Mint Tangernél a tenger,

olyan a színe ennek a táskának. Mondjuk.

Nehogy

félreértés legyen a kapott információk osztályozásában, a beszélgetés közben egy jól szabott mondattal közöltem a másik féllel, hogy akkor eddig tartott a szimpla információ, most jön a pletyka.

Most egy kicsit

felriadtam, hogy már szerda van, de alapvetően lebegek valami  sűrű és kicsit ragadós ködben, arra nagyon vigyázok, nehogy nekimenjek valaminek a nagy láthatatlanban, ám ez el is viszi az energiám jelentős részét, hiszen kiálló kövek, éles kavicsok, szúrós tüskék mindenhol vannak.

Majd...

Nem magam ellen

szólnék, mert miért is tennék ilyet, de a táskavarrás egyik legszebb mozzanata az, amikor a táskába illő könyvet /könyveket kiválasztom. Feltételezem, hoyg nem kellene ennek többet tulajdonítani, mint egy tárgy kiválasztását, ebbe a táskába, kérem, belefér egy-két-három könyv is, ugye, milyen remek táska ez," de mostanra ez más tartalommal is bír, árulkodik hangulatról, vágyról, rólam. Így esett, hogy a vásáron Babbie és bibliaismeret lapult a big bag mélyén, jelen esetben pedig egy könnyed, nyári táska esetében Frances Mayes, Marquez és az imádott Párizsról szóló remek útikönyv.

Indulhatunk.

 

"mert mi más lehetne fontos egy táska esetében, ugye

Rövid lejáratú játék, / Short-term give away

 

mert szerda éjfélig lehet jelentkezni a táskáért, ilyen időszakot élünk, sem megosztani nem kell, sem szépeket írni, csak jelentkezni, örömem lelem benne, ez van.

If you would like to have this bag you should write a short message, nothing else. You don't need to be my regular reader, don't need to share this post, nothing. Just write a short comment.

Az egy mondaton belüli tagadások száma

Hát, ezt meg most nem szeretem, nem tetszik, nem töltöttem fel sem a Meskára, sem a facebukra, sem a web-shopba. Nem jó.

Szóval,

kistáskákat töltöttem fel a web-shop-ba, a Meskán még csak nekikezdtem, de apránként utolérem magam, úgy gondolom, úgy szeretném.

A vásárban

az asztal mögött látszólag én csak egy árus vagyok, aki szeretne eladni, de ez még nem minden, mert a pult alatt én anya  vagyok, aki viszi a tiszta ruhát, a pénzt, a túrótortát, a lasagne-t, a bodzaszörpöt egyik-másik gyerekének, a pult fölött eladó, a pult alatt anya, kéretik ezt nem úgy érteni, hogy deréktól lefelé vagyok anya.

Vasárnapi vers

Jorge Luis Borges: A dél

Valamelyik udvarodból bámulni
a régesrégi csillagokat,
az árnyék
padján ülve bámulni
ezeket a szórt fényeket,
miket tudatlanságom nem tud megnevezni,
se elhelyezni a csillagképek között,
átérezni a rejtett
ciszterna vízkörét,
a jázmin- és loncillatot,
az alvó madár némaságát,
a tornác boltívét, a nedvességet
- ezekből áll talán a költemény.

(Somlyó György fordítása)

Tudjátok, akármit írtok,

mind elképzelem, hogy az évek óta elő sem húzott textil egyszercsak pikniktakaró lesz, hogy a nyárra esik majd egy pár morzsa, mondjuk, meggyes pite morzsája, az őszre egy kis vörösbor löttyen, a tavaszra pedig ibolyaszirom hull, a télre... a télre nem hull semmi, az csak várja, hogy ráüljenek. És azt is elképzelem, hogy a konyha falán van, ráesik a fény, jólesik a fény, vagy az ágy felett, egy békés sarokban , nem szem előtt, de szív előtt. Meg azt is, hogy az asztal közepére kerül, eleinte vigyázó kezek óvják, aztán annyira családtag lesz, hogy már nem számít a folt.Mindent elképzelek, akármit írtok és mind jó, mindnek örülök.

A mostani félkész terméket pedig bizony, hogy  Ejkukk' kapta!:o)

Holnap nem játszunk, de nem ám, illetve mást játszunk, vásárosdit, de a jövő héten is hozok ezt-azt, ti csak írjátok az ötleteket, én elképzelem mind. És ez így van rendben. Nagyon rendben.

'jelentkezz, kérlek :o)

 

Szóval,

 

ezek a táskák, most látszanak rendesen, nekem a gombás az egyik kedvencem, de van mindenféle és a mindenféle is nagyon tetszik. Merthogy holnap Gouba, ha másból nem, az időjárásból rájöhetünk, itt a hétvége, itt a vacak idő, így megy ez.

S hogy a vízfejű országunk feje kisebbedjen, álljon itt a felhívás, hogy Pécsen nagy élet van, vásár van, menjetek, menjetek, sok kézműves, sok áru, sok szépség, menjetek!

Táska nincs?

De van.

Csak éppen a héten úgy készítettem őket, mint egy manufaktúrában, nem tudom, több készült-e el, mint egyébként, ellenben egyszerre készültek el. Készült még rózsás és virágos is, de azok elkeltek, nem tudom őket vinni holnap a Goubára. Néhányat megmutatok majd közelről is, most egyberaktam őket, mégis hogy néznek ki együtt. És nincsenek itt a többiek sem, nem fértek rá a képre.

Milyen helyes kis rövid mondatokat írtam, hát mit szóltok mindehhez? :o)

Ennek a

játéknak egyetlen feltétele van, ez pedig a bizalom. Mert arra nekem most sem időm, sem kedvem, hogy fényképekkel igazoljam, hogy tényleg a blogtalan Tessa' nyerte a kelta mintás faliképet, el kell hinnetek, hoyg így van ez, jól van ez.

Ma estig lehet jelentkezni a másik faliképért (vagy mi is az), holnap, még Gouba előtt, vers után igyekszem azt is kisorsolni, rendben? Aztán majd a következő héten folytatjuk.

Délután pedig mutatom a heti termést. Beérett. :o)

"jelentkezz, kérlek!

Azt mondja az

az egyik gyerek,  hogy nekem gyilkosos vagy halállal szembenézős könyveim vannak, más megközelítés szerint Esterházy és a Hallmark-féle könyvek adnak eklektikus egyveleget a polcomon. És hogy ő ezt szereti, én meg nem tudom, hogy ez tényleg így van-e, mármint hogy tényleg szereti-e, ill. hogy tényleg ilyen érdeklődésem van-e és hogy ez most akkor ez jó vagy sem, vagy egyáltalán, hogy mi is van.

Azt hiszem, elfáradtam ma.

Ebben most az a jó,

hogy nem kell megosztanotok, nem kell regisztrált olvasónak lennetek, nem kell semmit csinálnotok, ha tetszik, én szívesen adom, ez herdálás? Az. És milyen jólesik a szívesen adott herdálás.

Arról nem szólva, hogy örömet szerezni valakinek úgy, hogy örül a másik fél, hogy közben kezd a ház fellélegezni, hogy ZM kezd örülni, s engem sem nyomaszt ez a sok félbehagyott dolog, hogy is mondjam el, mennyire jó ez.  Hogy valaki örül majd annak, amiben én is benne vagyok.

 

Továbbra is az a felállás, hogy kérdezem, mit készítenél belőle? Úgy vélem, ez valami négy évszakos faliképnek készült, van ennek már vagy 8 éve is. Csak a fedlap van készen, valamilyen technika kipróbálásán volt a hangsúly, legalábbis akkor. A mai hangsúly egészen máson van.

Szeretné ezt valaki? Szombat este a határidő, postaköltségért cserébe lehet jelentkezni érte. :o)

A macskánk pedig

McDrive-ként használ bennünket, beugrik az ablakon, jelzi, hogy enni kér, odaszalad a másik ablakhoz tálkájához, befalja, majd  távozik. Fizetés nélkül.

Pár hónapos tartózkodása alatt sikerült rájönnöm a rendszertani igazságra, miszerint a macska nem kutya.

Nem kéne feszegetni

azt, hogy ebből mit akartam csinálni, ki emlékszik már arra, hogy 6-8 évvel ezelőtt milyen gondolatai és ötletei voltak, ki emlékszik már arra. Így aztán azt sem tudom, most mit tegyek vele, ötleteket várok, de a (z) általam való befejezés nem tűnik sem vonzónak, sem kivitelezhetőnek, tekintve, hoyg fogalmam sincs, mire lenne jó ez a ... valami. Érdekes, hogy arra jobban emlékszem, mennyit festegettem a különböző színeket, meg a tűzésre is emlékszem, de a minta kialakítására csak halványan.Igen, jól látjátok, csak a szélt kellene rávarrni, khm.

Arra gondoltam, én ezt felajánlom", hátha valaki szeretné, ezzel nemcsak a befejezetlenség kerülne ki a házból, de egyben az újonnan felbukkant gond, hogy mit is kezdjek véle.

Szerintetek?

 

És még mennyi ilyenem van, mutassam?

"postaköltség fejében

Miután az

elmúlt x évben következetesen és némiképp konokul ragaszkodtam, hogy én csak a zöldet és csak néha mást, most azon kapom magam, hogy virágos textilek vesznek körül, rózsásak, meg rózsaszínűek, erőteljes és harsogó színek is, pedig nem vagyok én Benjamin Button, hogy visszafelé haladjak az életúton, vagyis más okot kell keressek. Mert én azt szeretem, ha tudom, hogy mi miért van, rendnek kell lennie, ugyebár.

Ehhez képest ez is egy virágos textil, a fazon a big bag táské, azonban ez még 3 centivel magasabb, aki ebben nem fér el, az semmiben.

 

 És együtt is szépek, szeretem, jólesik rájuk tekintenem.

Nektek melyik tetszik?

A lányaink

mamának és papának hívnak minket, de a Legnagyobb gyakran mamusznak és papsinak, de már ez sem igaz, mert ő most anyukámnak hív (anyukám, ez hülyeség), a FB-on náluk anyukám, apukám és
édesapám van, és akkor most azt szeretném én tudni, hogy ettől miért könnyezem mindig.

Legutóbb, mármint a múlt héten

azt írta egy megrendelő, aki nagyon örült és nagyon kedves levelet írt, hogy türelem táskát terem és én akkor nagyon elszégyelltem magam és teljesítettem is egy olyan másik táska-neszesszer kérést, mely másfél hónappal ezelőtt érkezett hozzám. Mára lett készen, tessék. Előbb-utóbb mindenre sor kerül, ez a bizonyíték.

Több fotó is készült, konyhában, szobában, széken, földön, füvön, cseresznyefán, tiszafán, de a legjobban Istvánon nézett ki, nem véletlen, hiszen ő mégiscsak király.

 

Régen varrtam leveles táskákat, de nem esett nehezemre, de nem ám. A neszesszer a vállalhatatlan fotókan van, de nem lehet nehéz elképzelnetek. :o)

A kertész

az igaziból művész ám, papírja van róla, hogy ő egy (szobrász)művész, ezt azért szeretném elmondani a kialakult félreértések eloszlatása céljából, de erre haragszik, és csak nagyon halkan, nagyon kisbetűvel merem leírni. 

Van, aki az, de nem így nevezi magát, ilyen is van, láss csodát, világ.

 

Hogy csak tudjátok,

hogy is vannak ezek a vasárnapok, hát úgy, hogy én dolgozom, a kertész meg sétál, fényképez és fest.

(lehet nagyítani, úgy tettem fel)

A folyamatos

lomtalanításban az is a jó, hogy mindig a kezembe kerül valami, amire rácsodálkozhatom, most éppen ezzel a faliképpel vagyok így, mondanám, hogy tessék, ilyet is tudok, de igazabb, ha azt mondom, ilyet is tudtam vala, a teljes régmúltban.

Hitetlenkedve nézem, pedig annyira régen azért nem volt, már csak azért sem, mert emlékszem rá, ez nálam döntő. Emlékszem, amikor ezt a rengeteg ferdepántot készítettem, amikor ezt a rengeteg kézi öltést" öltögettem, és arra is emlékszem, amikor vonalzóval jelölgettem, hogy minden, de minden passzoljon.
És az örömömre is emlékszem.

" a falikép 90 %-a kézzel készült, egyedül a csíkok és a szegély felvarrása történt géppel

Egyébként pedig

a tegnapi vásár után az tölthetett el nagy elégedettséggel, s ettől hajthattam békében nyugovóra megfáradt testemet, lelkemet, s jött is azonnal álom a szememre", hogy egy  fejlődő ország, úgyismint Svédország, gazdaságilag megrokkant állampolgárának én, egy, a válságot semmilyen szinten nem érzékelő ország tagjaként kedvezményt adhattam, mondhatnám, hogy szegényes (ám tisztes) külsejét tekintve  mintegy felkínáltam azt, de sajnos, ez nem igaz, én ugyanis, a kapitalista, szívemet megacéloztam, s eltökélt voltam, hogy kapzsi, kemény, harácsoló leszek, csak a számláinkra magamra fogok gondolni, elvégre kapitalista vagyok, egy igaz imperialista,

szóval, nem így történt, hanem úgy, hogy a barátnőivel érkező, szemlátomást jólétben élő, jókedélyű, ám roppant határozott nő (talán) az isztambuli bazárban szocializálódván olyan alkudozást kezdeményezett, mely előtt én fejet hajtottam, nem is az ő teljesítménye, hanem az én elképedésem következtében.

" a jó cselekedet, ugye

Két évvel ezelőtt

azt szerettem volna, ha a vadszőlő villámgyorsan felfut a falra, ennek érdekében naponta igazgattam, rendezgettem az ágait, az meg napról napra hervadtabb volt, ezért aztán tavaly, mikor valami javítás miatt leszaggatták, nem nagyon izgattam magam,  mindegy neki,  nem akar élni úgysem, na, akkor elkezdett futni felfelé, mostanra beterítette a fél konyhaablakot (egy kicsit elpozicionálta magát, de nem hibáztathatjuk, hőségben áll egész nap). Aztán a bazsalikommal, ami a a bevközpontokban, mesterséges világítás és gyér locsolás mellett képes bokorrá nőni, de itthon mindig elengedi magát, rakom ablakba, kertbe, félárnyékba, napra, locsolom, nézem, semmi, egyre szottyadtabb, na, ezzel meg az történt, hogy bal kézzel meg akartam locsolni, de a jobb kezemben ott volt a banánturmix és nem jó kézt lendítettem, ez a jobbkezesség átka vagy az, hogy egyszerre kétfelé mégsem tudok figyelni. A bazsalikom azóta burjánzik.

És akkor ennek kapcsán eszembe jutott, hogy amikor Tihanyban kötöttünk a lányokkal, egyik este a zuhanyzóban nem volt rajtam a szemüveg és kicsit sok (hasonló színű) flakon volt odabent és véletlenül (haj)balzsammal zuhanyoztam", mondta is a Buci, hogy bebalzsamoztam magam, szóval az előző két példa alapján azt kell képzelnem, hogy akkor én az eddigi törődéssel szembemenve most kezdek majd friss, üde és fiatalos lenni.

" újabb és újabb adagokat öntöttem magamra, mert nem akart habozni

Most csak arra van

időm, hogy elmondjam, két táskát raktam fel a Meskára ( a wev-shop-ba majd csak délután), csak ezt akartam mondani. Minden további valamikor délután. Vagy este.:o)

Mint a

kifacsart citrom, olyan vagyok én egy-egy vásári nap után, pedig ugye semmi, az ember csak álldogál, meg üldögél, mosolyog, magyaráz, mi ez, nem is munka, a favágás, a bányászat, a kapálás, az igen, de vásárban lenni, ugyan már. Még az a jó, hogy az ég egy szelete mindig rám süt, s pótolja az egyébként nem publikus, de engem mélyen bántó hiányosságaimat (is).

Vasárnapi vers

Nemes Nagy Ágnes: Madár

Egy madár ül a vállamon,
ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
hogy minden léptem gyötrelem.
Súly, súly, súly karmait.

Hallom, fülemnél ott rajtam, bénaság,
ellökném, rám akaszkodik,
mint egy tölgyfa a gyökerét,
vállamba vájja dobog
irtózatos madár-szíve.
Ha elröpülne egy napon,
most már eldőlnék nélküle.