De hogy még leírni is szégyellem, hogy ezt elolvastam, az azért már érdekes. Hm. Viszont a könyvről írt ajánlómat/fanyalgásomat (most ez utóbbit) itt olvashatjátok.
Egyszer már tudtam táskába cipzárt varrni, legalábbis azt hittem, hogy tudok, aztán elfelejtettem. A feledésben viszont a sok-sok bosszankodás mellett az a jó, hogy tud nagy örömet okozni, ha újból rácsodálkozhatunk a megfejtésre.
Szerintem a horgolással is valahogy úgy van, mint a főzéssel, vagyis, hogy főzni sem akkor tudunk, ha ismerjük a hozzávalókat, meg a konyhatechnikai eljárásokat, kell ahhoz valami más is, na, a horgoláshoz nekem még elég sok minden kell, a fonálon és a horgolótűn kívül. Meg a szakirodalmon kívül, mert azt is találtam a polcunkon.
Mindenesetre a bölcsességből, amelyet egy angol oldalon olvastam, s mely szerint a horgolás gyorsabban megy, mint a kötés, viszont több fonalat is eszik meg - az utóbbit már beigazolódva látom, tekintve, hogy valóban sok fonal tűnt el a végeredményhez képest, ami viszont 1 óra alatt született meg. Tehát a bölcsesség első felének igazolására még várnom kell. :o)