Sorrend

Hétvégenként James Bond-ot nézünk, de nem a mostani élő rettenetet, hanem a Roger Moore, Sean Connery változatot, ezekben még úgy van, hogy ő egy angol úriember, akin időnként kifognak ugyan, de végleg sosem, megfelelő tempójú a film, kötni is lehet mellette, meg macskát simogatni, vér csak ritkán folyik, akkor is szolidan és nagyon művérszerűen, megnyugtató a tempó, a sztori, a megoldás, a pasi.
Na de hétközben, akkor nem játszunk nagycsaládos, megülepedett házaspárokat, akkor nyomozunk, méghozzá Las Vegasban, ezt kellett megérnünk, soha ne mondd, hogy soha nem nézel sorozatokat, mert rajta kapunk. Hétfőtől péntekig van az a 45 perc a Híradó után, addigra a DVD már betöltve vár, ez még jár nekünk, ekkor pihenünk, tényleg megyünk még dolgozni utána, de nem ez a lényeg, hanem, hogy szerepet cserélünk, ledobjuk a békés családapa-családanya álarcot, blazírt pofával, az emberi tévelygéseken és rosszindulaton és retteneteken meg nem döbbenve mondjuk ki a verdiktet.

Jellem

Nekünk az e havi hiánycél tarthatatlanságának a damoklészi képe kellett ahhoz, hogy tudatos vásárlókká legyünk. Ami azt mutatja, hogy mégsem vagyunk azok.

Betonlakó

A városban előbb vállrándítva túlmentem a betonon fetrengő zöld bogáron, de aztán visszamentem és megfordítottam, ő pedig elfutott az eresz alá, semmit oda nem vetve nekem, és ez így van rendben.

Torna

Az, hogy a tegnapi torna pedig erdei sétává szelídült, úgy történt, hogy érkezésem után M. új DVD-t rakott be azzal, hogy az ország Norbija most nagymamákkal tornázik, én pedig gyanútlan voltam, igaz is, ducikkal már tornáztunk, azt kirázzuk a kisujjunkból (meg a lábunkból, karunkból, hasunkból és fenekünkből is), most jönnek a nagymamák. De amikor a képernyőn megjelent a fitness-guru két napbarnított, karcsú és ránctalan nővel, akik úgy emelgették lábaikat, hogy nem elég, hogy közben természetes mosoly ült az arcukon, de az egyik még (egy vérnyomásemelő gyakorlat közben) valamit az unokájáról is mesélt, akkor meglehetősen morcosan és szájtátva bámultunk a képernyőre, majd a séta mellett döntöttünk, elvégre nagymamák még nem is vagyunk.
És a séta végén leültünk egy padra, eleget tettünk a verbalitás általi megkönnyebbülés gyógyító hatásának, hogy mi egyébként Norbit baromira nem bírjuk, majd ebben megnyugodva hazamentünk.
A DVD sora egyelőre ismeretlen, az erdő ellenben gyönyörű.

Zephyrus, ha táskán / Zephyrus on the bag(s)

Szeretem a leveleket, a fákat, az applikációt és a táskákat is, hogy a kéket és a zöldet nagyon, nem meglepetés. Erősek, nagyobbak, kedvesek, táskák.

I like the leaves, the trees, the application and the bags as well, the gren and the blue too, it's not a surprise. They are strong, big, lovely and bags, of course. What else?

Az ajtónk(lásd odalent) pedig a manapság kissé rossz szájízű, szitokszóvá avanzsálódott BKV-hez kötődik, mert bár van neki hivatalos színskála besorolása, a szakember egyszerűen le-BKV-kékezte.
(Ezt másképp írni nem tudom, nézegettem a "lebékávékékezte" variációt is, azt sem tetszik. Kedves Grécsy László, erre tessék nekem mondani valamit.)


Nem tagadom, tetszenek. Több részlet itt!
My affiliation's incontestable. More details here!

Búzatasakok / Wheat-sacks

Tehát a búzatasakok biobúzával vannak töltve, néhány perces mikróban való melegítés után akár ágy(párna)melegítőként is használhatjuk őket, vagy fájdalom csillapítására, pl. hasfájáskor igen-igen jó, de tehetjük mélyhűtőbe is, a duzzanatokat is képes csökkenteni. És akkor a babzsák-variánsról még nem is szóltam.
Először (miután beszereztem a biobúzát, mert az is szép történet) lenvászon zsákba töltögettem, utána külső huzatot is varrtam neki, így moshatóak is, szépek is.

Én is ilyen szeretnék lenni, hidegben-melegben, kívül-belül, mindenre jónak lenni.

Kölcsön / Borrow

Odajutottunk, hogy az egyetlen parfümöm szerepel minden neszesszeres fényképen, nem azért, mert annyit használom, hogy egyetlen üvegcse életem végéig elég a használat sűrűsége miatt, hanem, mert jól bespájzoltam belőle, ez az én illatom, ez vagyok én, de ami a legfontosabb, hogy ennek külseje még vállalható is. Ugyanis, ha mást is szeretnék még odatenni, akkor a letört fedelű arckrémem, az elveszett kupakú alapozóm, az összekent és felirat nélküli szempillafestékem minden, de nem esztétikus, pedig esküszöm, ezek vannak az én neszesszeremben.
Így nincs mit tennem, kölcsön kell kérnem a Középső Vichy arclemosóját, a szépséges, török zsebtükrét, mely tényből már sejteni lehet, hogy családunk nőtagjai közül nem mindenki oly szegény és elárvult, mint jómagam. De nem ám.

If I would like to take some beautiful photos of my new pouches I need some auxiliaries too. The only thing belonging to me is my perfume I have used it for some years it's my odour it's me. But... if I want to use other things as well I must borrow them from our Middle because my face cream with broken cap and my make-up without any cap and my no-name mascara aren't too aesthetic. Of course she has Vichy cleansing cream and beautiful pocket-mirror from Turkey, so you can be calm: not everbody in our family is so ... sloppy like me. :o)

Már a Meskán!
They have been in my online-shop!

800.

A 800. bejegyzés Zsu táskájáé, ahogy kértétek. :o)
The 800th post is for the bag of Zsu as you wanted. :o)

Elegendő

Néha megijedek a fejemben lévő ürességtől, hogy nincs benne egyetlen ötlet, de még csak egyetlen szó sem, de gondolat sem, semmi, légüres tér, máskor megijedek attól, hogy nem fér a fejembe a sok ötlet, lehetőség, gondolat. És szavak, szavak, szavak.
Egy napra elegendő üzemanyagot, de annyit mindig, nem lehetne?

Nemzetközi / International

A barna egy sima barna textil, de a másik, a kék-barna, az nekem való, Polly goes to Paris, mi is lehetne más a fantázianeve. Zsuzsinak varrtam, aki éppen hazatért Londonból.
Aha, én meg Bajnán ülök.

The brown fabric is an average brown, nothing special but the other one the brown-blue is my favourite. It's called Polly goes to Paris what else? I have sewed this bag to Sue who returned from her trip in London.
And me? I am sitting in my village, of course.

23 év

Nem tisztességes és nagyon igyekszem nem visszaélni azzal az ismerettel, hogy ZM szénhidráttal korrumpálható.
Na, de ha muszáj!

Szabadon / Free-motion

Ennyi feltöltésre (mármint fényképezésre, javításra, újrafotózásra, retusálásra, mérgelődésre) volt időm délelőtt, ezeket viszont feltöltöttem a Meskára, mert azt ígértem. Furcsa kézben tartani egy hetekkel korábban készült táskát, miközben jelenleg egy barna-kék színvilágú tulipános táskát varrok, egészen furcsa érzés, mintha visszaléptem volna az időben, hiszen előttem van az a hét, amikor ezek készültek. Kilépek az időből, belépek az időbe, szabadon, mint a táskáim.

Taking photos of my products is always challenge for me, taking photos, correcting, reshooting, retouching, being in angry- always the same sequence. And it's strange enough taking photos of bags prepared some weeks ago, I seem to back in the past when these ones were sewing, strange enough. I am in the present and in the past, freely like my bags. It's up to me.

Tulajdonképpen

Ha pedig még egyszer megadatna (megadatik) nékem, hogy szakdolgozatot írjak, akkor nem olyan elméleti témát találnék ki, mint a parallelizmus a héber költészetben, ami (nekem) nagyon jó és nagyon szép és igazán izgalmas, viszont csak egy szűk kört érdeklő téma, hanem írnék inkább a kommunikáció modern formáiról, úgyis mint blogok, fórumok, chat-elések, közösségi oldalak, mert az még jobb, még szebb, még izgalmasabb és mindenkit érdekel.

Azt hiszem, hiányzik a tanulás, a felfedezésre váró terület, az ismeretlen, az elmélyedés, a szellemi kihívás, utóbbi nagyon, óh, jaj.

Hasznosan / Practical

Töltögettem a Meskára ezt-azt, most rendes leszek, mindennap felrakok valamit, fel én. Ma a praktikum győzött, azt hiszem.

I have uploded some of my products in my online-shop you can check them here. The commonality is "practical".

Máma már nem hasad tovább

Fél évig kerülgettem a céges dobozomat, mely a "Rita - személyes" feliratot kapta, kiüríteni sem volt kedvem, de kidobni sem, igazából nézegetni sem, az apropót végül a doboz formája, mérete adta, éppen erre volt szükségem.
Egyszerűbb és gyorsabb is lehetett volna a folyamat, ha nem nézek át mindent, s kellett egy kis önuralom, hogy az év végi ünnepekre (Európa országaiból) kapott csodaszép céges lapokat is kidobásra ítéljem. Igyekeztem, hogy a célszerűség vezéreljen, akartam magamat alárendelni ennek, de a brüsszeli csokoládésdoboznál megtorpantam, s ez a rövid pillanat elég volt, hogy néhány, valószínűleg tök felesleges névjegykártya, csomagolópapír, térkép, jegyzet a másik oldalamra kerüljön.
Most egy másik, kisebb dobozban vannak, lehet, hogy én így szakadok el emlékektől, nem egyetlen tépéssel, hanem apró, naponkénti szaggatással. Mindig csak egy kicsit szakadjon meg a szív.

A fazekas meg a keramikus, avagy kutassunk közvéleményt / Opinion- poll

Engem borzasztóan izgat ez az iparművész-képzőművész-kézműves témakör, azt gondolom, hogy ebben legalább jól látom, tudom a magam helyét, önazonosításom működik.

ZM képzőművész, ennek megfelelően körbe vagyunk véve iparművészekkel, képzőművészekkel, így aztán ez a kérdés számtalan helyen felvetődött már, nincs új a nap alatt, van jótékony vita bőven, részese is vagyok/voltam mindezeknek.
Én nem gondolom, hogy a varrástudás iparművésszé tesz valakit, ehhez azért több kell, állandóan termelődő ötletek, megújuló design, technikai tökéletesség, profizmus, stb. Persze, az Iparon végzettek egyértelműen iparművészek, de nekem ez nem jelent kizárólagosságot, ennél azért tágabb a kör, viszont jelent(het) kiindulópontot, mércét. Esetemben a rajztudás teljes hiánya elég ahhoz, hogy a körből magamat kizárva érezzem, s nincs is ezzel baj (mondjuk, tudom, hová fordulhatok rajzért, de ez egy másik történet).
A zsűriztetéssel az a bajom, hogy ismerem a hátterét, tudom, hogyan zajlik ma, s hogyan zajlott régen, de azt is tudom, hogy mi a különbség a képzőművészeti, s az iparművészeti zsűriztetés között, mintha Usian Bolt és jómagam állnánk neki a 100 méteres síkfutásnak. Nem tudhatom, mit hoz a jövő, de egyelőre nem érzem, hogy az öndefiniálásomban ez sokat nyomna a latban, legfeljebb az eladásnál lehet jó hátszél, arról nem is szólva, hogy voltam én iparművésszel vásárban (vásárlóként), s hallottam az egyes termékekről szóló, tényekkel alátámasztott véleményét, fejet is hajtottam.

A kézművesség az a hely, ami elég tág és elég befogadó ahhoz, hogy az ember jól érezhesse magát benne, lehet feszegetni a kereteit, sőt, ki is lehet nőni, átlépni a határait, de adhat kényelmes meleget is, az ember jól érezheti magát benne, adhat biztonságot, kinek éppen mit, arról nem is beszélve, hogy ezen belül lehetnek különböző alkategóriák is, attól függően, mi a résztvevő profilja, létezhet textilműves is, igen.

Magamról azt gondolom, hogy van valamekkora varrástudásom, ami fejlődhet (mindig van hová), vannak saját ötleteim, saját szabásmintáim, saját terveim, saját megvalósításaim, de vannak olyan termékeim, amelyek egy adott szabásminta alapján keletkeztek, s a hozzáadott érték legfeljebb a magam ízlése által kiválasztott textil lehet, amit szintén nem én terveztem, ugyebár. Van olyan termék, amelyet az ötlettől a megvalósulásig a magaménak mondhatok, (talán ezeket szeretem a leginkább, s ezek vannak túlsúlyban), de van, amelyik más ötlete alapján keletkezett.

Mondom, én úgy gondolom, tudom, hol vagyok, de József Attilával egyetértve azt mondom, "hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat", hát arra kérem az erre járókat, klikkeljenek a jobb oldali sávban feltett kérdésemre, mert ez fontos. Nekem mindenképpen.
Még valami: ez a bejegyzés rólam szól.

What do you think of my products belong to arts and crafts OR fine arts OR I am a craftsman OR a woman dealing with fabrics? It's relevant to define myself. Please, write me (as comment) your answer!

Vasárnapi vers / Poem for Sunday

Rainer Maria Rilke: Őszi nap

Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt.
Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,
s a mezőket szélbe borítva szeld.

Késő gyümölcsöt sürgessen szavad;
add, még két napjuk délszakibb lehessen,
s amit kezdtél velük, kiteljesedjen,
csöpp el ne vesszen dús fürtből zamat.

Nem épít már, ki most hajléktalan.
Hosszú magányra vár, ki most magányos.
Virraszt: olvasáshoz, levélíráshoz,
és az allékat járja nyugtalan,
mikor a szél hullt lombot hajt a fákhoz.