Masinéria, kütyü és ha mindez nem elég, még én is

Miután sokadszorra sem tudtam felrakni a kütyüt (hivatalos nevén felső-anyagtovábbítót), végül bevittem az Oktogonra, hogy akkor most mutassák már meg, mert olybá tűnik, sok nekem ez a gép, meghaladja a tudásom, még ezt sem tudom felrakni. Ott aztán kiderült, hogy nem kompetens a kütyü meg a masinériám, a hiba nem bennem van, kaptam másikat, felraktam, működik, oké.

És akkor, hogy helyreálljon az egyensúly, mert ami előtte nem, az most már igen; hát akkor ami előtte igen, az most már nehogy, konkrétan ezt alkottam szabad gépi tűzés címén, a siralmas kategória alsó határát verem, de azt is alulról.


Még jó, hogy vettem egy külön talpat is, masinéria igényeit maximálisan tiszteletben tartva. Amikor még nem volt, akkor már szabadon tűztem az új géppel, minden gond nélkül, ma 3 tűt eltörtem, ZM kérdezte is, hogy ezek Husqvarna tűk-e, ha-ha, nem ért hozzá. Igaz, én sem. :o(

Ez a baby quilt egyébként is olyan, mint az állatorvosi ló, minden van rajta, de most már akkor is megcsinálom jól, de ma estére félreraktam, mert még egy kis olajfolt is került rá, de honnan? Akkor gondoltam, hogy ezt mégsem kellene, de egy rövid mosást még megkockáztattam, hát erre nem kijött belőle?, így aztán folytathatom.

Biztosan nagyon helyre lesz, annak kell lennie. Ha egyszer.

Érték

Vannak rémes napok, meg elviselhetőek, aztán az átlagosak, a semmilyenek, a jók és vannak azok, amelyeken kisebb, emberi léptékű csodák történnek. Vagy mégcsak azok sem, de valamiért így gondolunk rájuk. Nem gondolom, hogy leírva érezhetővé válik, mi is az, amitől ez a mai nap jobb, szebb vagy éppen különlegesebb, talán még a magam számára sem lehet megmagyarázni, de ez jó, meg még az is, hogy nem is kell magyarázni, érezni kell.

Amikor úgy teszel fel valamit a falra, hogy annak ott a helye, holott előtte fél perccel a létezéséről sem tudtál; amikor úgy sikerül valami, olyan gördülékenyen, simán, ahogy jó lenne mindig, csak akkor nem lenne ajándék; amikor találkozol valakivel, akivel...

Mert amikor Edige postán érkezett ajándékát megláttam, hát azért összeszorult a szívem, mennyi munka, nekem címezve, rám gondolva, üzenetértékkel megrakva gazdagon, nem is tudom, már akkor kicsit összezavarodtam, mire föl?, lehetne kérdezni, de én sem tudom a választ, csak odatettem arra a helyre, ami az ő helye és ettől megint otthonosabb lett a ház, nem is értem, csak egyszerűen jó.

Aztán a masinériámmal olyan könnyen varrtam meg az egyik keresztlányomnak, Mírának egy táskát, hogy észre sem vettem, érezhető a különbség a kedvelt régi és a kedvelendő új gép között - öröm ez is.


És ugyan a délután csak egyórásnak tervezett, de estébe folyó laza beszélgetésen nem készült fotó, mert az apparátot mondjuk eszembe sem jutott magammal vinni, de mégis. Ha tudnátok... és tudjátok meg, hogy ráakadt a blogomra egy falumbeli, akiről kiderült, hogy utcabeli is, és néhány igazán illetlennek nevezhető, mert kötelező köröktől mentes levélváltás, meg türelmes várakozás után ma sort kerítettünk a személyes találkozásra. És ha olvasnátok a levelezésünk, meg hallottátok volna a beszélgetésünk, hát van abban valami nagyon mélységesen emberi, amikor nem kell illedelmeskedni, meg jópofiskodni, hanem lehet beszélni rögtön úgy, mintha ezer éve is így ültünk volna az asztal mellett, cseresznyemagot köpködve, meg levendulaszörpöt iszogatva és világot megváltva terveket szőve.

Hát honnan jőnek kérem ezek a napok? És miért csak néha? Tudom, tudom ... hogy értékeljük, de mégis, honnan bukkannak elő csak úgy, minden előzmény nélkül, nem értem. Csak örül a lelkem, hosszú idő után, meg merem kockáztatni, felhőtlenül.

Rólam?

Amit eddig nem tudtatok meg rólam, az valószínűleg nem is érdekes, de azért nekiveselkedem és igyekszem 7 olyan dolgot írni, ami talán még nem derült ki a blogomból. Mammka kérte, neki nem lehet nemet mondani, hát legyen:

- rendetlen vagyok
- feledékeny vagyok
- törekszem mindkettő kiküszöbölésére
- nem szeretek repülni
- de ott lenni már igen
- imádom Ausztriát, 15 éve megyek oda pihenni
- jó könyvet a kertben olvasni, árnyékban, esetleg sütivel... nem rossz

Hihetetlen analízisen mentem át az elmúlt 1 percben, így aztán mélyreható információkkal gazdagíthattalak Benneteket. Szerintem az, hogy mit mondunk el magunkról, önmagában a 8. pont lehet - sokat elárul rólunk, talán többet is, mint az előző hét. :o)

Ilyen nincs is

Ha nem a két szememmel látom, nem hiszem el, hogy létezik (és praktizál) orvos ezzel a névvel:

Dr. Shreck Konstantin

Elképzelem a bemutatkozást... bár ZM azt mondja, higgyem el, nomen est omen. :o)))

Majdnem tutorial

Hónapokkal ezelőtt ígértem Ginának a következő blokk készítésének leírását. A "majdnem" arra vonatkozik, hogy a legutolsó fázisfotó lemaradt, elvégre én csináltam. :o( De ettől függetlenül szerintem érthető, bízom benne.
A blokkot egy táborban tanítottam, majd egy csoporttársam ezt varrta nekem :

1. Két különböző anyag kell hozzá, esetemben ez egy sárga és egy barna.

2. A következőket szabjuk ki a blokkhoz:
- 2-2 darab 9 cm-es négyzet mindkét színből
- 4-4 darab 3,5 x9,5 cm-es csík mindkét színből
- 8-8 darab 3,5 x 7 cm-es csík mindkét színből

3. A négyzeteket átlósan elfelezzük:

4. A 3,5 x 9,5cm-es sárga csíkra merőlegesen ráteszem a 3,5 x 7 cm-es barna csíkot és átlósan levarrom a következőképpen:


5. Minden 3,5 x 9,5 cm-es csíkkal így teszek, majd levágom a sarkokat:

6. Levasalom őket:


7. Ugyanígy járok el a sárga csík másik végénél is, vagyis oda is rávarrom merőlegesen a rövidebb barna csíkot:

8. A felesleges sarkot levágom, majd vasalom a csíkokat.


9. Elkészítem a csík ellentétét, vagyis a negatív változatát:


10. A háromszögeket kettéhajtom, megjelölöm a közepüket:


11. A megvarrt csíkoknak is megjelölöm a közepét, majd a háromszögeket és a csíkokat összeillesztem, összevarrom. Arra figyelek, hogy a háromszög színe és a csík középső részének színe megegyezzen. Ha sárga a háromszögem, akkor ahhoz a sárga közepű csíkot varrom:


12. Értelemszerűen: ha barna a háromszögem, akkor ahhoz a barna közepű csíkot varrom:

13. A kapott háromszögek felesleges sarkait levágom, így teljesen szabályos derékszögű háromszöget kapok:


14. És akkor jön a lyuk, mert itt nem fotóztam, de szerintem mindenki sejti, hogy akkor a kapott háromszögeket kell összerakosgatni, egymás mellett egymás inverzei lesznek, s a végeredmény valami ilyesmi lesz:


Ennél kicsit jobb legyen ám, mert itt a pontos, precíz munkán van a hangsúly, hallod, Zazálea?Nem kell felvágni az új gépeddel, ha még 2 darabot sem tudsz összevarrni, he-he-he...

Csodaság meg masinéria

Elsőként megjegyzem, hogy valótlant állítottam az előző bejegyzésben, nem is igaz ugyanis, hogy a nevét már megjegyeztem az új masinériának, mert nem Husquarna, hanem Husqvarna - svéd különlegesség, emlékszem, a svéd kolléganőm nevét is rendszeresen Lidquist-nek írtam a Lindqvist helyett. :o)

De az tény, hogy az enyém és az is, hogy 2 nap alatt eljutottam odáig, hogy egyenesen varrtam vele, de akkora óvatossággal, mint amikor az elsőszülöttünket életünkben először tesszük tisztába. Mit tudom én, nem rontok-e el valamit... Egyébként a különbség is akkora a korábbi Veritas és ezen csodaság között, mint az átlépés a gyermektelen és a gyermekes lét között. És majd ezt is megszokom, sőt, elképzelhetetlen lesz, hogy nem mindig ilyennel varrtam. :o))))) Ahogyan már arra sem emlékszem, milyen volt csemete nélkül az élet.

Hát ilyen, kérem szépen:

Meg ilyen:

És ilyen is:
Erről sem felejtkezünk meg:
És világít is, meg kommunikál is velem (legalábbis akar):

Általában miket is tud:

- 39 féle öltést
- csendes!!
- tanácsokat ad, hogy milyen tűvel, mekkora varrótalp nyomással, milyen talppal, meg a jó ég tudja, még mire figyelve varrjak
- be lehet programozni, ha sokféle öltést akarok egymás után csinálni (kiváncsi leszek, mikor jutok én el erre a szintre)
- nagyon bírom, hogy az alsószál a szemem előtt van, láthatom, hogy éppen kifogy vagy még nem, arról nem is beszélve, hogy nagyító van a spulni feletti plexin


- állítólag varr rugalmasat is
- a gomblyukazás is pofonegyszerű, na, ez nem sikerült :o)

Mi tudom én, annyi mindent tud, hogy kapkodom a fejem, nem kevés figyelem és tudatosság kell a használatához, egyébként meg maga a gép is kötelez, egy ilyen géphez alapos és megfontolt ember kell, na, majd neveljük egymást. Én őt, hogy ne legyen már ennyire tökéletes, feszes, lazítson is, ő meg engem ... legyek már tökéletesebb. Ez egy gyümölcsöző kapcsolat lesz, érzem.

Ami még várat magára:

1. kipróbáltam a gomblyukazást, de béna voltam, pedig állítólag gyerekjáték

2. további nem kevés pénzért ZM vett nekem egy felső-anyagtovábbítót vagy mi a szöszt, de valahogy nem sikerül felraknom - biztosan nem bonyolult, de valahogy szorul, a tű nem jól áll benne, komolyan meggyanúsítottam a céget, hogy nem a megfelelőt adták el nekem (szerdán bemegyek és megkérem, segítsenek már...)

3. nem jutott ott azonnal eszembe, hogy mit is tartok nélkülözhetetlennek, így a szabad gép tűzéshez való talpam nincsen, márpedig enélkül, ugye... gondolom, a meglévő műanyag nem kompatibilis

És a legjobb az egészben az volt, hogy szegény ZM-et, miután leperkálta a nem kevés pénzt (pedig akciósan 50 ezerrel volt kevesebb az ára, de a maradék sem kevés, valljuk meg őszintén), londinernek nevezték, aki kapja csak fel szépen azt a termetes dobozt és menjen az asszonykája után, mert hát ez a pasik sorsa, fizetnek és engedelmeskednek. Na de ilyet, kérem...