A kockás*,

mint minta, mint textil, nekem kedvencem, kockás kabátbélés, kockás párna, kockás takaró, kockás terítő, kockás... táska.

 

*és akkor most ne menjünk bele, hogy négyzetrácsos, ebben a kontextusban kockás az

Szoktam arra

gondolni, nincs-e nekem valami diszbajom, és most a diszkomfort érzésen lépjünk túl, valami más jellegű nincs-e, hiszen például azt, hogy a negyedév hány hónap, azt nekem sokáig kell számolnom. Hogy három*. 

Lehet, hogy ez a gyökere mindennek.

*ugye?

1740. bejegyzés, melyben listát írok

Azért kell nekem a lista, hogy elszámoljak magammal, hogy lássam a dátumot, a számokat, hoyg tudjam, van a napnak, a hétnek menete, valahonnan valahová szeretnék eljutni, lépcsőfokok ezek. Szeretem a listáimat.

És szeretem azt is, mikor felborul. 

Nos, így születtek tegnap a kulcstartók. Ennyi, nem több.

 

1739. bejegyzés, melyben népszámlálok

Tessék, például nem tudtam azt sem, hoyg az első népszámlálás 1784-85-ben volt, meg azt sem, hogy itt volt egy fő cél*(a potenciálisan besorozhatóak kiszűrése), és hogy a sarjadék, az nem gyereket jelent, mint azt mi gondoltuk itthon, hanem az egy rendkívül bonyolult meghatározás, melynek pontos tisztázása családunkban eredmény nélkül záródott.

Ilyen érdekes dolgok vannak, de komolyan.

*tehát nem az, amit most a rádióban hangoztattak, a színtiszta érdeklődés, hogy hányan laknak az én megyémben

 

Ma egy férfiember

olyan megrendelésbokrot adott le, hogy a karácsonyig hátralévő időben már  nem tudok vállalni semmit, na jó, az apróságok kivételt képeznek, azonban tudjátok, itt komoly határidő van, a Mikulás sem vár rám, a karácsonynak is ideje van, szóval, ha eddig azt gondoltam, hogy nem tudok többet vállalni, akkor ezt most hivatalosan is megerősítem.

30

Harminc (különböző) telefontokot is készítettem, két méretben, puhák, szépek, csinosak. Szerintem.

 

Unisex

Meg olyan is van, hogy egyszercsak kiderül, a blog írója, aki sem stílusában, sem a felvetett témákban, sem érzelmi megnyilvánulásaiban nem keltett bennem gyanút, szóval, hoyg nem nő, hanem egy egészséges, értelmes, harmincas pasi.

Kicsit pironkodva

vallom be, hogy a FB-on játék van, ilyen Rudolfos kulcstartó és szívfüggők* a nyeremény, khm.

*rendes, vállalható nevet szeretnék, help

Azért azt szeretném hozzátenni,

hogy van nekem egy ilyen kipusztíthatatlan magyarázkodhatnékom, hogy szeretném, ha értenék az emberek, hogy mit miért, például amikor egyszer már nagyon fájt a csini cipőben a lábam, de még előttünk állt egy bevásárlás, akkor a jóember nyomására átcseréltem valami kényelmes, ám oda nem illőre (mert ezt azért beraktuk a kocsiba, sosem tudni vagy éppen mindig is*), s akkor én annyira kínban voltam, hogy szerettem volna egyesével odafutni az emberekhez, hoyg én tudom, hogy a cipőm nem megy a ruhámhoz, nagyon is jól tudom, csak éppen nagyon fáj a lábam, de én ilyet sosem, most is csak a muszáj miatt, nagyon jó bevásárlás volt, semmire nem tudtam figyelni, csak arra a hülye cipőre.

És akkor így vagyok én a levelekkel is.

*mindig fáj a lábam, minden cipőben, csak a rondákban nem

1733. bejegyzés, melyben sajnálkozom

Az utóbbi időben két fajta, ellenkező előjelű levelet kapok az érdeklődőktől, az egyikben sajnálkoznak, hogy drága vagyok (picit sok ez nekem / juj, meglepődtem / inkább mégsem kérek), a másikban rögtön több dolgot is kérnek (rendben van / oké, ez így szuper / tegyünk még hozzá ezt meg azt), így azt gondolom, valahol középen van a megoldás, vagyis nem az árakkal van a baj (mondjuk), hanem a mostani szituációval, nevezzük gazdasági helyzetnek, hogy ki mennyit engedhet meg magának nem létfontosságú dolgokra, hogy az adott családi kassza mennyit bír el, mert értem én és örülök is neki, hogy sokan szeretnének mást kapni, mint az üzletekben (és akkor remélem, nem tömjéneztem magam, mert nem kizárólag magamra gondolok és direkt nem jelzőkkel különböztettem meg magunkat), ez jó és szép és kívánatos, de már egyre kevésbé vágyom magyarázni a bizonyítványomat, vagyis, hoyg az én Mikulás zsákom nemcsak egy nyers, belül eltisztázott textil, hanem van bélése is, a két réteg között még vatelin is, hogy puha is legyen; hogy a Rudi abszolút saját rajz, hogy tessék megpróbálni a kis agancsokba beletömködni a flízt ... és akkor még folytathatnám a sort,  akár minden terméknél meg-megállva, ahogy feltételezem, igen sokan közülünk.

Én mindent értek, de ezt sincs már kedvem megírni.
(viszont szívesen veszem a véleményeket)

Vasárnapi vers

                      Henri Michaux:  Életem

Nélkülem múlsz el, életem.
Szaladsz,
S én csak várom, hogy lépést tegyek.
Máshol viselsz hadat,
Cserbenhagysz ezáltal.
Sosem követtelek.

Nem igazodom el ajánlataidon.
Azt a keveset, amit kívánok, soha meg nem hozod.
E hiány miatt vágyom annyira.
Annyi sokra, már-már végtelenre…
E kevés miatt, ami hiányzik, amit soha meg nem hozol.