Egyébként pedig

a tegnapi vásár után az tölthetett el nagy elégedettséggel, s ettől hajthattam békében nyugovóra megfáradt testemet, lelkemet, s jött is azonnal álom a szememre", hogy egy  fejlődő ország, úgyismint Svédország, gazdaságilag megrokkant állampolgárának én, egy, a válságot semmilyen szinten nem érzékelő ország tagjaként kedvezményt adhattam, mondhatnám, hogy szegényes (ám tisztes) külsejét tekintve  mintegy felkínáltam azt, de sajnos, ez nem igaz, én ugyanis, a kapitalista, szívemet megacéloztam, s eltökélt voltam, hogy kapzsi, kemény, harácsoló leszek, csak a számláinkra magamra fogok gondolni, elvégre kapitalista vagyok, egy igaz imperialista,

szóval, nem így történt, hanem úgy, hogy a barátnőivel érkező, szemlátomást jólétben élő, jókedélyű, ám roppant határozott nő (talán) az isztambuli bazárban szocializálódván olyan alkudozást kezdeményezett, mely előtt én fejet hajtottam, nem is az ő teljesítménye, hanem az én elképedésem következtében.

" a jó cselekedet, ugye

Két évvel ezelőtt

azt szerettem volna, ha a vadszőlő villámgyorsan felfut a falra, ennek érdekében naponta igazgattam, rendezgettem az ágait, az meg napról napra hervadtabb volt, ezért aztán tavaly, mikor valami javítás miatt leszaggatták, nem nagyon izgattam magam,  mindegy neki,  nem akar élni úgysem, na, akkor elkezdett futni felfelé, mostanra beterítette a fél konyhaablakot (egy kicsit elpozicionálta magát, de nem hibáztathatjuk, hőségben áll egész nap). Aztán a bazsalikommal, ami a a bevközpontokban, mesterséges világítás és gyér locsolás mellett képes bokorrá nőni, de itthon mindig elengedi magát, rakom ablakba, kertbe, félárnyékba, napra, locsolom, nézem, semmi, egyre szottyadtabb, na, ezzel meg az történt, hogy bal kézzel meg akartam locsolni, de a jobb kezemben ott volt a banánturmix és nem jó kézt lendítettem, ez a jobbkezesség átka vagy az, hogy egyszerre kétfelé mégsem tudok figyelni. A bazsalikom azóta burjánzik.

És akkor ennek kapcsán eszembe jutott, hogy amikor Tihanyban kötöttünk a lányokkal, egyik este a zuhanyzóban nem volt rajtam a szemüveg és kicsit sok (hasonló színű) flakon volt odabent és véletlenül (haj)balzsammal zuhanyoztam", mondta is a Buci, hogy bebalzsamoztam magam, szóval az előző két példa alapján azt kell képzelnem, hogy akkor én az eddigi törődéssel szembemenve most kezdek majd friss, üde és fiatalos lenni.

" újabb és újabb adagokat öntöttem magamra, mert nem akart habozni

Megbeszéltük a

személyi edzőmmel, hogy változtatunk bizonyos dolgokon, mert változtatni jó, de ha még kell is, ugye. És akkor ő kitalálta, hogy az én mentális egészségemhez nagyon szükséges a kirándulás, egy laza esti séta, ami úgy történt, hogy este 6-kor elmentünk három kilométerrel arrébb, ott kiszálltunk az autóból, majd felmutatott a K2-re, hogy ő azt gondolta, erre felfutunk, mert egyébként gyönyörű a kilátás, körpanoráma, Esztergomig" is ellátunk és az nekem milyen jó lesz. És hát valóban, odafent már tényleg nagyon jó volt, de a mentális egészségemen az  a felfelé vezető út nem tudom, hogy hozott-e.

 

A legelső képen én még a hegyen, alattam az igenis szédítő mélység, csak a masina nem úgy érzékeli a teret, mint az emberi szem, a mező közepén lévő apró pont (katt a képre) pedig ZM, ezúttal személyi edző minőségében, a lábam pedig valahogy minden képen ott van. Az utolsót meg nem magyarázom, ha nem bánjátok.

" ez sokat elmond a magasságról

Nyitott műhelyről

gondolkodom például, hogy az nálam nem azt jelenti, hogy bármikor bárki besétálhatna  hozzám, mert az alapvető főszereplő, vagyis én, nem vagyok nyitott, ha dolgozom, akkor nagyon dolgozom, hanem úgy, hogy van lenne egy olyan műhelyem, amelynek hatalmas teraszajtaja lenne és bármikor kitárhatnám, hogy szabadon jöjjön be fény, levegő, nap, madár, cica, kutya. Ember csak bejelentésre és engedéllyel.És csak néha.

Na most ebből az van, hogy tegnap a kertben szabtam egy csomót, kivittem a szükséges dolgokat, s annyira jó volt, hogy most azon töprengek, hol kellene felállítani a másik asztalt, ahová már mindent kivinnék. Reggel ki, este be, nem praktikus, egyáltalán nem, de talán már engedhetnék végre a szorosságból, ez is nyitott műhely, annak B változata.

 

Azért azt a söröskorsót elrakhattam volna, mert most ki hiszi el, hoyg abból ZM ivott és eperszörpöt.

Este pedig

vacsoravendégeink lesznek, de tegnap még annyira nem tudtam, mit készítsek, hoyg úgy gondoltam, pirítóst kapnak, erre azt válaszolták, akkor a desszerttel ne bajlódjak már, vállalják a háztartási kekszet, de ha nem olvassák el a ma reggel küldött levelet, melyben kértem, hoyg villát feltétlenül hozzanak magukkal, mert nem tudom, a mieink hová tűntek, akkor az is lehet, hoyg ők esznek, mi nézzük őket. Esetleg fordítva.

Ezt az egész

tegnapi napot bezártam ebbe fekete dobozba', elnyelte a tegnapot, lenyelte jó mélyre, ivott rá egy nagyot, így aztán most már kereshetjük, nincs sehol, talán az óceán mélyén, tenger fenekén, a feledés homályában, meg az Óperencián túl, ma pedig új napot nyitottunk, új fejezetet, én mindenképpen.

A fényképen látható kompozíció szintén a tegnapi napot dicséri, az egész napi ténykedésem benne van.

'ami látszatra zöld és kulcstartó, de sose higgyetek a szemeteknek

Annyi mindenről

szeretnék írni, hogy mi van a hajléktalanokkal, mióta a hidegben vagyunk, de valahogy mégis jobb helyzetben, mint ők, sokat gondolok rájuk, hogy lehet kibírni a reménytelenséget, a fagyot, aztán meg arról, hogy a Butlers-ban majdnem elcsábultam tegnap, pedig idén nálunk bibliai igazságok érvényesülnek, úgyismint jobb egy tál főzelék békességben, semmint hízott tulok veszekedésben (szabad fordítás), és ez így lesz jól, nem bánt ez senkit. De az is a fejemben van, hogy most varrásmentes napokat szeretnék, csak a kötőtűm és én, és hogy 14 év után Csülöknek nem lesz mézeskalács a fán, meg kell szakadjon a szív emiatt, de azt hiszem, mégis készítünk neki is egyet,.viszünk neki mécsest a kert végébe. És még írni szeretnék az idei könyvekről is, a próbabejgliről, hogy szezon előtt elfogyott a diónk, hogy milyen terveim vannak, de egyáltalán, hogy a következő év a változások éve lesz, úgy gondolom.

Aztán pedig, hogy úgy van ez, mint az imádságaim, más jön a számra, mint amit elgondolok, miért is van ez, ki tudja.

Ebben a vásárban

én sokat megtudok magamról, úgyismint türelem, kitartás, monotóniatűrés, humor, barátság, optimizmus, harag, fizikai nehézségek, hogy is vagyok én mindezekkel, ismerkedem magammal.