Spektrum

A Legkisebb már Svájcban őrködik egy kicsi és két még kisebb fiúcsemetére, újabb bizalmat szavazva ismét odaadtam neki a fotómasinámat, hátha ezt ott felejti, így gazdagítjuk mi a rászoruló nyugatabbra lévőket, minden évben egy masina valamely ország valamely városának valamely tömegközlekedési eszközén. ZM tudta nélkül, csalafinta szülői megoldásokkal.
Mindebből több dolog is következik, de az mindenképpen, hogy kevesebb fotó gazdagítja az egyébként színes és érdekes blogomat, de az is, hogy valamiért úgy gondolom, a családi létszám eggyel való ideiglenes csökkenése jótékonyan fog hatni a kreativitásomra, energiámra, alkotókedvemre.
Egészen furcsa dolgokat találok ki, lehet, hogy a korral jár, ebben a hónapban 41 leszek, ezt mondjuk nem szívesen mondom ki, de attól még tény. Olyan, mintha valaki más lenne 41, nem is értem, hová lett az előző 40. Igaziból nem zavar, hiszen mint a bor, az idővel nemesedünk, meg okosodunk, meg érünk, ugye... de azért mégiscsak nehezebben akartam elfogadni, amikor azt mondta valaki, hogy jó eséllyel kijelenthetjük, hogy életem felén már túl vagyok. Szóval ezt így, szemtől szembe azért - csúnya, de igaz.

A valaki pedig, aki ezt mondta, a terapeutám volt, és ezen nagyon jókat tudok mosolyogni, fiatalabb koromban az amerikai filmek/könyvek gyakori szereplője volt a terapeuta, amin mi, sok mindent megélt (vagy azt hitt) kelet-európaiak elnézően mosolyogtunk, hát igen, a fogyasztói társadalom, meg a kapitalizmus megtette a magáét, ott már mindenki, nálunk meg, az egészséges idegrendszerrel megáldott és túlélésre szocializálódott magyar társadalomban senki, ugye.

És most azt mondom, hogy én majdnem mindenkit elküldenék terápiára, Assam szerint a "majdnem" szót hagyjam el és nyugodtan mondjam azt, hogy mindenkit, amiben van is valami, nem sok embert ismerek, akire ne lenne jótékony hatással a kúra. Azt azért érdekes és érdemes megfigyelni, hogyan reagálnak az emberek a hírre (néha kimondottan teszt céljából közlöm), a teljes hátrahőköléstől a boldog beismerésig (te is?) széles a skála. Van, akivel cinkos összekacsintás is van: Tudod, a terapeutám... :o) , ez a legjobb, amikor félszavakkal is.

És ha félszavak, akkor még írhatnék arról, hogy barátságok nem az idő függvényében teljesednek ki, vagyis nem kizárólag így, de ez meg olyan téma, amely önálló post-ot érdemel, csak még magam sem tudom felfogni a nekem jutó kincset.

Egyébként pedig valószínűleg az év legmelegebb hétvégéjét választottuk ki, hogy elutazzunk kis országunk azon részébe, amely a legmelegebb, s közismerten a legtöbb napsütéses óraszámmal rendelkezik, hiába, tervezésben jó ez a család nagyon. :o)

Így most finom, hűtött dinnyében gazdag hétvégét kívánok mindenkinek.

Egészen elképesztő, hogy milyen színeket használok, sőt, mi több, vásárlok. :o)
Már a Meskán!

It's phantastic what kind of colours I used for this bag... Purple is absolutelly new for me, I have never used it... :o)))
You can find my bag in my online-shop, both on Meska and Etsy. :o))))

Mihez képest?

Ahhoz képest, hogy Virág holnap utazik Svájcba és még csak a csomagolásra utaló magatartást sem tanúsítottunk, nem gáz, hogy (még) nincs kész az ajándéknak szánt táska.
Ahhoz képest, hogy azt mondtam, keresztszemest én soha, mégis kipróbáltam és örömmel jelentem, hogy 1 óra alatt ugyan csak egy betű két szárát hoztam létre, ellenben a fonalat már összegabalyítottam.
Ahhoz képest, hogy megfogadtuk, cicust többet soha, most mégis van egy tenyérben elférő macsekunk.
És ahhoz képest, hogy a fővárosban (is) éltem jó darabig, sőt, szerettem is ott élni, most mégis sokallom a városban töltött fél napra és 1 négyzetméterre jutó emberek számát.

Tanulság: nincs.

Nagynéni / Bigger one

Hokatának, Zsukkának, Ginának. Ők tudják, miért.

Ez a táska hasonló az előzőekhez, de méreténél fogva már nem is csak szimplán testvér, már-már nagynéni. Jól meg lehet pakolni, de annyira nem, hogy a nőkre jellemző gerincferdülés kialakulásához hozzájáruljon, csak annyira, hogy kedélyesen elférjen, esetenként eltűnjön benne a pénztárca, telefon, zsebkendő, könyv, naptár, fésű, pipereizé, bevásárlólista, ragtapasz, vizespalack, olvasójegy, miegymás. Na jó, kezdők és rendesebbek kedvéért kapott egy szép nagy, belső, osztott zsebet. :o)
A Meskán! (Illetve, ööööö... mire megírtam a bejegyzést, elkelt.)


This bag is similar to the previous bags, it is made of self-coloured flex-fabric with some tulips but the size is different. It's big enough to hide our purse, mobile, hanky, book, calendar, comb, vanity-case, shopping-list, plaster, water bottle, identity card, etc.
For tidy people I prepared a big pocket with 2 boxes!
You can find it in my online-shop, here.

Főszerepben Audrey Tautou, magyar hangja Zazálea

Bár nagyon fejlesztem bizonyos képességeimet, de nem, még nem tartok ott, hogy szinkronizáljam azt a francia színésznőt, aki erősen megosztja családunk tagjait, egyik harmadunk szereti, szépnek tartja; a másik harmadik szereti, de nem tartja szépnek; harmadik részünk nem szereti és nem is tartja szépnek. És csak öten vagyunk. Én az első kategóriába tartozom.

Van viszont a Hosszú jegyesség c. filmje, amelyet még ZM is legalább háromszor nézett meg (most először érzem, hogy az angol nyelv az egyébként utálatos igeidőivel milyen remekül tudja ezt kifejezni, nekem külön jeleznem kell, hogy eddig), ami jelzi, hogy a filmcímben felsejlő epedő szívek és vágyódó sóhajtások távolról sem fedik a tényleges tartalmat. Mivel ez nem recenzió, csak annyit mondok, hogy Mathilde rendszeresen eljátssza a "ha előbb érek a sarokhoz, akkor épségben visszajön" mintájára kialakított, tárgyát tekintve rendkívül változatos, de alapvetően ennek sémáját követő, némiképp babonás jelleget hordozó, de mégiscsak reménységet tápláló, mindenki életében elő-előforduló ősi kapaszkodást. És akkor mindig megtörténik az, aminek megtörténtébe kapaszkodik, de rendszeresen másképpen.

Az érdekessége a dolognak az, hogy amikor a Meskát megnyitottam, akkor azt mondogattam magamnak, hogy ha az első héten lesz vásárlóm, akkor bejön a dolog és működőképes lesz. (Arról a részéről a dolognak most nem írok, hogy ez mennyire tükrözi a hívő keresztény életet.) És ugyanaz történt, mint Mathilde-val, vagyis megtörtént, vásároltak is tőlem, de nem egészen úgy. Mert (mondjuk úgy) belső ember vásárolt tőlem, ami nem csökkenti a biznisz tényét és értékét, de azt azért tudni kell, hogy Anice már régóta kért tőlem egy táskát, csak nem jutottam el az elkészítés fázisáig, ő meg ügyesen lecsapott az első termékre. Ami rendjén is van.

Azóta eltelt egy-két hét, megvettek már több táskát, meg kértek tőlem ezt-azt, de nekem többször eszembe jutott, hogy akkor az előre felállított rend értelmében, hová sorolnám be a leendő, vagy inkább már folyamatban lévő boltomat? És miközben marhaság ezen gondolkodni, nem is szoktam, vagyis nem jut naponta eszembe mint határidős megválaszolandó kérdés - mégis elő-előkerül, persze, annak kapcsán, hogyan is alakul az én életem. Mert váltanom kell, ez nem kérdés, mint ahogyan a recesszió ténye sem, s az sem, hogy manapság szinte kizárólag a kapcsolati tőke maximális figyelembevételével és kihasználásával lehet álláshoz jutni - csak éppen nekem ez sosem ment túl jól. Van ugye ez a két diploma, meg a két nyelvvizsga, van tapasztalat, de mégsem érzem azt a nyugalmat, hogy engem bárki is akarna, így meg egyoldalúvá, s egyben kudarccal telivé válik a folyamat. Ami még jobban elbizonytalanít majd és az ördögi kör spiráljába kerülve egyre nehezebbé válik a belőle való kilépés.

És közben felmerült egy másik vonal is, (amelyről olvashattok itt, egyébként is ajánlom a blog böngészését, de ez egy külön post-ot érdemel), ami párhuzamot mutat a Meskával is, szóval azért mégsem véletlen ez a fajta tépelődés. Nem bánnám, ha lennének olyan ismerőseim, akik jártasak a saját vállalkozás elindításában, az ezzel járó labirintusok kikerülésében, a gyakorlatias tanácsok nyújtásában és egyáltalán a brainstorming-ban. Így, együtt.

Közben pedig

És amikor a menetrendszerűen megérkező eső lehetetlenné teszi a rizs palántázását avagy a tealevelek szüretelését, akkor visszavonulok és varrok. Mert monszun ide vagy oda, varrni kell. :o) Vagy éppen emiatt.

A Meskán!

After the first version of my bag with tulips a new one was born yesterday. It is similar to the previous one but the colours are different. You can find is here, in my online-shop!