Redukálva

Az egész szappankészítési procedúrából csak az érdekel, hogy a szobrászművésszel milyen remek formákat készíttetnék, de ez nekem nem elég motiváció.

A giccs maga az élet. Az élet maga a giccs.

Pedig csak naplemente a faluban.

Smart-ies kékben, barnában, türkizben. Szerelemben.

Ez pedig úgy készült, hogy én kiválogattam három színt, mert nagyon tetszett, mégis megkérdeztem Zoltánt, hogy ez így és szerinte, aztán elvitatkozgattunk ezen, hogy igen, de ezzel még inkább, igen, de azzal más a hatás, igen, de ezzel vagányabb, igen, de

ezt így folytattuk egy darabig, végül nem az eredeti felállást varrtam táskává, hanem ezt, meg sem bántam, meg sem bántódtam és ezt még fokozhatnám is.

Megfejtve

Minden hájjal megkent, kitudja, miféle praktikákat bevető banda jár ide, látom én, nem lehet kifogni senkin, szemetek, mint a sasé! Citrommal, lime-mal gazdagítottam a kekszreceptet, ettől friss lett és üde, szeretjük. Zink Mónika (jelentkezz!) kapja az ajándékot, ami nem más, mint egy adag keksz, lássatok csodát, keksz. Citromos keksz. Meg lime-os. Ha kell, postázom is, természetesen.

Elmondanám (mintha nem vettétek volna észre), hogy ennek a játéknak nem volt értelme, ez csak egy játék volt, olyan nagyon komoly nyeremények vannak általában, hogy táska, meg izé, meg oszd meg, meg lájkolj, meg vidd hírét, meg gyere és maradj, el se menj, csak ide, csak nálam, csak most* - baromi jólesett bohóckodni egyet. 

Köszönöm.

* magam is, persze!

Ravaszkodva

Addig is, míg gondolataimat összeszedem, s ki tudja, ez meddig tart, hiába, hogy a fürdőszoba takarítása közben olyan szépen, mondhatnám, logikai sorrendben soroltak elő, egyikből a másik, olyan érthető volt minden, hoyg egészen megörültem,

mert ez egy reflektálás lészen egyébként,

szóval, addig is itt egy talány,  milyen ízű keksz van a süteményes dobozunkban éppen.

Éles szeműek segítséget találnak a képeken.

A helyes megfejtést beküldők között értékes, a játékhoz kapcsolódó tárgynyereményt sorsolunk ki.

Előrejelzés

Hosszabb bejegyzés készülődik. Egy ideje már. Mint a Swallowtail shawl, amit már csak blokkolnom kellene. Egy ideje.

Észre sem véve

Szinte észrevétlenül leadtam hat kilót, csak sajnos annyira pufika vagyok, hogy más sem veszi észre rajtam.

Nyitott füllel és szívvel hallgatom a barátaimat

Amikor elolvastam E. bejegyzését a motivációkról, érzelmekről, és volt egy negyedsem mondata a brokkoliról, akkor bevillant, mit is fogok ma készíteni ebédre, brokkolis-tojásos-sajtos pitét, hát persze. 

Mindig is hihetetlen odaadással, empátiával hallgattam barátaim, ismerőseim mondanivalóját.

Ez például a moha

De mégis, ki akar mindent elpakolni, összerendezni, téliesíteni, ha a kertben szabadon hagyott téglára ilyen moha nő, csak úgy, magától, nem kérvén sem kenyeret, sem vizet, nem sírva, nem panaszkodva, élve a néki jutott napfénnyel.

Kizárólag rendetlen kerttulajdonosoknak.

Több fénykép pedig itt.

Válaszolva olvasóink kérdésére

Igen, ez szerelem. Mármint a fényképezés. Hirtelen jött, sokat akar.

Igen, nem fényképezek embereket, nem direkt, nem előre elhatározva, s mereven tartva magam mindehhez, hanem egyszerűen nem, nekem is feltűnt, csak engem nem lepett meg. Félek az emberektől, na. Egyébként pedig szívesen tenném, de csak arcokat. Egy arc, az mindent elmond, az már maga a történelem. Vagy a sors.  saját történelem,saját sors. Ezért ha valaki vállalja, hogy a levelekhez hasonlatosan tűri a bénázásaimat, az keressen meg nyugodtan, remekül el tudok időzni egy-egy fülön, szájon és orron. Óh, nem kell nekem az egész arca,ilyen luxusról én nem álmodozom.

Igen, lehasalok a fűbe. Földre. A séták végére Zsömivel malacosak vagyunk, ráadásul mióta kiharapta a télisétás bakancsom nyelvét, azóta elmondhatom, hogy a zoknim is saras, többet kell rám mosni, mint rá.

Kérdezzetek, felelek én mindenre. :) 

(Z)avarban

Olyan nem várt módon szerez nekem örömet a fényképezés, hogy egészen beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem. 

Csak egy séta, csak egy levél, csak egy kattintás.

Csönd. Fény.  Kép.

Több fénykép pedig itt, de erre azért itt is rákattinthattok, megéri.

Megújulva

Előre szólok, rengeteg fotó következik, s még csak nem is a hobbimnak köszönhetően, hanem, mert olyan sokoldalú termékről lesz szó.

Tehát úgy van, hogy a megújulásra szükség van,  nemcsak azért (ideális esetben: főleg nem azért), mert ezt várják tőlünk embertársaink, hanem, mert ez belső igény, legyen változás/változatosság az életünkben, jöjjön a friss szellő, az új gondolat, a megújult látásmód. Meg az új táskaforma.

Több minden forgott a fejemben és meglehetősen régóta, de volt a nagy karácsonyi hajtás, aztán a januári tücsökmód, rögtön utána a wamp, megrendelések hosszú sora - és ez így is van rendjén, csak éppen azt gondolom, hogy most mégis muszáj valami mást is csinálnom, mást is készítem, nemcsak a megszokottat, ami már az ujjaimban van. Kell az is, hogy érezzem, nem tudom megoldani ezt vagy azt a technikai dolgot, hoyg tornáztassam rajta az agyam, hogy elrontsak, s bontsak ki néhány varrást, mert menetközben kiderül, hogy a napok alatt kiötlött megoldás a valóságban mégsem egészen úgy alakul. Hogy mégis megoldjam. Hogy szülessen új. Más. 

És akkor a lényeg, egy többféleképpen hordható táska. Elindulunk vele reggel -kézitáska, nem is kicsi, van helye mindennek, valószínűleg a mélységének is köszönhetően.

Ekkor a kézitáska még csukott állapotban van.

Napközben kerül bele ez-az, nyitni kell a szélességén, de még mindig a kezünkben visszük,

estére viszont elfáradunk, leszakad a kezünk, de jó lenne vállra venni, gondoljuk, s már csatoljuk is fel az egyébként állíthatós hosszúságú vállpántot. Innentől megint elágazhat az út, hogy vállra vetjük avagy keresztben hordva esik jobban, mindent lehet.

Nektek hoyg tetszik? Most nagyon szeretném, ha jönnének a kommentek, nagyon. :)

Vegyítve

Olyan éjszaka volt, amelyben egyszerre volt jelen az új, a régi,  a lezárás, a friss, a remek, a rémes, a szomorú, a sírós, az örülős, folytassam-e még.

Cserélve

Mire Virág hazaért, én felkeltem a betegágyból, most, hogy a barátaival lesz pár napot, Zoltán ágynak dőlt, mert mi olyan rendes szülők vagyunk, hogy nem akarjuk a messzihonból hazalátogató gyerekünket ezzel terhelni, meg kell a szívnek szakadnia, mennyire szülők vagyunk.

Ajándékozva

Majd apránként és leheletnyit és megfontolva, vagy éppen nem, hanem hirtelen támadt érzelmi töltettel, akár otthon is, magamban is, esetleg hol így, hol úgy, de mindig különlegesnek gondolva. Sosem volt még Abercrombie&Fitch-em.

Vesztegetve

Korábban már írtam arról, hogy erre az előadásra nem lehet jegyet venni, ám közben kiderült, hoyg egy törzsvásárlóm színházjegy eladással foglalkozik, így mi mégiscsak kaptunk. A Transparency International nézzen félre, please.

Verselde

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg

49

Még most sem szoktam meg egészen
hogy torkom van, gyomrom, belem
mit anyaggal tömök naponta
és csak ezáltal létezem.

Még most sem szoktam meg egészen
hogy minek olyan lényeges
ezt vágyni, amazt elkerülni
s hogy szeressenek és szeress.

Még most sem szoktam meg egészen
hogy látó-, vagy rágó-tagod
szépnek, vagy csúnyának tekintsem
és hogy van élő és halott.

Még most sem szoktam meg egészen
hogy teljest föl nem foghatok,
hogy csak a részek kavarognak
és rajtuk túl nem nyúlhatok.

Megreggelizve

A lekvárfőzést, azt én nagyüzemben űzöm, baracklekvárt hogyan másképpen, szilváról nem is szólva, de azért én meglehetős klasszikus felfogásban teszem ezt, időnként megbolondítom az alanyt vaníliával, fahéjjal, amarettóval,  de ez mind a belátható kategória, nem távol-keleti utazás, csak a biztos Európa, ilyen veszélyes kalandor tudok lenni, bizony. A Befőzök Eszter... hát ő nem viccel, világjáró, mondjuk így, nekem még azon is tépelődnöm kell, hogy írom a kumquat-ot, karobfát még nem is láttam tán, a GingerAle-t viszont ismerem, halk sóhaj. A múltkori wamp-ra hozott nekem csillagánizsos málnazselét*, én pirítóson falom be, meg magában is, csak úgy, menetközben, igaz, célszerű rögtön kiskanállal  megközelíteni a hűtőt, de ebben én gyakorlott vagyok. Hozott még chiliszószt, én a chiliért élek s halok, tudnivaló, ez pedig olyan, hogy amikor jobban lettem, akkor gyógyszerként használtam, de arról nem készült fotó, mert nem éreztem illőnek a belemártogatott virslit. Rák nem volt itthon. Éppen. Sem.

És Eszter márciusban is kijön hozzám állítólag, khm.

*a fotón a hiányzó első három betű a következő: m - á - l