Az pedig milyen,

hogy a földrengés után (melynek középpontja igen-igen közel volt hozzánk, így aztán mindenki érezte is, ahogy azt kell) 15 perccel létrejön egy csoport a FB-on, "éppen fészbukoltam, amikor rengett a föld".

Terv és megvalósítás

Reggel (frissen, üdén, nyitottan egy új nap lehetőségeire): Remek idő van, ragyogó napsütés, szikrázó hó, elmegyünk délután sétálni egyet?

Délután (álmosan, megrogyva a -fél- nap terheitől): Sétálniii? Ebben a fene hidegben? Gyümölcsnapon?

(ugyanazon személy szájából, igen)

A vágy, hogy

csokoládébarna színű stólám legyen rózsaszín szegéllyel, addig élt, míg közelébe nem értem a birtoklásnak, most nézem, hogy ezt akartam volna én, józan ész, el ne hagyj.

(esetleg kék szegély?)

Abszurdnak tűnt,

de egyszercsak ott volt a templom, vagy inkább kápolna,  a nyolcadik kerület bérházai között, nem mondom, hogy feltűnő vagy kirívó lett volna, besimult a falak közé, ellenben haranggal és kiírással, miszerint reggel és este 8 között mindig nyitva van, nyitva is volt.

Két kapuval arrébb egy fekete melltartó hevert a földön, mintegy az abszurditás kontinuitásaként.

S hogy ne csak a

címkéről legyen szó,  íme, a kistestvér - nagytestvér sorozat következő tagja, ezúttal türkizben. A lila szett már nem elérhető, ez azonban itt is, ott is.:o)

Tehát,

új címkére azért volt szükségem, mert a házilag készített, rávasalós típus nem bírja a mosást, szövöttet szerettem volna. Nagy tételt nem akartam, egy, mert nincs rá keret, kettő, mert ... nincs kettő. 

A most használtat az eBay-en rendeltem, egy hét alatt itt volt, csak a nevem van rajta, ezt azonban különböző színekben lehetett (volna) kérni, ellenben nincs rajta a korábban használt angyalka, amit nem is bánok.

Ennyi a történet, nem több, részleteket e-mailben.

Úgy éreztem

magam, mint a szomszéd nő a könyvben, amikor megkérdezte a nagymamát, melyik főiskolára járt, mert fel sem merült benne, hogy esetleg nem is járt, a nagymama ezek után nemcsak, hogy soha többé nem szólt hozzá, de önmagába fordult, hát így érzem magam ezzel a nyamvadt FB-os játékkal, elszégyelltem magam, őszintén.

Update nyakláncügyileg

Jól van hát, legyen mindenkinek jó, nekem nyugodt éjszakám, itt is lehet kommentet hagyni (február 6-ig) ,csak az a kérés, hogy az eredeti bejegyzésnél, hogy nyomon tudjam követni. Szóval, aki nincs a FB-on, az is játszhat, az is nyerhet, annak is lehet filc nyaklánca, mert a világ FB nélkül is kerek, igazatok van!

Bejegyzésre felkészülni. :o)

Nyaklánc keresi gazdáját

Mert többeknek tetszett, mert nekem pedig a lelkesedés tetszett, legyen játék, legyen valakié valamelyik nyaklánc. A nyertes választhat, melyiket szeretné igazán, rajtatok áll.. Nem kell mást tenni, csak megjegyzést hagyni a FB-on lévő fénykép alatt, valamint megosztani, mert FB esetén ez már-már kötelező.A fényképet  (meg a részleteket) keressétek itt!

Update:  aki nem FB tag, azt ne rontsuk el, a játék itt is él, aki itt hagy megjegyzést, az részt vesz a játékban. :o)

Ahol kilenc

cicus él, ott négynek még jut hely, ha máshol nem, a kilincseken.

(kilincscica zöldben, feketében, fehérben, narancssárgában)

 

 

A  pofijukat csak úgy tudtam kihímezni, hogy valaki előrajzolta nekem, mert ha én tettem ezt... hát.

Megmondta

Botero, én pedig tartom magam hozzá, hogy kísérletezgetés és próbálkozás, az kell a saját úthoz, hiszek neki.

Csak (esetemben) kicsit sokallom a rá fordított időt, nem vagyok türelmes, tudom, sok idő kell nekem, az elpocsékolt filcekről ne is beszéljünk, sok filc (is) kell nekem, mire meglelem a sárga utat, az én utamat, hogy mindig a sárga téglán, hogyne.

 

Még ezek a legjobbak, kezdenek tetszeni, mit szóltok hozzá?

Azt nem értem,

hogy ha van ez a Nő, aki már nem 30 (és ennek nem tud annyira örülni, ha eszébe jut), de még nem is 50 (és ennek nagyon tud örülni, ha eszébe jut), szóval, ha van ez a Nő, aki még érdeklődő, nyitott, sőt, most kezd igazán élni (nevezzük így), szívesen eljárogat színházba, már nincs szüksége baby-sitterre, van egy harmonikus, minden szempontból kielégítő házassága, szeret olvasni, nyomon követi  a napi politikát, noch dazu hobbija is van, áldoz is rá, de még kertje is van, kipróbál új recepteket, szeret(ne) lefogyni, meg ilyenek, és ebből a Nőből több is van a földkerekségen, mindenféle nemzetben megtalálható a típusa, nem kirívó eset, nem elszigetelt jelenség,

akkor miért nem fedezi már végre fel valaki ezt a nyamvadt piaci rést, nyomjon már valaki ennek a Nőnek a kezébe egy olyan lapot, amellyel 10 percnél többet is eltölthet,

mert ez a Nő szeretné várni a pénteket/hétfőt (nem válogatós, bármelyik nap megfelel neki), amikor elszaladhat az újságoshoz, szeretné a hazafelé vezető úton lapozgatni a kemencemeleg cuccot, végigfuttatni a szemét először a képeken, aztán a cikkek címein, egy kicsit összecsapni az ebédet (ebédidőben kirakni a ne zavarj! táblát), megfejteni a keresztrejtvényt, szeretné nagyon, a fenébe.

Ez a Nő.

Naprakész vagyok

a szakszavakat illetően, laptop, notebook, iPhone, iPad, most a notebook került előtérbe, mert egy bölcsészlánynak (az egyiknek) táska kellett hozzá, külön a kütyünek, mert érzékeny jószág. Én ilyet még sosem, most azonban!, három rekesze van, három!, a középső cipzárral záródik, már-már szentély, nem érintkezik a többi bentlakóval, elvégre notebook vagy mi a szösz.

Bölcsészhallgatóról van szó,  ezt előrebocsátotta, így kért (mert udvarias is ), utalva egy korábbi bejegyzésemre.

A másik bölcsészhallgatónak sincs oka (kütyü2 és 3) az izgalomra, haladok, haladok. :o)

A szülői értekezletek

a számmisztika jegyében telnek el, én ezt megfigyeltem, ha nem az osztályzatok, akkor a befizetendő összegek ködfelhőjében lebeg 30 szülő. Mi rendszeresen ez utóbbitól varázsoltatunk el, szép, nagy, kövér felhő ez a fejünk felett, olyan Démoklész kardja-szerű.
Két és fél óra alatt nagyon sok szám hangzott el.

A kettes számú

kötős táska esetében, mert rögtön kettőt varrtam, az volt a kérés, hogy legyen bordó és legyen nagy, nagyon nagy, nem kispályás versenyzőnek készül. :o) Az alap egy egyszínű bordó textil volt, ezt azonban kiegészítettem egy kb. 10 cm-es mintás textillel, az alsó részt szabad gépivel megtűztem, a felső részt is, de azt csak hullámokkal. Ebben is vannak zsebek, mindenféle zsebek, tágas tér, szükség esetén belefér a csemete is.

Az pedig, hogy most majd projekttáskát fogok varrni, nem meglepő, úgy gondolom. Meg kötőtűtartókat, igaz, azokat már csak mutatni kellene.

A kötős lányok

nem úgy mennek ám buliba, mint más egy szombat esti láz típusúba, hogy elég egy kis tipp-tipp táska, a kötős lányok úgy mennek buliba, hogy visznek fonalat (fonalakat), kötőtűt, de inkább garmadát belőle, mert sosem lehet tudni, ugye, viszik az aktuális projektet, hát ha éppen több projekt is fut, az előfordul, néha és egyeseknél, kell egy táska nekik, személyre szabott, mert úgy az igazi, s ha valaki (egy kívülálló) csak egy táskát lát, akkor az olyan, mintha csak gyárat és szántóföldet látna, kínos, mit ne mondjak.

A prototípus magán hordozza a táskavarró énemet, kívülről mindenképpen, van két füle, ha kézben viszi a gazdája, ám van egy vállpántja is, mert mi van, ha a két keze tele más fonalakkal, láttam én már ilyet a nyári kötős táborban. Belül van egy sor zseb kifejezetten a kötőtűknek, egy (másik) zseb, meg még egy, de a legfontosabb, hogy baglyos és barna, és strapabíró, mert a kötős lányok gyakran mennek buliba, és mint tudjuk, nem úgy, mint más  a szombat esti láz típusúba.Ugye, lányok? :o)

(a másikról holnap zengek)

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Stevie Smith: Levél az őserdőből

Kedves Evelyn, itt puskázok miközben

eszembe jutsz az őserdei gőzben

tegnap én vizitapír

felírtam neked a méreteket de a nagy zűrben eltűnt a  papír

nem jó, ha iszik az ember idekint

szóval lényegében abbahagytam Evelyn.

Holnap nagy útra térek egyedül

az őserdőbe. Csupa szür-

ke, csak a teteje zöld

és néha mikor egy fa lezuhan

idecsúszik a nap, zsupsz, iszonyúan.

Sose másszon az ember az őserdei tóba

ilyen melegben marha lépés volna

mivel sok benn az óriáskígyó, Evelyn, és megeszi, akit illet

bizony. Ezzel zárom soraim, szerető férjed, Wilfred.

(Gergely Ágnes fordítása)