Majd visszaejtve

Még az is lehet,  hoyg így védekezem (s ezzel visszaejtem a fellebbentett fátylat, fedje örök homály az alatta megbúvó jellemeket), mindenesetre vágyam támadt megérteni az esztétikát.

Fellebbentve

Elmondom, hoyg történt mindez, illetve, a végét tekintve (mert egyre inkább azt érzem, ez a vége, itt a vége), hogy hogy nem történt. Érkezett tehát megrendelés, nem egy,  nem kettő termékre,  amit önmagamhoz képest gyorsan elkészítettem, márciustól már csak májusra tudok bármit is vállalni, így kell ezt érteni és értelmezni.

A fényképet elküldtem a megrendelőnek, aki nagyon örült neki, nagyon, volt sok felkiáltójel, meg boldog szavak, de azok csak szavak, veszélyes fegyver, mint tudjuk. És volt egy mondat az utalásról is, hoyg este azonnal. (Másnap én fel is adtam a csomagot.)

Na, ez volt az utolsó levél, azóta semmi, de nem napokról beszélek, napokért én nem szólok, bármi megtörténhet, tudom, itt élek én is, hetek teltek el. Én közben írtam leveleket és nem kaptam válaszokat, szám szerint hármat írtam, már ami a rákérdezést illeti, ebbe nem számolom bele azt a levelet, melyben értesítettem, hogy én útnak indítottam a cuccot. Azóta sincs válasz.

A következő a helyzet: velem fizetés dolgában lehet beszélni, nyilván azért, mert nekem sincs, nekünk sincs pénzünk és bár ez ellentmondásnak tűnik, mégsem az, ugyanis éppen ebből fakadóan én teljesen megértem azokat, akik a kevésből szeretnének valamit maguknak vásárolni. Persze, nem kenyeret árulok, nem a létfenntartás a  cél, tehát akinek nincs, ne vegyen, ilyen egyszerű, de mondom, én érzem ennek a súlyos és könyörtelen racionalitását, éppen ezért nálam lehetett  részletekben fizetni (de én elküldöm), én félretettem a terméket  a megadott időig (holott lehet, hoyg el tudtam volna adni azonnal, volt rá nem egy,  nem két példa), én nem tettem félre, hanem elküldtem mégis és két hét múlva, a megbeszélt időpontban fizette ki a vásárló, szóval sok mindent lehetett. Múlt időben. Már nem lehet, illetve úgy gondolom, most egy kicsit majd óvatos leszek megint, meg szigorú, aztán eltelik egy kis idő és visszaesem a régi ritmusba, a régi engedékenységbe. Vagy nem, nem tudom előre megmondani, mindenesetre nem szeretnék még egy ilyet.

Két (meg még kettő) dolgot szeretnék még hozzáfűzni:

1. Van maga a kár, hogy ezt én nagy valószínűséggel nem kapom meg, le kell írnom a veszteséget*, ami forintosítható, de van emellett egy másik kár, a bizalomvesztés, ami nem forintosítható, de jelen van, nagyobb hatásfokkal rombol és tartósan. Tudom, hoyg üzletben nincs barátság, hogy nem szabad így viszonyulni a vásárlókhoz, hogy nem szabad mindenkiben megbízni, igen, tudom. Elméletben. Most már gyakorlatban is.

2. Felmerült az a kérdés, hoyg mindkét fél bizalommal van a másik iránt, hiszen a vevő utal és nem biztos, hoyg megkapja a terméket. Erről egyrészről az a véleményem, hogy bizalom nélkül semmi sem működik, legkevésbé az internetes vásárlás, viszont: az a helyzet, hogy mi (készítők, alkotók, nevezzük bárhogy) sokkal inkább szem előtt vagyunk (blog, FB), tehát ha mi nem teljesítenénk a megrendelést, nem küldenénk el a terméket, akkor a nyilvánosság ereje által ez sokkal nagyobb hangsúlyt kapna, ergo nekünk ez negatív reklám lenne, vagyis mi pontosak vagyunk, nem vágjuk magunk alatt a fát. Szerintem.

3. A FB-on rengetegen hozzászóltak a témához, ismert alkotók, mindenkinek volt ilyen tapasztalata,  de még ilyenebb is. Azóta várják meg postázás előtt az utalás beérkezését.

4. Lehetne utánvétellel is intézni a postázást, de azért ez sem életbiztosítás, szólnak mesék postán hagyott csomagokról, másrészről én le szoktam beszélni a vásárlóimat erről, hiszen baromi drága mulatság, a termék árához hozzácsapni még extra költséget nagyon nem vicces.

Van még egy csomó minden a fejemben ezzel kapcsolatban, de elég kesze-kuszán jönnek elő, ennyit sikerült viszonylag logikusan összeszednem. Érzelmet direkt keveset írtam bele, egerek itatása, meg ilyenek.

*van címem (őrzöm a feladószelvényeket), odamehetnék dörömbölni, de azért gondolom, a fentiekből az kiderült, hoyg nem fogok, esetleg néhány képeslapot még megeresztek

Bizalmatlankodva

Még azt nem tudom, hogyan lehetne megfogalmazni nyafogás nélkül azt a bejegyzést, amelyben szó van elkészített, a megrendelőnek nagyon tetsző, elküldött termék(ek)ről, de nincs szó az érte járó összeg számlára érkezéséről,  helyette  van bizalomvesztés, szomorúság és orrlógatás.*

Megoldásokat szívesen fogadok.

*mondjak részleteket? úgy nyafognék egyet

Elszólva

A háznál lévő férfi azt mondta, ő megtiszteltetésnek veszi, hogy beszélgetés közben  véletlenül azt mondtam, hogy na de Zsömi. Neki.

Vidámabb hangot ütve

A sütemény* sem mostani, a fénykép sem mostani, csak az érzés, ami hozzá kötődik.

*Eszter,akinek zárt a blogja, hozta nekem a múltkori wamp-ra

Hitetlenkedve

Egyrészről vannak az egyre jobb adatok és mutatók, hogy nő a foglalkoztatottság, a gazdaság meg nem is tudom, talán száguld vagy emelkedik, most  nem látok tisztán, de az biztos, hogy jól alakul,

másrészről pedig van a személyes tapasztalat, még ha oly formán is, hogy a körülöttünk élők mit mondanak, mit élnek meg. Még inkább: túl.

A reklámszakma, ami időnként a bankokhoz hasonlatos szitokszó, egyre inkább az építőiparhoz kezd igazodni, körbetartozások vannak, meg nem fizetések, hogy ügyfél rendel, de előre megmondja  (jobbik esetben), hogy nem tud fizetni, a cég pedig megcsinálja mégis, mert ha nem is a jelenben, de a jövőben azért csak bízik, miközben neki sajnos az adott munkával (tetemes) költségei vannak. És vannak elbocsátások is, de már rég nem az adminisztratív szintről beszélünk, hiszen a költségracionalizáláson (lévén versenypiac) már  túl vannak, a megmaradtaknak viszont nem kicsivel kevesebb a fizetése, hanem alig kapnak, de már olyan remek cégeknél dolgozó, remek szakmai tudással rendelkező, remek pozícióban lévő emberek is munkáért csöngetnek, hogy a szív összeszorul, a szájíz megkeseredik, a levegő megritkul, a gyomor meg összeszűkül.

Igen, szűk látókörű vagyok, de mondjuk inkább úgy, hoyg most csak erre az ágazatra fókuszáltam. És nem, (még) nem rólunk van szó.

Fiatalodva

Amikor megvettem a fiatalító arckrémet, akkor én ezt nem egészen úgy értettem, hogy a fiatalságot az homlokomon megjelenő apró, de mégiscsak pattanások képében hozza vissza.

Keresve, kutatva (nem találva)

Nincs. A mi erdőnkben nincs ibolya, legalábbis a jobb kéz felé eső erdőben nincs, én átvizsgáltam, kúsztam is, másztam is, ibolyát nem találtam, pedig mindenki blogján van,meg a FB oldalakon is, csak nálam nincs, így kell élnem. Viszont amiről korábban nem tudtam megállapítani, hogy micsoda, hogy erdei zeller, még ez is elhangzott, az valóban szentgyörgybúza, alant a bizonyíték.

A fényképről pedig annyit, hogy téli hajnal volt,s nagy szél odakint!

Misztifikálva

A szomszéd néni már egy héttel ezelőtt pikírozta a palántákat, akkor, amikor az enyémek éppenhogy kidugták a fejüket a földből, hogy aztán a fejlődés kétleveles szakaszában hosszan időzzenek, nevetésre késztetve ezzel minden nézelődőt. Már éppen eldöntöttem, hogy nem törődöm a bennem élő, mindent túlmisztifikáló lénnyel, vagyis teszek az egészre, legfeljebb kérek palántát a városban, panelházban lakó ismerőseimtől*, amikor észrevettem a harmadik levelet is, ott, középen.

Egy kicsit nagyon kell nézni, de ott van.

*bezzegpalántáséktól

Nem betartva

Hogy majd mi gyümölcsnapot tartunk, így tértünk nyugovóra tegnap, de reggel egy narancslekváros pirítóssal a kezében ébresztett a férjem, még csak nem is szemlesütve.

Nem, azt nem nekem hozta, nekem a kávémat szervírozta. Én másfél órával később szoktam reggelizni, akkor kaptam meg a magamét.

Teljesítve

Az nagy örömködés után megfutottuk a szokásos köreinket a háznál lévő férfival, vagyis teljesítettük az általam csak Grand Slam-nek nevezett beszerző körutat, ilyenkor egy nap alatt  elintézünk, beszerzünk, megrendelünk, tulajdonképpen költünk.

És elfáradunk, de piszkosul. Ahogy a Grand Slam esetében illik.

Ríva

Most azt kellene írni, hoyg a wamp milyen volt, s fogom is, de azért a mai nap híre mégiscsak a Rakonczay Gábor, aki szépen tette a dolgát, beevezett a kikötőbe, majd felhívta a feleségét, hogy ő akkor megvan, jól van. Egy kicsit libabőrös is vagyok, meg egy kicsit sírdogálok is ezen, hát ilyen dolgok, micsoda dolgok ezek!

Akkor.... wamp!

Elmentem wampra, gyertek ti is! :)