Áthúzva

Csak egy kicsit távolodtunk el, de már ki is találtuk a balatoni hétvégét, jobb lenne azonnal indulni, még jobb azonnal megérkezni, de holnapig és akkor csak hajnalig csak kibírjuk. És amikor egy kicsit közeledtünk, akkor átírták mások a programunkat, reklámoséknál nincs megállás, pihenő/pihegés, de nincs Balaton sem, nekünk sem.
Az viszont újfent bebizonyosodott, hogy van rosszabb a 32 fokos falunál, pl. a 32 fokos főváros. Minden pénteken.

Luca széke / Easy bag

Édesanyjának mindennemű táskavarrási gyakorlatának, tapasztalatának, esetenként rutinjának ellenére az én gyermekem ilyen táskát kért, s itt most a cipész cipője, meg a Luca széke analógiát felhasználva mondom, hogy három hónapig készült a táska, nehezen ment nekem lepedőből ilyen egyszerű táskát varrni, aztán újabb várakozás után került csak sor Luca rajzának, a Tim Burton-féle figurának a felvasalására. Még körbe kell cikk-cakkoznom, sok munka, sok idő. :o))

It's a bag, an absolutelly easy bag sewed by me for our middle child. It took 3 months to prepare it, it was difficult :o) for me to sew such an easy bag from canvas but Lucy was patient enough. :o) The draw is hers, it's a graphic similar to Tim Burton's men.

Aktuális / Periodically

Ha csak a fényképeket nézném a blogokon, akkor is tudnám, az év melyik szakaszában járunk, vannak mézeskalácsosak, madarasak, bodzásak és vannak levendulásak is. Nálam illatfelhő van, talán bele is kábultam, nézek ki a fejemből erősen.

If I could see just the photos on the blogs I would be able to set out which part of the year we are, there are photos with gingerbread, bird, elderflower and lavender as well. I have scented our house with the lavender it's too much ... I may be a bit stuporous.

Nem cifrálkodunk! / Without any gaudiness

Szerintem az lehetett az egyelőre átmenetinek tűnő válság oka, hogy túl sok színnel veszem magam körbe, folyamatosan festem a textileket, festem a fonalaimat, varrom a színesebbnél színesebb táskákat, sok volt ez már, kellett egy kis csend és nyugalom, de legfőképpen a nyers szín, úgy gondolom.
Az pedig milyen furcsa, hogy cifrának hívjuk a nagyon tarka, esetenként hivalkodó dolgokat, miközben a szó eredeti jelentése szerint nullát (kört) jelent. Óh, azok az etimológiai szenvedések a főiskolán!
Részletekért katt ide....

The reason of my crisis may be bound up with my current activity, the yarn-dying, fabric-dying, I may be fed up with the colours. I needed this wonderful linen!
More details here...

:o(

Válság van! Alkotói. :o(

There is crisis. Referring to my reative work. :o(

Ráció / Sense

Persze, ha igaz az, amit ZM mostanában már többször elmondott, vagyis, hogy 10 évre elegendő fonalam van már, akkor az sem tagadható, hogy rengeteg kötőtű kell mindehhez (sok fonalhoz sok kötőtű, ki nem érti?), elvégre valahogy el kell kötnöm mindezt, én értem a logikát, de majd ZM is fogja. Ha rájön, hogy kötőtűk érkeztek. Szám szerint 17.
Ercsutól, persze. :o)

Nowadays my husband likes saying how many yarns I possess, in his opinion they would be enough for the follow 10 years. If he is right I need knitting needles, a lot of knitting-needles, that goes without saying. I hope he will think the same if he takes notice of them. :o)
(17 pieces, yes)

Lutea Shawl

Már a Transition chart-ot kötöm, abból is csak két sor van, még a végén lesz Luteám, a fonal is elég, a kedvem is töretlen, remek.
Arra kell csak ügyelnem, hogy ne közvetlenül a (6-os tűvel kötött) előfonallal való kötés után vegyem kézbe, mert akkor az egyébként is igen vékony gyapjúfonal pókhálónak tűnik a kezemben, a kötőtű hajaz a fogpiszkálóra.

It's my Lutea Shawl, I have been knitting the Transition chart, tha yarn will be enough for the projekt, my enthusiasm is unbroken, super.

Padlizsán, ha fáradt

Sokáig, majdnem 40 évig hittem azt, hogy a lila és én a tűz-víz vagy éppen a Makó-Jeruzsálem távolságot vagyunk hívatottak megtestesíteni, de belátom, nem is igaz, valami visszafojtott, elnyomott viszony lehetett ez, mely most szárba szökkent, kiderült, hogy szeretem. Ily egyszerű ez.
Persze, nem minden árnyalatát, de a padlizsánosat igen-igen, az elfáradt padlizsánosat különösen, én úgy képzelem, egy fáradt nap után, este, amikor locsolom a palántákat, azok felsóhajtanak, lehelnek egy nagyot, akkor van ilyen színük.
A táska születése még mindig a türkizes megrendeléshez köthető, azóta jár a fejemben, festem is becsülettel a textileket, kicsit gyorsabban, mint amennyire készítek belőlük valamit.

Ott van, ahol lenni szokott! :o)

Bánásmód

Lehet, hogy áhítattal kellene kezelni a könyveket, mi egyszerűen használjuk őket, behajtjuk a lapok sarkát, szétnyitva tesszük le, elveszítjük a borítókat, nem vagyunk jó gazdák, ellenben szeretjük őket, nagyon is. Könyvtári könyv esetében van otthonosság érzés, ezer kézen ment már át a könyv, nyomot hagynak az emberek, még bele is firkálnak, igaz, ez szakirodalom esetében fordul elő, de én szeretem, mert láthatom, mi érdekelte őket, mit tartottak fontosnak, még az is előfordult, hogy széljegyzetet írtak, gondolatokat, az nagyon izgalmas volt, de csúnya dolog, meg elítélendő is, tudom.

Ellenben a személyesen kölcsönkapott könyvek, azokkal van baj elég, mert van borítója, sehol egy behajtás, egy gyűrődés, de még a lapok sincsenek szétfeszítve, nem merek közeledni hozzá, úgy tartom a kezemben, mint egy műtárgyat, óvatosan olvasom őket, tisztelettel, de legfőképp aggodalommal, nem tudom, az azonosulás és az elmélyedés megtörténik-e, távolságtartóak vagyunk, nagyon is.

Beret

Én mindig csak egy sapkát szeretnék, egy teljesen egyszerű, fejre simuló sapkát, semmi extrát. Kötni már úgy-ahogy megy, de a horgolással rendre elcsúszom. Gabi elmagyarázta, hogy fentről lefelé kezdünk, szaporítunk a kellő bőségig és kész, de ez lehet a kritikus pont, mert én ugyan állandóan, szinte minden sornál a fejemre illesztem azt a tányéralátét jellegű horgolást, mindig úgy látom, még nem elég, akkor veszettül szaporítok, majd amikor már nem lehet nem észrevenni, hogy túlnőtt a fejemen, akkor elkezdek veszettül fogyasztani, végül valahogy lezárom a projektet.
Így születnek meg az én beret jellegű sapkáim. Raszták előnyben.

Vasárnapi vers

Ady Endre: Pimasz, szép arccal

Pimasz, szép arccal látszik, hogy akar,
De közben búsan lekönyököl,
Nyög, sír, ez az én fajtám, a magyar.

Olykor utálom, néha szeretem:
Ennyi emberséges bánatot
Nem adott volna más fajta nekem.

Van-e célja és nagy akarata,
Hoz-e valamit, ami övé,
Ami magyar, ami igaz maga?

Van-e nagy, ős küzdésünknek neve,
Vagy elvérezünk névtelenül,
Mint a kóbor tigrisek serege?

Ez a mi szép, koldus, úri fajunk
Nyugtalanít: példája vagyok:
Ha meghalunk, majd egyformán halunk.

Pimasz, szép arcot talál a Halál
S szeretőnkért rejtjük a bánatunk,
Szeretőnkért, ki a tilosba jár.