2010. július 8., csütörtök

Remélem

Végleg eltűnt a blog aljáról a facebukos adatlap, remélem, hogy semmi nagy testvér, kis testvér, meg a nemzetbiztonsági hivatal, semmi, csak én. Próbaképpen klikkeltem saját magamra, ez nekem nagyon megy, rendben van a dolog, talán, bár most nem látom, hány embernek tetszik, hánynak nem, hiába mindent nem lehet.

Kék virág / Blue flowers


Van ez a kék textilem, nem nyerte el a megrendelő tetszését, de már nem bánom, mert igazán nagyon kedves és táskának éppen jó, míg az eredeti célra talán tényleg nem. Lényegében ennyi a mondandóm, nem tudom tovább ragozni, bár azt még elmondom, hogy méretét tekintve talán a malaclopó kifejezés a legtalálóbb. Legalábbis majdnem.
A Meskán!

I have this blue fabric which wasn't preferred by my costumer. It made me sad but not for a long time I have intended a bag, of course, a bag. It's big enough telling the truth. :o)
In my online-shop!

Sajátos

Az uruguay-iakat kedvelem, drukkoltam is nekik, milyen jó kis csipkefonalat készítenek, egyébként meg ott a Forlan, viszont a hollandokat is kedvelem, nekik is drukkoltam, mert mégiscsak európai csapat, bár nem tudom, ez számít-e, aznap számított. Különben pedig a hollandok békés nemzet és milyen finom is a sajtjuk.
A németeknek pedig azért drukkoltam, mert hogy lehúzták őket a VB előtt, semmire nem jók, fiatal csapat, óh, ezt ismerem, csakazértis, de ZM szerint nem szép a focijuk, én ezt nem látom, rúgják a labdát, mint mások, viszont a regényes nevű Mertesacker is ott van, miket képzelek egy ilyen név mögé! A spanyolok viszont... hát a spanyolokkal bajban voltam, mert ott van ugyebár a kölyökképű Torres, akinek nem megy a játék, sajnálni kell őt, nem szidni, de ott van David Villa is, aki elvesztette a bizalmam, amikor nyakon csapta az egyik ellenfelet, csúnya mozdulat volt, rúghatott utána akárhány gólt, nekem már nem.
A bírókkal pedig hasonlóképpen, mi az, hogy nem látta a lest, én sosem látom, mert nem értem, de vak ez az ember, főleg, ha japán vagy akármi más is, de tegnap a magyar partjelző nem láthat ott mindent, ő is benézhet ezt-azt, tévedni lehet, neki igen.

Hogy nem racionális? Nem. De erős érvrendszer, mégis.


2010. július 7., szerda

Sapkapróba

Jobban simul már a fejre, de még mindig nem ilyenre gondoltam.

2010. július 6., kedd

Nem baj,... / No matter

... ha a blogspot kicsit rendetlenkedik, én azért festegetek, töltögetek. :o)

... if blogspot doesn't want to work, I show my newest yarn. :o)


Időzavar / Pressed for time

Festem a textileket, a fonalakat, a fürdőszobát, nehéz beosztani az időt, jusson mindenre, de legyen élvezhető is egy nap, olyan megoldhatatlannak látszik, feloldhatatlan ellentétnek, pedig ez lenne az élet értelme. Kevesebb idő jut varrásra, kisebb dolgok készülnek, viszont tulipánosak, valahogy így próbálom összehangolni a "hoztam is-meg" nem is időszakokat.

I have busy days I am dying my fabrics, my yarns but our bathroom too, it's difficult enough to find time for my favourite activities. In the mornings (early mornings) I have possibility to sew something, something easy thing e.g small bags with tulips. Like this one.

A táska a Meskán!
The bag has been available in my online-shop!

És nem ér mindig csak gombot nyomni, nem ám! :o)))

2010. július 5., hétfő

Gombosdi / Like button

Miért kellett nekem ez a gomb, nem tudom, de hogy még meg is nyomtam minden létező helyen, lehet nevetni, rajongok a magam dolgaiért és tetszik az előző írásom is, aki most lép be hozzám először, gondolhatja, milyen is vagyok.
Pedig csak egy gomb azoknak, akik nem akarnak bejegyzést írni, de jelezni szeretnék tetszésüket.
És ha lenne bennem valami trendi és naprakész, akkor ezt a mondatot így írom: lehet lájkolni kommentelés helyett.

Mit szóltok? Tudjátok, elég egy gombnyomás. :o)

I have a "like" button for everbody who would like to express her liking but doesn't want to write lonf sentences. I must be up-to-date. What do you think of it? You know a button is enough. :o)

Gombolás

Nem sikerült a like gomb, ellenben létrehoztam Mici segítségével egy rajongói oldalt a facebukon. Valami tehát sikerült. Én lepődtem meg a legjobban, hogy mim van/lett nekem. Rajongói oldal... vicces.
Az pedig, hogy saját magamra klikkeltem, kínos.

Szeretnék


Like gombot a blogspotra, szeretnék... Ha valaki tudja és nagyon lassan mondja, talán meg tudom csinálni. Talán.

2010. július 4., vasárnap

Fonalfestés / Yarn-dying

A festés nagyon jó játék felnőtteknek, megjósolhatatlan a végeredmény, valami mindig lesz, de messze nem biztos, hogy az, amit szeretnék. Amikor nem úgy sikerül, meg menetközben átalakul, mert éppen úgy van kedve, akkor időnként átfestem, azt hiszem, ezért van ennyi barnás-szürkés árnyalatom. De azok sem egyformák, ez remek, remek. :o)

I like dying my wool-yarn the result is always a surprise. :o) (it's almost a poem, have you discerned?)

Egy kupacban / Together
Türkiz. Mit mondjak, imádom. / Turquoise. It's my favourite (one of the favourites). It's similar to the heaven in Stockholm.


Barna, de olyan ... amarettóval megöntözött barna! / Brown with amaretto.


Lilát szerettem volna, úgy is indult, a fonalnak más tervei voltak, így lett olyan piros(as).
I wanted purple but yarn had own plan, it was right, yes.


Szürke, de nem egyértelmű, van egy kis meghatározhatatlan beütése, talán ezzel kellene kezdenem az újabb kötést...
Grey but not mousy it has an undefinable tone...


Zöldnek lenni kell, egyértelmű.
I must have green, without doubt.


Puncsfagyi, ha meglocsolom fahéjöntettel, mondjuk.
Rum-flavoured ice-cream with cinnamon.

Az pedig aljas gyanúsítgatás, hogy nem tudok vidámat festeni!
Of course I can dye happy colours, of course! Every other statement is insinuation.


A korábban festett csipkefonalakkal ápolják a kapcsolatot, sok jó fonal kis helyen is, ugyebár.
Together with the earlier dyed lace-yarn.


Vasárnapi vers

Radnóti Miklós: Mivégre

Felnőtt vagy – szólok undorodva néha,
és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.
Térj vissza – szól egy hang ilyenkor,
csak ülj a földre és beszélj az égre.
Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína.
A szék lábától, nézd csak, balra Kína
és jobbra lóherés, örök vadászmezők.
Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?
nem érdekel már, honnan fú a szél? –
Az ember egyre vénül, verset ír, tanít...
„Csak ülj a földre és beszélj az égre.”
S nem ül le. S nem beszél.
Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.