Tanulságok

Azonos termékből nem tudok egyszerre öt darabnál többet varrni, már ezt is nagyon unom.
Megvalósítani hosszabb idő, mint tervezni.
Rengeteg cérna fogy.
A megrendelések hasonlatosak a sárkányhoz, egyet kipipálok és három nő a helyére.
Nem tesz jót, ha varrás közben ZM az újonnan tanult fényképezési trükköket rajtam próbálgatja.

Korrupció

Kit szénhidráttal, kit Zott tejföllel. Jaj, az én vagyok.

Amíg

A gondoskodó tulajdonságomnál (a mai napi távollétem alatt is legyen valami) csak a belőlem fékezhetetlenül ömlő csendélet elrendező képességem jobb.

A háromból neszesszerből kettőnek pedig küldetése van, bizony.

Idő

Van a másodperc töredéke, amikor is majdnem ráklikkelek egy tanárom ismerősként való megjelölésére, egy tanár, aki pár éve tanított, aki tavaly meghalt, s aki most állandóan felbukkan a facebukon, a kezemben benne van a mozdulat, persze, hogy ismerem.

Az idő hatalmaskodott megint, saját kénye-kedve szerint alakított.

Szint

Vannak ezek a könyvek, amelyeket én szeretek olvasni, fáradtságtól és tartalomtól függően kalibrálom be magam a különböző szintekre, de mind olvasható és élvezhető, látszattudást ad, de én már annak is igen-igen. Csak a szószedet zavar meg mindig, nem bírok összhangba kerülni a könyvekkel, mert most pl. az 5-ös szinten került sor a honey-ra, erre a rendkívül bonyolult és mély jelentéstartalommal bíró szóra, amit gondolom, éppen az összetettsége miatt a különböző szinteken lévőkben mind-mind megismételtek, hátha rögzül egyszer a fejekben, ez azonban engem megzavar, mert most vagy arról van szó, hogy ezen a szinten kerül sor erre a szóra, most értük el a fejlettség ezen fokát vagy ennyire nem bíznak abban, hogy a szó minden kuriózuma ellenére bekúszott a fejembe és ott is maradt, elvégre ragadós.

Személy szerint javasolnám az "approach" szót a többszöri ismétlésre, mert a honey-n már túljutottam (szem lesüt, szerény mosoly az ajkak körül), de ez a másik rendszeresen és következetesen kiugrik. Úgy 3-4 éve küzdök vele.

Big bag

 

Az anyukáknak, akiknek tele a kezük babával, dömperrel, homokozójátékkal, közben fogják a gyerek(ek) kezét, egy másikkal innivaló után kutatnak a táskában, de közben megcsörren a telefon, amit fel kell venni, mert fontos, és a kulcsot is jó lenne már megtalálni, na, azoknak nagy táska kell, ezt én már (be)látom, nem az első big bag kérés volt ez, a hitetlenkedésem múlóban. 

Rutinelősegítő, önbizalomnövelő táska ez, van benne egy nagy zseb, melyet tépőzárral lehet odaerősíteni a béléshez, van benne közepes zseb az iratoknak, kisebb a telefonnak, jó erős karabiner a kulcs(ok)nak, jó erős cipzár, széles vállpánt, hogy a zsebekben és magában a táskában helyet kapó cucc miatt ne legyen bevésődés a vállon, mindennek helye van, kitömött táska esetén is laza mozdulattal lehet belenyúlni a megfelelő zsebbe, előhúzni a kért dolgot, elismerő pillantásokat bezsebelni, majd a felkérésnek (a kellő szabadkozás után) engedve a "Hogyan legyünk zseniális anyukák"tréninget megtartani. 

Ez így mind ebben a táskában rejlik,csak mondom.

Randi

Először reggeliznünk kellett, meg kávét inni, ez rendben van, aztán wasabis mogyorót enni, égető erőssel engem  pedig le lehet venni a lábamról, tehát ez is rendjén volt, aztán szőlőt enni, de az nem is evés, csak csipegetés, megkóstolni a sajtos rudat, meginni még egy kávét, de már ebédidő is volt, két fogással, mert a túrótorta meg direkte nekem készült, kávé megint, s mindez annyi minimalizált mozgással körítve, amikor egyik szobából áttettük a székhelyünket a másikba, nem csoda, ha pihegtem a buszon hazafelé, s megtagadtam a következő heti látogatást, meg én.

Körmagyar

Puliszkát főztem,
s kavargatás közben szembe jutott Faludy, hogy Párizsban hogyan főztek egy hétre valót,
Párizsról pedig eszembe jutottak az utazásaink, az Orsay, a Louvre,
a Louvre-ról eszembe jutott a vasárnapi Klimt kiállítás a Szépművészetiben,
a Szépművészetiről eszembe jutott a Felvonulás tér, ahol a karácsonyi vásár lesz,
a karácsonyi vásárról eszembe jutott a sok terv, sok ötlet, sok határidő,
ezen kicsit elméláztam, s basszus a puliszkát leégettem.

Nos

Bármily hihetetlen, legfőképpen számomra, de mindnek (és még 10-nek) akadt sebtiben gazdája. :o)
Éljenek az olvasók!

Mesefát a kulcsodra! :o) / Tale- tree as key-chain

Én azt gondoltam, nem is tudok ilyen kicsi dolgokat összevarrni, apró mesefa-alkatrészek, beszorulnak a gép alá, szöszöket raknak le hozzáférhetetlen helyekre, a gép nem fogja szeretni, lassan is kell varrni, nem jó, semmiképpen sem jó. Kézzel viszont lassan megy, nem is olyan tartós, ezért óvatosan csak beraktam a gép alá és működött, és akkor elkezdtem keresni a filceket, vagdosni, hogy milyen színek, milyen sorrendben, lombok és törzsek, szalagok és karikák.

Apropó, szalagok! Szép pamutszalagot hol lehet kapni, már úgy értem, kis hazánkban, nem Tildásat, nem széleset, vannak igényeim, ugye?

Lehet mesefa a táskán,  de lehet a kulcsodon is, igenis. 

 

Karácsony is készülődik...

 Még nincs a Meskán, majd holnap, előzetesen e-malben lehet érdeklődni. :o) Mit szóltok, mit szóltok??

Zöldből kéket / From green to blue

Az eredeti megkeresés úgy szólt, hogy varrnék-e egy zöld leveles kézitáskát, persze, miért is ne, de menetközben, a boltban való barangolás közben szép lassan, napról napra, mindig csak egy lépéssel változott a kép. Zöld kézitáskából kék válltáska.

One of my costumers wanted a bag with green leaves it was the first request. After some days and after  she had visited my online-shop she changed her request and wanted a bag with blue leaves and other shape and other size and... You can see the result. :o)

 

Én azért szeretem! :o)

Elán

Az a lendület, ami késő éjjel arra ösztönzött, hogy a friss ötletből adódóan kis lyukakon keresztül pufira tömjek filcizéket, na, az a lendület hiányzik ma reggel.

Hű, ez az updated editor, ezt még szoknom kell, hű, de gyors, hű, de sürget, hű, de nagyon akar bizonyítani.  Vagy a lendületem hiányzik itt is.

De nem ám

Sem készíteni, sem enni a pörköltet. Nem az én műfajom.

Újratöltve / Reloaded

Klimték

Azt mondod, szecesszió? Azt mondom, indák, levelek, arany.
Azt mondod, marhaság? Azt mondom, de mekkora...

Jó pár évvel ezelőtt a Belvedere palotában láttam Klimt képeit, arannyal, Juditokkal, (növényi) ornamentikával, s tekintve, hogy művészettörténetből én átlagember vagyok, nekem ez a szecesszió. A mostani kiállítás nem csak azért volt remek, mert a kiállított képek örömet okoztak, hanem azért, mert a szecesszióról kialakított képem árnyaltabbá vált, a magam által beskatulyázott Klimt és társai kitörtek a számukra kialakított fiókból, s szabadon garázdálkodtak, hogy végül egy újabb, nagyobb fiókban kössenek ki, melynek még oldala sincs.

(Botero képei egy külön kaland, ki nem hagynám, de nem a szecesszió után azonnal)

Vasárnapi vers / Poem for Sunday

Nemes Nagy Ágnes: Őszi hajnal

Valami messze fény dereng fel,
igen, az ajtón. Már fehér.
Valami fütty. Vonat? Hajókürt?
Recseg a padló. Társzekér.

Nedves kézzel benyúl a Hajnal
és megsimít most. Árvaság.
– A régi őszök íze hol van?
A dús gyümölcs, a sárga fák?

Az át nem élt, vagy félig élt ősz,
az eljövő, vagy rég halott,
mondd merre van? – Kértem a Hajnalt.
Ő állt. Fehér volt. Hallgatott.