Öööööööööö

Egy kicsit hajaz a Kraftwerk-re is, valóban, de azért nekem a hideg futkos a hátamon ettől az Ákos fényképtől, mondja valaki, hogy nem olyan, mint egy náci fasiszta.

forrás

Pórusok, pólusok

Legközelebb majd nem a 37 fokos melegben gondolom azt, hogy végigsétálom az Iparművészeti Múzeum - Oktogon távot, érintve a Deák teret, bolyongva a  Bródy Sándor utcában (tehát nem a körúton, hogy két pont között a legrövidebb, de nem ám), bambulva a VIII.kerület éles ellentéteit, érintve több beszerzős pontot, hogy legyen rajtam cucc is. Egyébként ez az én epitheton ornans-om, vállamon hatalmas ökotáskával járom a világot várost.

És a szervezetemben nem lévő szomjúságérzetről, meg az ennek ellenére meglévő tudatos szomjoltás hiányáról, majd a mindezek következtében fellépő akut dehidratáltságról most nem is tudok szólni.

Mindenesetre ezt még megfejeltük egy viharral, rettegek második éjszaka. 

Mindent megtettem, ha jól értem, hoyg ne legyek teljesen magamnál.

Részlet

Igenis dolgoztam.

       

     

   

     

    

Definíció

Tegnap egy munka kapcsán gondolkodtam el, hogy egyáltalán mit nevezünk munkának, nyilván nem kizárólag azt, amiért pénzt kapunk, de nem is azt, amit  kelletlenül végzünk, hiszen lehet örömmel is, attól a feladat még feladat, az azonban egészen biztos, hoyg esetemben egy bizonytalan sikerű  munka is képes prioritássá előlépni, ha égető pénzhiány lép fel a családi kasszában.

A FB-ra (ne) vesd szemed

(kihúztam az ideírtakat)

Másképp mondom.

Nem baj, egyszer majd jól megtanulom, hogy az ember nem lehet más, csak ember, nem kell szentként tekinteni rá.

Lélegzetem is eláll

Iszonyú izgalom ütötte fel a fejét a facebukon,  leváltva ezzel a napok óta tartó ki hogyan hűsíti magát kérdést, ugyanis Lakatos Márk feltette a kérdést, viselhető-e zoknival a szandál, nem férfiaknál, dehogyis, nőknél, csinosban. Hol vagyunk már attól, amikor Schiffer Miklós elegáns öltönyben, elegáns cipőben lévő férfit mutatott zokni nélkül.

Még hogy uborkaszezon.

Enyhülés

Ma nem azért könnyebb, mert enyhült volna a hőség, hanem azért, mert (még) többször zuhanyozunk, viszont, hogy ne kelljen a levetkőzés-felöltözés kínzó terhével szembesülni, ruha rajtunk rajtam alig*, pendelyben töltöm a napot. Takarítani sem kell, nem várható el tőlem, hogy észrevegyem, piszok van. 

Dolgozni és befőzni viszont kell, elvégre vannak a szükségletek és a kötelességek.

 több fotó itt

*zé konvencionálisabb

Most megmondom, ebből éhhalál lesz

Lehet, hogy erős a drámai érzékem, de azért ez most minden forgatókönyvet felülír. Az egyetlen jó dolog az, hogy a kertben alszunk, sőt, úgy érzem,  10 centis hómagasságig be sem jövünk, és az is tök jó, hoyg teliholddal alszom el, hajnalhasadtával ébredek, nagyon bírom, meg azt is, hogy reggel hajnalban még bírok valamit tenni, mert akkor még elviselhető a hőmérséklet.

Na de onnantól (10-től). Néhány nap elteltével már sok nekem ez a félhomály, hogy sötét van és szerintem büdös is, bár ezt a háznál lévő férfi tagadja, nem érzi. Ezen vitázgatunk egy kicsit, ennyire telik, egy rendes veszekedésre sem futja az erőnkből, büdös van, nincs büdös, nem lehet, mert  megy a ventilátor. Mintha az szagtalanító lenne.

A munka nem halad, egyik sem, még inkább toporog, kurva nagy szenvedés van.

Szeretném, ha nyafogna más is.

Nullszaldó

Hát, sok minden nem nagyon jut eszembe, csak olyan szavak, hogy hőség, kánikula,  meleg, forróság, mindegyik jelzővel, de az nem publikus.

Ki iszik a hársfaszörpből? Ki eszik a meggylekvárból?

Azaz eredményhirdetés.

Tehát: az interjúhoz kapcsolódó nyereményjáték határideje tegnap éjfélkor lejárt. Nagyon örülök, mert bár két különböző számot mutat ugyanaz a statisztika, mégis mindkettőt igen rendben találtam, az egyik szerint 1120 személy tekintette meg az interjút (ezt a tekintetet én úgy veszem, hogy ennyien olvasták), a másik viszont 695 oldalmegjelenítést mutat, bármelyik is a helyes, nagyon örülök. :) Én magamat már  régen kivontam a statisztikából, tehát még olyan + 10-et hozzáadhatunk az utóbbi számhoz, gyakran visszatértem, igen. 

A játékban pontosan 260-an vettek részt, azonban volt egy hibás felelet, valaki azt a választ jelölte be a kérdésre, hogy "fogalmam sincs, ez benne volt az interjúban?". Igen, benne volt. A rossz választ adó viszont nincs benne a körben (szigorú vagyok), így 259 ügyes ember között válaszotta ki a random.org a nyertest, aki pedig a 11-es rajtszámot viselő versenyző, 

vagyis: 

Blahó Andrea

Andrea, kérlek, jelentkezz, hogy a részleteket megbeszélhessük!

Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy itt volt, hogy olvasta az interjút, hogy kommentelt, hogy megosztotta, hogy velem örült, hogy dicsért ösztönzött. Az interjú természetesen továbbra is elérhető itt, a megjelenés helyén, de létrehoztam egy gyűjtőoldalt is,  természetesen a játékra már nem lehet jelentkezni.

A folytatásról annyit, hogy rajta vagyok a dolgon. :)

Inverz

Mi már a kertben töltjük - az éjszakákat.

A ház (még) jó hűvös, játszunk a rolókkal, reggel ablakot be és rolót le, késő délután ablakot ki, éjszaka rolót fel, ritmusa van ennek, nappal jó bent a házban, de éjszakára kicuccolunk, kint alszunk Isten csillagos ege alatt, így szoktuk nagy melegben.

Polifoam, 2 cm-es (magát felfújó) matrac, lepedő, párna, paplanhuzat. Magunk mellé egy PW takaró, ha mégis.

Az égbolt pedig világos, majdnem telihold van, később, ahoyg elcsendesedünk, előjönnek a csillagok is, a csendre vártak. Ahogy mi is, a belsőre.

Nincs jobb dolog a kint-alvásnál.

Countdown

Éjfélig lehet játszani a nyereményekért, s bár az interjú természetesen továbbra is elérhető lesz, a játék lezárul. Hajrá! :)

Tour

Idén is megkezdtük rendes évi francia utunkat.
Ez pedig a kedvenc tour - reklámom.

Befőzés XIV. - csokis meggy

Már tavaly is érdekelt a csokis meggy, de tavaly más világ járt nálunk, Kedvetlenék és Megzuhantak voltak (tartós) vendégségben nálunk, bevették magukat még a konyhába is, no kísérletezgetés.

Idén viszont van kedv is (visszatért hosszas kiküldetéséből), üveg is, meggy is. Kánikula is.

Ez a cucc annyira jó, hogy kétszer készítettem, nagyjából 12-13 üveg lett belőle, nem tudom pontosan, ugyanis a kamrafelelős nem én vagyok, én csak befőzök, ill. a címkét még rányomom az üvegre, aztán megy a dunsztba, onnantól kezdve majd a háznál lévő férfi intézkedik, ő veszi ki, és ő hordja be a kamrába. Abból, ahogy a befőzések kedvéért rendet rakott odabent (jelzésértékű, hogy több minden ment ki, mint maradt, khm), s abból, ahogy rendezgeti a sorokat, azt szűröm le, hogy örül a visszatért kedvnek.

Na, szóval, ez szerintem nem lekvár, ez duma, annyira való kenyérre, mint a Nutella, azaz sehogy, inkább édesség, finom, kanállal üvegből, az való neki. Egyébként a csokit csak beledobáltam a kész meggylekvárba, rottyant és kész. A második adagba némi rumot kívántam löttyinteni, ez azonban memóriaproblémák következtében elmaradt.

Több fénykép pedig a hőség miatt.

(vagyis egyik sem miattam)