Véget nem érő

chat-elésekkel, hosszú, bátorító levelekkel*, de legfőképpen az egyébként kívülről haszontalannak tűnő szívdobbanással tartjuk a lelket a csemetében. Nehezebbé vált a levegővétel, de ahogy neki könnyebb egy-egy délután, este, úgy lélegzünk fel mi is.

Hosszú lesz az advent, úgy érzem, kedvesem.

* a skype veszélyes, mindkét oldalon sírást generáló lehetőség

Poétikus

A blogírás (el)maradozik,
mert a szívem szakadozik.

Olyan ez,

mint amikor R. Pilcher azt írja a könyvében, hogy amikor beteg az ember gyereke, az aggodalomtól nem tud mit tenni, hát rendbe teszi a spájzot, nem használ ugyan, de a spájzban rend lesz.

Nincs már baj, alakulnak a dolgok, csak aggódom, így hát varrok. Mást tenni nem tudok, s legalább készülnek a táskák .

Helyett

Hollandia helyett Németországban landolt a gép (200 km), 

Eindhoven helyett Düsseldorf (iszonyú  köd), 

korrekt információk helyett kapkodás (Bp: felszállt a gép, Eindhoven: dehogy, már el sem tudott indulni Pestről),

kapcsolattartás helyett idegeskedés (telefon nem működött, elérhetetlen gyerek),

csomagok helyett csak a kézipoggyász (elkeveredett), 

délután 2 helyett este 9, mire a családhoz vergődött szegény gyerek.

10 évet öregedett a szívünk, amíg nem tudtuk, hol van. Nem tudok még viccesen gondolni a tegnapi napra.

Például

tegnap este, kettő nappal a nagy utazás előtt,  a célszemély .leültetett és beszámolt a Harry Potter befejezéséről, közben többször elmondta, hoyg ez annyira bonyolult, hogy én ezt nem érthetem, bár az igazság kedvéért hozzátette, hogy mert nem láttam, de ebben volt egy kis él is, mindenesetre úgy nem mehet el, hoyg nem tudom, mi lett  Piton-nal, mert Piton nekem az egyetlen, általam látott (első) részben a kedvencem volt. Mármint a színész a kedvencem, de az nem számít. És akkor most már ezt is tudom.

Ilyen fontos infók hangzanak el a felek részéről.

Egyébként pedig

az a helyzet, hogy egy ideje nem alszom, se sokat, se keveset, de ez egy másik történet, viszont reggelente kegyetlen fejfájás gyötör, mely bekúszik a délelőttömbe, a Legkisebb pedig szerdán elrepül, azért ma egyrészt meleg holmikat vettünk, mert a többi au-pair-től érkező információ élén az áll, hogy melegholmi , melegholmi, s mert egyesek sapkában is alszanak, vettünk egy szép meleg sapkát is, és egy családi estebéd keretében elbúcsúztattuk őt, melynek során én dupla adag chilit kértem a (chilis) tésztámra, melytől nekem szemem sem rebbent, ellenben elillant a fejfájásom.

És az is van, hogy vállaltam egy sokadik munkát (perpill három fut paralell), hogy a kapott összeget a hobbimra másik munka helypénzére költhessem, végülis lehet profitálni a nem-alvásból is.

Tovább is van, mondjam még?

stahl.hu

A stahl.hu oldal felkérésre elkészítettem a karácsonyi gömböm (hogy stílusos legyek) receptjét.

Vasárnapi vers

Károlyi Amy: Ablak

Az ablak fontos. A van-nal, nincs-csel
kapcsol össze, a bent-tel, kint-tel.
Pár millió fényévet enged
besugározni a padlóra,
mintha a sugár végcélja volna,
hogy hozzád jusson-
Gondold meg, kéz,
ki az ablakot csukod,
tárod,
milyen kozmikus mozdulat,
mellyel a mindenséget kirekeszted,
bebocsátod.