Megfelelve

Arról, hogy a kék  melyik arcát mutatja a zöld mellett, s melyiket a barna mellett, emberi szerepeink jutnak eszembe, az emberi szerepekről az emberi kapcsolatok, a kapcsolatokról a tudatos önismeret, az önismeretről pedig...

Még jó, hogy az ember több mint szerepeinek összessége. És jó, hogy én csak egy textilről beszélek. Esetleg táskákról.

Kend pediglen mit olvas?

Elhanyagoltam a könyves beszámolókat, gondolom, az is az oka ennek, hogy az utóbbi időben nem futottam bele (számomra) érdekes könyvekbe, elolvastam őket, de messze nem éreztem azt az igazán jó érzést, hogy a másnapi korai kelés ellenére is csak még tíz oldalt, még ötöt, na jó, a fejezet végéig, de aztán vége, majd ugyanez  elölről. Nem is volt kedvem írni róluk, de majd most összeszedem magam.

Viszont ehhez kapcsolódóan, meg azért,  mert a FB-on 2500-an vagyunk, játszani fogunk, már akinek van kedve. A részvételhez annyit kell tenni, hogy vagy a FB oldalamon vagy itt, a blogon, meg kell írni kommentben, éppen mit olvastok. Minden szentnek maga felé hajlik, mint tudjuk, én pedig szent sem vagyok. Mint tudjuk.

A játék hírének megosztása ugyan nem kötelező, ám nem is felesleges, ez a játék rébusz része. :)

Határidő: 2012. április 16., hétfő, éjfél. Másnap sorsolás!

Kihasználva

Mindig is volt bennem hajlam a hisztire drámaiságra, s mindig is  tetszettek az "amikor ezt olvasod, én már.." mondatok, mivel azonban én apróban utazom, csak azt mondhatom, amikor ezt olvassátok, én már a fővárosban okosodom. Éljen az ütemezés.

A táskáknak pedig határozottan jól áll az ólajtó padlásfeljáró. Ugye?

Megtalálva

Kopottságban nálunk hiány nincs, hogy ezt az ajtót mégis most találtam meg, abban a szemem mögötti érzékelés a hibás, mint oly sokszor. Hogy aztán pedig nem tudok tőle szabadulni, abban ugyanez rejtőzik, nem kell keresni mást, egy helyen terem a jó is, meg a rossz is.

Mogyoróbarna, mert egyszínűt akartam, de világosabbat:

Big bag, ha retro, de azért legyen barna is, kék is:

Vidámodjon az én szívem, ismét mondom, vidámodjon

Kitalálva

Szilvi, a Fabulous Textil tulajdonosa megkért néhány alkotót, hogy a nála kapható táskafülekhez találjanak ki táskákat. Én, bár egy időben jött a megkeresés, utolsónak készültem el a táskával, nem minősítem, meg vagyok szomorodva, hogy mindig utolsó vagyok, nem nyafogok ezen, inkább tépelődöm, azt lehet, nem?

A táskáról:

mályva - pink - narancs a felhasznált textilek színe, egyre inkább  egyszínű textileket használok, de nem lesz ez mindig így, most mondom. A táska fülét gombokkal rögzítettem, nem először (és nem másodszor) történt ez, talán annyi a különbség, hoyg most behúzott gombokat használtam, bár természetesen nemcsak a gomb tartja a pántot. Piros gombok.

A fényképezésről annyit, hogy tegnap ránk borult az ég, nem sikerült, ma verőfény volt- amikor lementem reggel itthonról, mire hazaértem, ez eltűnt, persze, ne fogjak mindent a fényre, tudom én.

Késlekedve

Hónapok óta vár a megrendelő erre a táskára, nem tudom, miért halogattam, fogalmam sincs. Szeretem a formát, szeretem a textilt, kedves is, a színe is finom meleg, tehát akkor nem maradt más tényező, mint jómagam. Most nekidurálom magam és a szintén hónapok óta húzódó zöld változatot is elkészítem.

Most

nincs kedvem írni. Hátha estére lesz.

 

3. felvonás

A hét elején bemutatott félkésznek sem nevezett táskák utolsó harmada is elnyerte méltó büntetését formáját.

1. felvonás

Rengeteg mindent befejeztem, mely mondat jelzésértékű, hiszen túl azon, amit jelent, vagyis, hogy készen vagyok néhány dologgal (inkább sokkal), mutatja azt is, hogy kínzó fejfájás ide vagy oda, hosszan dolgoztam az elmúlt éjszakán (is), s ha még messzebbre ásunk, az is kiderülhet, hogy képes vagyok manufaktúra szabályainak megfelelően dolgozni, tervszerűen. 

Soha se mondd, hogy soha.

 

Nem tudok

mindent lefényképezni, mert most még az az idő is hiányzik, főleg, hogy nem is tudom kezelni a masinámat. Noch dazu kínzó fejfájásom van, miközben egyre szorongatóbb az időhiány. És aludni sem ártana.

Ráadásul a napok óta nagyon várt, Vicától rendelt képeslapjaimat a postás behajította az udvarra, a Zsömi pedig komótosan szétszedte, de olyan apró darabkákra, hogy a borítékon lévő kézírásból egy betűt sem láttam, a képeslapokról pedig ne is beszéljünk. Amit nem szaggatott szét, azt beletaposta a sárba.Egy darabot sem tudtam megmenteni, csak néztem nagyokat.

(nem a Zsömi hibája egyébként)

A magyar igazság

Hárman is megsütötték a gyümölcskenyerem, három különböző ízvilág kerekedett belőle, három ember is mondta az elmúlt napokban, hogy a három lányunk milyen szép, s hogy magam kis igazságát is hozzátegyem a nagy egészhez, három táskát mutatok.