Tovább az úton

Ha a férj éjszaka kimarad, a feleség másnap nagyon álmos használhatatlan.

Se, se

Onnan is megtudhatjuk az évek múlását (mert van, akinek nem elég a tükör), hogy nem esik jól fennmaradni éjszaka, mert mondtam én, hogy óh, tök mindegy, mikor ér haza Zoltán, én úgysem tudok aludni, amíg nem ér haza, ez így rendben is volt, tényleg nem tudtam, de ha őszinte vagyok, fent sem voltam, a szemem nyitva volt, de ez még kevés az ébrenléthez. 11 után már dolgozni sem tudtam, 11 és fél 2 között annyit tudtam összesen csinálni, hogy siránkoztam, hoyg bezzeg 20 éve, meg 10 éve, de még 5 éve is, hogy éjszaka tanultam, mert akkor még tudtam nemhogy fent lenni, de koncentrálni is, most meg már az előbbi sem.

Ha belegondolok, végigsiránkoztam a fél éjszakát, ahelyett, hogy egy jóízűt aludtam volna, akkor is megállapíthatnám most az öregedés tényét, de legalább frissebben.

Helyreigazítás

A Tömörkény meg 50 éves lett és kiállítást szervezett a náluk végzett és alkotó művésszé lett diáktársak részvételével, így a háznál lévő férfi leugrott Szegedre a barátaival, aminek én nagyon örültem, de nem minden feleség volt így, s amikor G. erről panaszkodott mesélt Zoltánnak, akkor ő  képes volt azt mondani, hogy nálunk pont fordítva történt, állítólag azt mondtam, hogy elmész, jajdejó! Én azonban szeretném ezt pontosítani, ugyanis azt mondtam, hogy menj máááááár.

Élő példa

A használt textiljeim jelentős része messziföldről érkezik, és gyakran mondom, hogy vízlepergető és ez milyen jó már, de hogy piszoktaszító, azt is bevezetem, mert bár tudtam a leírásból, ám gyakorlatban ezt még nem próbáltam ki, mígnem ma a fényképezésre szánt, fűre tett félkészekre (magam kicsit jobbra fordulván, egy bibét felfedezvén) Zsömi egy szép nagy fatuskót illesztett, valahogy úgy, mikor Hany Istók kedvességképpen egy tál békát öntött a lakodalmi asztalra.

Hogy is volt

Én azért már eléggé kétségbe vagyok esve, már sehol nincs a most-élek, van helyette aggodalom, hoyg készen leszek-e mindennel jövő vasárnapra, de azért arra a pillanatra, amikor a beszerzőút mentén lévő pipacsmezőt megláttuk, még soká szeretnék emlékezni. Megálltunk, még szép, hogy meg, volt masina nálunk, még szép, hogy volt.

Háromgenerációs együttélés, egyetértés, a kedvencem.

Remélem, lesz időm, hogy feltöltsem a másik helyre a többi kedvencemet, bár még a balatoniak második részével is adós vagyok. Pedig most élek, ugye.

Időről időre poroljuk le

Amikor pár éve még a cégnél dolgoztam és már meglehetősen beteg voltam, reggelente ezt hallgattam, különös tekintettel arra a sorra, hogy 

meghalni kéne, de nem lehet,

a vállalat nem engedi a lelkedet.

De mert a klasszikusok minden élethelyzetre tudnak választ adni, most (tekintettel a múlt hétvégi munkamegtagadásra, de még inkább a jövő vasárnapi wampra) az a sor lépett érvénybe, hogy

ha szombat este indul a party,

a malacnak ki fog reggel enni adni?

Olvassatok Hallgassatok klasszikusokat.

Bodzaszerelem

Hogy lehetne például bodzaparfüm is, az milyen csuda lenne, egyet magamra fújnék  télen, vagy ha éppen rossz a kedvem, és visszamennék a nyárba, a nyárelőbe, ha kettőt fújnék, számban érezném a bodzaszörpöt, behunyt szemmel, mátrixosan kicsit, ha hármat fújnék....ha hármat fújnék, talán meg is részegednék. Esetleg benne lennék a szörpben, az volna ám a szép új világ, lebegnék, pezsegnék naphosszat.

 

Befőzés IX. - chilis eperdzsem

Volt tehát a bodzás, a narancsos, és a vaníliás eperdzsem, meg volt a sima is, csak arról nem szólt a fáma, de ez most tényleg bevállalósoknak való, chilit kapott az eper.

Még télen, amikor a chilis narancslekvárt készítettem, akkor határoztam el, hogy mindig fogok pár üveg chilis változatú lekvárt is eltenni (most 6 üveg lett), mert én odavagyok érte, egyáltalán az erős ízekért, de az, hogy egyszerre édes és csípős, az nekem nagyon-nagyon....

Ugyanúgy készül, mint minden más esetben, nyilván a chili a különbség, viszont mértéket nem tudok  mondani, a háznál lévő férfi szerint chili tekintetében tartani sem. Lehet ezzel játszani, hogy ki mennyire bírja/szereti, én mindkettőt meglehetősen, azzal viszont számolni kell, hogy a a cukor hatására tompul a paprika ereje. Egyébként nem érdemes atomerősre csinálni, hiszen ez mégiscsak lekvár, viszont az a pikáns íz, amit a chili hozzátesz, az azért legyen jelen.

 

        

Kozmopolita

A Zsömit pedig vittük magunkkal, több izgalom is volt ebben a kalandban, egy, hoyg hogy bírja az utat, azért ez mégiscsak 150 km, kettő, hogy hogyan viselkedik a teljesen új közegben.

Hát kérem szépen, tökéletesen abszolválta a feladatokat, az autóban  meg sem nyikkant, nem hányt, nem nyafogott, igaz, megálltunk vele egyszer, ahol intézte dolgait, kapott inni, ennyi.

De ez mind semmi ahhoz képest, ahogy Tihanyban viselkedett, a Zsömi ugyebár egy falun élő kutya*, mi rendszeresen visszük sétálni, meg úszni a patakba, de itt minden új volt a számára, rengeteg új infó özönlött felé, még az alvóhelye is új volt. Leterítettem neki egy összehajtogatott takarót, mondtam, hoyg akkor itt a helyed, kiszsömi, ennyi.

Besétáltunk vele a faluba, ezt a nagyjából 5 km-es utat úgy szoktuk megtenni, hogy le a hegyről, be az úton a faluba, ott bóklászunk, fagyizunk, ez-az, majd vissza, ám visszafelé végig a Nagy-Kopaszon, erdő-mező, minden van. A faluban rengeteg ember volt, pünkösd is volt, gyönyörű idő is volt, no meg a páleszfeszt, ugyebár. És a Zsömle nem ugrándozott, nem húzott minket, nem rángatott, nem futott össze-vissza, nem ment oda minden emberhez, hanem szépen battyogott mellettünk,  mint aki világéletében így szokott sétálni, mit vagyunk mi ezen meglepődve. Jólnevelten ivott a kútból, szájával csak a vizet érintve, szépen megette a fagyiját, fogadta a bókokat (dögivel!), majd a hegyen, amikor már elengedtük, és tudta, hogy mehet, akkor futkározott, meg előreszaladt, meg vissza hozzánk. Itt esett meg az, hogy néhányan szembejöttek velünk (hála istennek, kevesen, de ezt nem Zsömi miatt mondom), s hamarabb találkoztak a kutyával, mint velünk, mi már csak azt  tapasztaltuk, hoyg idegennel jön vissza a Zsömle, mindketten halálboldogan, ez egy ilyen fenevad, na.

És a Balaton.... hát az megint egy műsorszám volt, értjük mi, hogy ösztön és ez egy úszós kutya, meg vittük is mi a patakhoz, de azért az nem összehasonlítható a Balatonnal. Gondoltuk, hoyg majd úszni fog, de vártuk, hogy egy kicsit meglepődik, hoyg felvonja a szemöldökét, ehhez képest a Zsömlekutya meglátta a vizet, s bár megszagolta a fémlépcsőt, mégis inkább a  köveket választotta, leugrott, bement és mint aki mindig is ezt csinálta, úszott. Befele. Vissza sem nézett. Olyannyira, hoyg a végén mint afféle aggódó szülők, ugráltunk a parton és ordibáltunk neki, hogy jöjjön már vissza, Zoltán egyszer  letépte a nyakából a fényképezőgépet, s elszántan elindult, de akkor a kis hülye meghallotta  a hazahívó szót és visszafordult. 

A strandon lévők imádták, ez az igazság.
Meg olyat is csinált, hoyg hosszában úszta át a Balatont, neki keresztben már semmi, hosszában, nagyon röhögtünk akkor is.

 Az is meglehetősen vicces volt, hogy a vízben vadkacsák vannak, meg gyerekhattyúk is, de főleg hogy kacsák, és nyilván az ösztön arra sarkallta, hoyg elkapja őket odamenjen, így aztán előfordult, hogy olyankor semmi nem hatolt el a füléig.

hopp, a fülein látom, hoyg figyel, észrevette őket :)

odamenni hozzájuk, az volna jó...

Nem tudom, mit mondjak még,  bár egy ilyen okos, ügyes, intelligens, szép kutyáról azért lenne még mit. Mondta a büszke anya.

* nem falusi, ahogy szoktam volt mondani, az más

Tematika

Tihanyban egyébként  a Gyermeknapon pálinkafesztivált rendeztek.

Confession

Nem volt túlságosan sok személyes bejegyzés mostanában, nem volt kedvem, nem ehhez, hanem nagyjából semmihez, dolgozni persze dolgoztam, az nekem az utolsó bástya, amit feladok, olyan ez, mint amikor az anorexiás teste szép sorban beáldozza a szerveket az agy működése érdekében, az az utolsó, ami leáll, nos, valahogy így vagyok én a munkával. De nem is ez a lényeg, az sokkal inkább belül történt, ahoyg szokott és kell, nem ragoznám ezt túl, vissza a gyökerekhez gyógyszerekhez*, ez van.Csak tartsak ki.

Meg például az is történt, hogy rájöttem, most élek, nem holnap és nem holnapután**, és rajtam (is) áll, mivel töltöm meg a kesztyűt, vagyis törekszem arra, hogy a prioritásokon változtassak, fene bele, ha ezt majd időnként elfelejtem. Mert el fogom.

Valahogy úgy történt ez a pár napos kikapcs is, hogy már nagyon kimerültem, amihez jött még a beállítás* okozta rettenet is, és eszembe jutott, hogy most élek (hát mondoom), meg az is, hoyg mennyire nem hittük el, hogy a megfeszített tanulás közben tartott pihenő mennyire serkentőleg hat a teljesítőképességünkre, és hoyg lehet, hoyg most is segítene ez. Így aztán nem vittünk munkát magunkkal Tihanyba, hanem részemről volt nagy lébecolás, nagy séták, meg túrák is, olvasás, kötés, horgolás, fekvés, alvás, időnként egyszerre is. Mármint nem alva sétáltam, hanem hogy olvasva kötöttem és vice-verza. Ja, és fényképeztem is.

** bár azért reménykedem, hátha akkor is

Befőzés VIII. - narancsos eperlekvár

Én már egy kicsit el is felejtettem ezt az eperdzsem projektet, hála az elmúlt három napos agymosásnak, ám amikor hazaértünk, minden nagy kupac takaró alatt találtunk belőle. Arra emlékeztem, hogy a kanapé bal sarkában lévők a chilisek (majd mutatom azt is), ezt nagyon meg kellett jegyeznem, de azt már nem tudtam, hogy a jobb sarokban a narancsosak vannak és az ágyunkban a bodzásak, vagy fordítva. Így most ugyan felcímkéztem, de ne firtassuk a valóságot.

A narancsról úgy gondoltam, remek lesz az eperrel,  ahogyan történt is egyébként. Azt szeretem ezekben a kombinációkban, hoyg semmi extra munka nincs velük, 18 kilónál nem is szeretném, ha lenne, ugyebár. Az epret éjszakára meglocsoltam a narancsok frissen csavart levével, egész éjjel áztak ebben a finomságban, de reggel még facsartam hozzá, mert miért is ne, ill. hozzáadtam a narancsok reszelt héját és ennyi. Meg persze, megfőztem.

Ja, nem is igaz, mert menetközben még hozzálötyköltem  egy kis balzsamecetet, jut eszembe.

 

Az eredmény egy annyira finom dzsem lett, hoyg a háznál lévő férfi, aki már a bodzásnál is erős nyalakodásban volt, nem tudta eldönteni, melyiket vigyük magunkkal Tihanyba.

  

       

Hogy is mondjam

Hazajöttünk ugyan, de csak mert muszáj volt.