vissszafutok

Közben eszembe jutott, hogy én nagyon megsértődhettem volna a futócipő vásárlásánál, mert bár amikor felhúztam, az igaz, hogy első blikkre én is azt mondtam, miközben néztem (fentről) az alsó végződésem, hogy ez kissé életidegen tőlem és számomra, de azért amikor bemutattam Zének, hogy hogyan fogok én futni és a vizuális ábrázolásra irányuló (mozgó) kísérleteket tettem, akkor iszonyúan nevetett, nem mondom, hoyg fetrengett, de majdnem, és nem átallotta azt mondani, hogy 

mint Mr. Bean az olimpián.

És már majdnem el is felejtettem ezt, de ma meg azt írta a Zsuzsa, hoyg mivé lesz a világ, ha már én is, akit ő anti-futónak gondolt, elkezdek majd futni.

Szeretném felnőtt emberekkel körülvenni magam.

kezdd a rosszabbikkal

Alapvetően kétféleképpen látom a jövőnket, köztes megoldás nem létezik természetesen, mármint elméletben, elképzelt képként nem létezik, mert egyébként meg (gondolom én) mégis csak.

Az egyikben nagyon nehéz világ lészen itt,  a mostaninál is nehezebb, mert bár ez sem ideális és jó (rengeteget dolgozom), mindig van egy szinttel lejjebb is élet, csak nem fényes. Sőt, több szint is lehet, attól függően, hány lépcsőt ugrunk egyszerre. Ebben az opcióban kegyetlen nehéz nekünk és nagyon küzdünk a számlákkal, ugyanis nekünk ez az elsődleges, a számlák legyenek befizetve, mi még ilyen hagyományos megoldásúak vagyunk, első a csekk, minden többi utána jön. De hiába az első,  itt nagyon szenvedünk és nagyon nehéz és sírás és fogcsikorgatás, nem nagyon szeretném ezt részletezni, nem esik jól nekem ez a vetített kép, főleg azért nem, mert közös életünk során nekünk már volt ilyen epizódunk, éljetek klasszikus művésszel, majd megtudjátok, milyen remek is az.

Éles snitt, mint a reklámban, melyiket választja?, na, itt ha nem is Hawaii van, mert dolgozunk ezerrel továbbra is, de kiderül (váratlanul, deus ex machina), hogy van távlat és perspektíva és jövőkép. Kiderül, hogy az, amit kitaláltunk már egy ideje, az működik és kell, a klasszikus művészetet praktikummal vegyítve kedvelik az emberek, nem csodálatosan, de megélünk, csekkek befizetve, étel-ital-szeretet van.  Kiderül, hogy teher alatt nő a pálma, alakulunk, mint púpos gyerek a prés alatt, satöbbi.

Az olyan bölcsességek, hogy "majd ezt is megoldjátok"*, "mindig volt valahogy", "de hát olyan ügyesek vagytok", és  hasonlók szavanként 200 forintba kerülnek, aki leírja, annak mondom a számlaszámom. És mert mindig a legszebb kerül a legtöbbe, a " valaminek a vége mindig egy új kezdetét jelenti"  szavanként ezres, úgy gondoljátok meg.

* bocs, Motyi, ez védekezés

mesterek

Bementünk ide egy férfisapkáért, s mivel az nem volt, egy futócipővel távoztunk. Nekem.

megoldódott. megoldották. nem én

Kaptam külső, telefonos segítséget, így most már bármikor tudok jelszavas bejegyzést írni, éljen a technika! Meg azok, akik értenek a technikához  és még elég türelmesek is. 

Jelszót lehet kérni, legfeljebb kapni nem. Mindenesetre tényleg csak azoknak ajánlom, akik ismernek, szeretnek, de legalább kedvelnek, s érdeklődnek irántam. Aki nem, ne tegyen úgy, nem érdemes, öreg vagyok én már.

Előre szólok, nem lesz ebből rendszer, csak néha-néha, ha éppen jólesik. Ha ez esik jól.

itt az első jelszavas bejegyzés, az első, mintegy próbaként (ha rákatt, akkor felugrik egy, a jelszót kérő ablak, így működik)

    Show encrypted text

illanás

Ahhoz képest, hogy 15 éve, mikor behavazódtunk és el voltunk vágva a külvilágtól, se ki, se be, sem ember, sem posta, sem tej, sem kenyér, szóval, ahhoz képest, hogy én azt akkor mennyire élveztem, mindenki gyalog járt, tele volt az utca emberekkel,  nagybundában, nagycsizmában,  ropogott a hó a lábunk alatt és minden tiszta és egyértelmű volt, nem voltak kérdések (mikor?),  így nem volt szükség válaszokra sem, váratlanul mindenki ráért, és valahogy varázslatos volt, szóval,

ehhez képest ma elillant az internet, nem nálunk, mindenkinél, közösségi elillanás volt, és bizony, szó sem volt sem békéről, sem egyértelmű helyzetről, csak egy jó nagy adag idegesség volt, pedig hát könyörgöm, csak az internet.

Az idegeskedésben pedig ki járt élen, vajon.

az emlékezet

A soron lévő könyv pedig nagyon izgalmas, még akkor is, ha a felét nem is értem. Sőt, az első fejezet olyannyira nem érintett meg, hogy miután elküzdöttem magam a fejezet végéig, váltottam Rejtő-re (kettőre is), ettől erőre kaptam és folytattam, s bár a fele továbbra is homályba vész, a másik fele kifejezetten érdekes, én meg kevéssel is beérem, ugye.

Már az is eszembe jutott, hoyg majd villogok a frissen szerzett tudásommal és olyanokról fogok írni, hogy prospektív eseményalapú emlékezet. Na, komolyan, erős a kísértés, hogy összegezzek egy-egy fejezetet.

Már csak azért is, hoyg ne felejtsem el.

lila mogyoró, szinte már milka

Nagyon finom mogyorószín enyhe lilával. Vagyis ugyanazt írtam le, mint a címben, ha belegondolok.

CITY BAG

A City Bag egy olyan táska, ami elég a városnézéshez, de a mindennapi munkába járáshoz is, mármint annak, aki nem viszi  a háztartását magával. Egyelőre három példány készült belőle, de lesz több is, persze.

Azt találtam ki, hogy mivel szerintem a méret nem mindig fedi a lényeget, magyarul nem tudni, a 32 cm mit is jelent, bepakolom a táskába mindazt, amire nekem egy városi napon szükségem van, majd kipakolom, s tőlem telhetően szépen elrendezve bemutatom a tartalmát. Hát, tessék.

Alapcsomag:

könyv

tömött neszesszer

(opcionálisan) tömött pénztárca

telefon

szemüvegtok (ez töltőanyagként szolgált, még mindig volt sok hely)

palack

kézkrém

csokoládé

vaníliaesszencia (mert bár nem akartál, de hazafelé beugrottál a kedvenc üzletedbe)

Lesz több, s részletesebb fénykép is, de csak később.

illúzió

Akárhányszor bemegyek a fürdőszobába, s meglátom a reszelőt a cuki kis forgácsokkal, kedvem támad két ujjammal belenyúlni, felcsípni egy adagot, s számba tömni.

De hát ez a lereszelt mosószappan, bakker - kell magam figyelmeztetni.

LaReine kendő

Egyszer már kötöttem, nem nagy izgalom, de szeretem a struktúráját.

(az izgalmasat most kötöm)

fonal: made by Buci (fingering)

kötőtű : 4-es (mint mindig)

súly: 92 gramm

méret: 168 x 74 cm

minta: LaReine

back

Ez az utóbbi pár hónap olyan delíriumban telt, hogy nemcsak arra nem emlékeztem, hová tettem az aktuális kötésem, de még a színt sem tudtam felidézni. Most viszont blokkolódik.