és nem

Gondolkodtam, hogy eszembe jut-e valami értelmes, valami olyan, ami megüti a bejegyzésre érdemes szintet s azt kell mondjam, hogy nem.

így ünneplek én

Hát, kérem szépen, tegnap reggel elmentem futni, minek következtében szereztem újabb két, ezúttal hatalmas vízhólyagot, de ez semmi, úgy fájt az egyik lábam talpa és ugyanazon lábam sípcsontja, valamint  a másik lábam külső talpéle, hogy 2,1 km után haza kellett battyognom, vízhólyaggal ez igen jó érzés volt. Itthon bőgtem és ordítottam egy sort.

Este fél 10-kor, mikor végre hazaértünk és nyitottam a kaput, a kapu aljával egyszerűen letaroltam a bal sarkam, most nincs már vízhólyag azon, igaz, sarkam sincs. Ordítottam és bőgtem nagyon. Keretbe foglaltam a napot.

A kettő között Pesten voltunk, kaptam rengeteg ajándékot, van egy barátnőm, aki begőzöl, amikor valami esemény van és egyszerűen elkényeztet, nem viccelek, őrület. Köszöntöttek sokan, pittyegett a telefonom rendesen, le is merült délutánra. A Legkisebb még reggel bekiabált a WC-be, hogy ő azt hitte, pénteken lesz csak, de ha már így alakult, boldog szülinapot kíván. Nálunk nem szokás megkeresni a legideálisabb helyeket a köszöntésre, a férjem pl. a Lidl parkolójában fordított maga felé és köszöntött fel. A másik opcióra, hogy ezek a legideálisabb helyszínek szerintük, nem szívesen gondolok.

Bónuszként még találkoztam a kissanyival is (meg NH-val), aki ugyanolyan gyönyörű és kedves (ha nem jobban), mint volt, na jó, az anyukája sem semmi. Nagyon vicces volt, az én férjem nagyjából mindent és mindenkit elfelejt, és amikor egy-egy történetnek nekifutok, köröket teszek meg, hogy be tudja azonosítani a szereplőket. Századszorra is.*  NH-né ezt meg valahonnan tudja és úgy kezdte, hogy a sztorit, hoyg és TB, aki a Lili apukája...  Szerintem ez egyrészt tök cuki, mert figyelembe veszi a férjem igényeit, másrészt meg elgondolkodtató, hoyg rövid idő alatt így kiismerte a férjem, sztem Zé nem figyelt eléggé, mikor Bécsben voltunk.

Később még az is volt, hoyg megismertem új embereket, azt hiszem,  élőben sikeresen rácáfoltam a kedves, tréfálkozós  jelzőre, csak ültem és mosolyogtam, mint kisgyermek első nap az oviban, Vagy ők ordítanak? Olyan is volt, előtte - utána.

* persze, hogy fárasztó. nekem fárasztó férjem van, na

maholnap

Amikor ágyneműt cserél az ember és besimul a frissbe, vagy amikor a hosszú tél után először veszi le a harisnyát és a tavaszi nap csiklandozza a bőrét, vagy amikor felforrósodott a napon és belelép a hűvös Balatonba. Esetleg amikor kinyitja a várva könyvet, elolvassa az első pár mondatot és le kell tennie egy pillanatra, mert nem fér a szívébe a boldogság. Amikor a száraz, cserepes földre vizet löttyintünk, s az mohón beissza.

Én azt hiszem, ezt várom a szülinaptól. Ezt várnám..

wire - less

Vasárnap reggelre eltűnt a netünk, mintha soha nem is lett volna. Az ezt követő másfél napban 7 emberrel beszélt a férjem, mind más volt, így mindegyiknek előadta a történetet, a helyzet nehézkességét, modem, rúter, asztaligép, Mac, laptop, satöbbi. Mind a hét mást mondott, hoyg mit kell csinálni, s bár szófogadóan mindent elvégeztünk, a net beintett nekünk. Egyszer ugyan egy fél napra az én gépembe visszatért az élet, hogy aztán annál nagyobb űrt hagyva maga után onnan is távozzon, röviden mondom: ideges voltam.

A lényeg, hogy próbálkoztak mindenféle nemű és korú egyedek a távmegoldással, mert a szolgáltatónak fizetett havi 15 ezer arra nem elég, hoyg első szíre-szóra ugorjanak a balfék ügyfélhez, végül egy olyan pasihoz kerültünk, aki megpróbált telefonos segítséget nyújtani, de az első mondat után azt mondta, inkább kijön (20 km), itt is volt 15 percen belül.  Megnézte, megjavította, megnyugtatott, hoyg ez tényleg nem ment volna telefonos módszerrel, ránézett a tv-re, ha már itt volt, kicserélte a beltéri egységet, ezen a ponton majdnem megkérdeztem, nem vetne-e egy pillantást egyéb háztartási gépeinkre.

És lett wifi is végre, fel tudta oldani azt a nehézséget, hoyg Mac is, meg nem is, a wifi meg milyen jó, mert ezáltal a röghözkötésem megszűnik majd, volt is nagy öröm. Nem számoltunk azonban azzal, hogy a jel nem megy át a deréktól felfelé 60 centis vályogfalakon, így bár zsinór nélkül, de hol tudom továbbra is használni az én gépemet? Az asztalomon.

és még melegszik

Szoktam gondolni arra, hogy mi lenne, ha más lenne az életem, Nem azért, mert nem jó a mostani, inkább azért, mert egész életemben azt hallgattam, hogy többre, esetleg jobbra lennék képes, de ez azért elég nagy csapda, nem igaz? Dehogynem.

Most mindenesetre kizárólag arra bírok gondolni, hogy mennyivel lenne hűvösebb az életem, ha azt az alaszkai fiút nem ismerem ki idejekorán. Bezzeg a férjem! A légkondis Westendben dedikál, ő aztán tudja, hogyan kell élni.

Up & Down

Abszolút nekem való a táska neve.

back to the future

A Boston Marathont lefutottam. Mind a 4 km-ét.
Térek vissza az életbe.