Minimál

(nagyon) Későn feküdtem, (nagyon) korán keltem, de megérte, azt hiszem.

És igen

Még azt el kell mondjam, hogy az alábbi süteményes fotókkal meg vagyok elégedve.
É n   k é s z í t e t t e m.

Se nem, se nem

A Ladies First Consulting megkérte kedvenc bloggereit, hogy ha tudnak és akarnak, küldjenek olyan süteményreceptet, amelyet szívesen megosztanának másokkal, így advent napjaiban egy-egy új recept kerül fel az oldalukra.

Se nem játék, se nem nyeremény, csak egy sütemény, az ötlet nagyon tetszik nekem.

A mai napon az én gyümölcskenyerem receptje (és egy kis szöveg) olvasható itt.

Része

Egyébként meg úgy gondoltuk, hoyg mivel mi nem lepődünk meg és tátjuk a szánkat , ha a Szikora János az Auchan-ban akciós banánt vásárol mellettünk, elvégre a színházi rendező is ember, szeretheti a banánturmixot ő is, szóval, hoyg mi majd a TV-ben sem bámuljuk meg a bemondókat, szerkesztőket, átsiklik a tekintetünk felettük, ember, ember, kész, de azt nem tagadhatjuk, hoyg a kedvenceinket látván megilletődtünk és egészen tiszteletteljes hangulatba kerültünk*, míg a nekünk nem tetszőt azahülyebarom-mal és kézlegyintéssel elintéztük.

*és ennek megörültem, tudunk tisztelettel nézni valakire

Pro és kontra

Megnéztem tehát belülről a székházat, konkrétabban az aulát, a mosdót és a büfét. Ezeket azonban jó alaposan. Meg az Évit is jól megnéztem magamnak. :o)

És az történt, hogy Zoltán ott maradt velem végig, amit ő nem szeret, mit tegyünk, nem szeret vásározni, ez van, ezzel kell együtt élnem, mármint ezzel az emberrel tulajdonsággal. Az első órát jól bírta, aztán meg nem, akkor elkezdtem küldözgetni a büfébe. Szeretett volna fényképezni, de ezt igazából az aulában sem lehet, ezért nagyjából 25 fénykép készült... az asztalomról. Ebből nekünk már sorozatunk van.

Aztán azzal párhuzamosan, hogy jöttek a vásárlók, felfedeztem, hoyg két asztallal arrébb színházjegyeket árulnak és a programfüzetből kinéztem ezt, hogy végre, végre, ám kiderült, hoyg 3-4 hónappal előbbre lehet csak igényelni jegyet, akkora siker. Akkor kicsit mérges lettem az emberiségre, nem tévén különbséget ember és ember között, hogy mind ezt akarja nézni, meg kellett újabb feladat ZM-nek, ezért kinéztünk egy másik előadást, arra vett is jegyet. Közvetlenül utána hirtelen megvettek több táskát is, akkor megint kerestünk egy előadást, és megint elküldtem jegyért.  Januárban színházba járunk majd.

Ezzel viszont a dolog ZM számára érdekes része lezajlott, ettől kezdve vagy ült és a kezébe hajtotta a fejét vagy könyökölt, igaz, eltávolodott tőlem, mert abban egyetértettünk, hogy rontja  az üzletet. Nem bírja, na.

Egy párszor még elküldtem a büfébe, hogy azzal is eltelik vagy 3 perc.

Nem akart ő szenvedni, így sikerült. A végén azt az egyet kérte, hogy olyan helyekre menjünk, ahol van nézelődnivaló, úgyismint biciklibolt, fényképezőgépes bolt, netán művészellátó, ilyen paraméterek alapján kellene válogatnom a jövőben.

A vásár remek volt, ami azt jelenti, hogy a tegnapi öröm ma reggelre a készlet megcsappanásának okán ürömbe fordult, nem tudom pótolni két nap alatt az eladott termékeket, viszont ígérem, hogy mindent megteszek a wampra készülvén, pl.délután levágják a hajam.

Benne vagyok

a TV-ben. Nem is igaz, csak az épületben, egy vásárban. Hívtak, megyek.
Majd beszámolok. :)

Nagyon sűrű

időszak van, s bár úgy tűnhet, gyakran vagyok a  FB-on, ez csak annyit jelent, hogy délután mindig be vagyok kapcsolva, hogy a Legkisebb bármikor chat-elhessen a szüleivel. Ő azt hiszi, hogy mi ugrunk az első szóra. Pedig mi ugrunk az első szóra.

:o)

Kettősség

A fekete a praktikumért, a színes az esztétikumért. Vagy valahogy így.

Önmagam

ismétlem, hiszen ahogy tavaly a legnagyobb dologidőben legyűrhetetlen késztetést éreztem a fiókok rendberakásához, tehát a kívülálló számára láthatatlan, ám nekem mégis kedves eredmény adott megnyugvást, úgy most a süteménykészítés iránt érzek csillapíthatatlan vágyat. Az azonban, hogy a karácsonyi nagytakarítás nálunk januárra tolódik, nem változott.

Mindig is volt érzékem a ritmushoz.

Nagyon szívesen

beszélgetek arról, hogy mennyire okos, szép, talpraesett félfelnőtté cseperedtek a gyerekeink, de azt a mozzanatot, hoyg felnőttek, hagyjuk ki,  ha lehet.

Igen, igen

Blogolni azért (is) jó, mert kapok ezt-azt, könyveket küldenek nekem, sokat, elolvasásra, meg örökbe is, jön fonal és dvd, textil, stresszlabda (ami egy ruganyos testű nyuszi), angyalfunkciót betöltő baba, meg ilyesmik, és kaptam szappant is, azt nem küldték, hanem hozták, meg tejeskávét és süteményt is (ilyenekkel engem le lehet kenyerezni), de még szendvicset is és forró csokit is és Mikulás ajándékot is.

Cserébe elmondom sokadszorra is, miért ez a blogom címe, jó üzlet ez.

Vasárnapi vers

Tóth Olivér: Nekem nem kell több

Az embernek legyen tiszta az inge,
ha nem is vasalt,
de hordható,
a gyereknek legyen cipője,
ha nem is új,
csak használattól kopottan járható,
a fazéknak legyen leve és húsa is,
ha nem is puha,
de szájban foggal rágható,
a háznak legyen ajtaja, ablaka,
s legyen kapu, jó kulccsal zárható,
az ágynak legyen fehér lepedője,
ne sima, legyen csak gyűrött,
mert úgy a jó,
s ahhoz is, mint kaputól küszöbig,
egyenes út vigyen,
legyen egy életem,
ami vagy így, vagy úgy,
kinek hogy tetszik, de legyen nekem jó,
várjon rám egy holnap,
legyen csak nyugodtan tudható,
és ne nyeljen el,
mert az embernek tiszta inget kell vegyen,
a gyereknek a cipője járható legyen.

Akkor... wamp!