Hatás

A hatás több szinten is jelentkezik, csak legyen szemünk meglátni.

1. Kötök én. A hangsúly nem az én-en van, azon már túlléptem, kötök és kész, csak visszajön valami, a mostani nem kívánatosak mellé már kell, hogy pozitív kép is felbukkanjon a mélyből, miért is ne lehetne ez éppen a kötés. A lényeges mozzanat ezúttal maga a kötés, vagyis nem bontok, nem fejtek, nem engedek le szemeket, egyszerűen haladok szemről szemre, sorról sorra, átemelek, ráhajtok, csavarok, tekerek, s legfőképp számolok. Igaz, kedves társaim minden nap elmondják, hogy ez még semmi, kevés, rövid, babának való, rendes ember itt nem áll meg, továbbmegy, szembeszáll az akadályokkal (mint kevés fonál), ha már lúd, legyen kövér, különben pedig hol van ez még az ideális állapottól, csak hajrá, egyszer biztosan elkészül, csak tartsak ki.


Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy bátorítanak avagy keserítenek, s hogy rólam beszélnek vagy a sálról. Egyébként mindkettő halad a maga természetes útján. :o)

2. Köt még legalább két ember rajtam kívül, kedvet kaptak tőlem, nagyképűen azt is mondhatnám, hogy egész kötőkört alapítottam, van régi motoros, aki szintén felelevenít, de van kezdő is, ragadós a példa. Több azonosságot vélek felfedezni, hiszen mindenki Jumbó fonallal dolgozik, s mindenki... sálat köt. A kezdő, a középhaladó és a profi is. :o)

A hatás tehát tagadhatatlan. Ugye?

Egy bejegyzés margójára

Mielőtt valaki sértésnek venné az alábbi bejegyzést, javítom az esetlegesen félreérthető szöveget. Nem, nem akarok bántani senkit, sőt, számomra éppen a a készülő takaródarabunk esetlegessége adja a báját a dolognak, mert úgy vélem, ha mindenki önmagát adja bele a munkájába (lett légyen az egy blokk), akkor lehet az bármilyen csálé, ferde, késésben lévő, nem a tervezett helyén lévő - nekem mégis kedves.
Mert a barátságról szól, s arról, hogy a különböző darabok, melyek önmagukban egy-egy személyiséget jelenítenek meg,s látszatra (!) nem kapcsolódnak egymáshoz, összességében mégis képesek egységet alkotni.
Ugye?

A barátságunk kissé... csálé, de jó

Nem tagadom, nálam akadt el a blogbarátság takarója, sok mindent nem tudtam (tudok) mostanában úgy végezni, mint azt kellene, vagy ahogyan azt tőlem elvárják. Ma viszont erőt vettem magamon, s hát igen, maga a varrás igazán nem vett sok időt igénybe, de amíg kitaláltam, mit és hová is varrjak...

Megkerestem Colette levelét, precízen sorrendbe szedte, kinek hányas blokkot, hová kell varrnia. Ennek alapján a 9 darabból álló gyűtemény bal alsó sarka az enyém, az utolsó. Na de.
Az még csak rendjén van, hogy 8 helyett 7 blokkból állt a cucc (bocs), de a sorrend! Az első sor rendben van, utána viszont (4-5-6) valami ismeretlen erő rendezkedett, Belin Judit nem hagyta magát befolyásolni, az ő blokkja középen van, viszont Fércművek Jutkájáé átkerült a másik oldalra (nekem úgy tűnik, mintha a 6. hely helyett a 4. helyre került volna, de lehet, hogy a térlátásom sem a régi), viszont új szereplőként az eredetileg a legalsó sorba besorozott Kdatta blokkja került a másik oldalra, Fércjutka eredeti helyére.
Nem, nem bonyolult!

Ily módon az ominózis sorban csak egy blokk van, az sem azé, aki mellé nekem csatlakozni kellene.

Hű. A gordiuszi csomót az jelentette, hogy akkor én most az eredetileg kijelölt helyemre kerüljek vagy automatikusan csatlakozzam az előtte lévőhöz és időnként még az is felmerült bennem, hogy nyissak-e új sort. :o)

Végül hozzávarrtam magam az előzőhöz, imigyen legalább azt az egy elgondolást megvalósítva, hogy 2 oldalhoz kell csatlakoznom. :o)