Csomagok

Mostanában volt néhány blogbarátságos, díjas, kitüntetéses játék vagy nem is játék, mindenesetre adtuk, kaptuk, gurítottuk őket, örültünk, kiraktuk a blogra. Mit tagadjam, örültem én is (örülök most is), különösen jólesett a mostani fura helyzetemben, hogy vannak, akik pusztán a blog olvasása által megkedveltek és ezt még közszemlére is teszik.

És bár többször leírtam a blogolásos, meg az egész virtuális világ által köttetett barátsággal kapcsolatos ellenvetéseimet, mégis újra meg újra ki kell jelentenem, hogy van ebben valami: emberek találkoznak a világjálón, tapasztalatot (ötletet, receptet...) cserélnek, örülnek egymásnak, támogatják egymást. Nem nagyon akarom ezt már jobban (valószínűleg nem is tudom) ragozni, összefoglalás található néhány bejegyzéssel korábban.

Az apropója a bejegyzésnek, hogy a héten 3 csomagot is kaptam, amelyről be szeretnék számolni, de két kikötéssel:
1. a csomagok bemutatásának sorrendje kizárólag a postai érkezést mutatja, semmi mást
2. nem felhívás keringőre

Viszont: ha még egyszer szakdolgozatot írok (na, nem mintha szeretnék) kommunikációs, szociológiai témakörben, én biztos, hogy a blogírásról fogok írni, magáról az írásról, erről a kényszerről, a stílusokról, a témákról, a kialakuló kapcsolatokról... Hihetetlenül érdekes.

Talán szerdán érkezett meg Csutkailda csomagja. Nem tudom, ki olvasta, ki nem, de a blogjában felajánlotta, hogy szívesen küld egy kiadványt, amely a Bakonyban lévő kirándulásokról, mindenfélékről szól. Kérésem után postafordultával küldte, s nem éppen mellékesen szólva csomagolt nékem egy saját készítésű ajándékot. Köszönöm...

Másnap érkezett meg KicsiKató csomagja, a tökéletes meglepetés. A képeken látszik, mi mindent készített nekem (jó pszichológusként a kedvenc színemből varrt mindent!), de a legjobb (ugye, nem baj, Kata?) a meleghangú levele, hogy napsütést kíván nekem, meg jobbulást. Az biztos, ha rajta múlna, nem sok borongós napom lenne. :o) De jó is nekem...

Pénteken, még az uszodába indulás előtt hozta a postás Jucuu csomagját...honnan, honnan..Finnországból! Igazi finn hangulatot varázsolt ide nekem, amelyben szerepe van a finn csokoládénak (olyan krémes, hogy elolvad a számban...), a szépséges fonalnak, de az első helyre a tűpárna ugrott, amelyről ő ugyan azt állítja, hogy béna, nekem viszont kedves, szeretetreméltó és nagyon-nagyon megható. Ő is írt levelet... megőrzöm!

Mi legyen a végszó? Az, hogy a nehézségeim közepette jó tudni, hogy vannak, akik gondolnak rám? Vagy az, hogy milyen megható, hogy készítenek valamit a naposabb hangulatért? Vagy az, hogy milyen jó látni a kezük írását? Esetleg azzal fejezzem be, hogy több magán e-mailt is kapok, amelyben kedvesen érdeklődnek a hogylétem felől? Netán azzal, hogy mindez együtt mekkora segítség nekem?

Vagy azzal, hogy ez a barátság? Igen, ezzel.

Pro és kontra avagy üzleti körkérdés

Kicsit lassabban szánom rá magam mindennemű újításra (mostanában), de valami lehet a tavaszi szellőben (ami tegnap már-már orkánná avanzsálódott errefelé), mert többen nyitnak a Meskán, ill. aki nem, az is gondolkodik rajta.
Hasonló stádiumban már álltam én is, aztán megint elhalasztottam, most megint felvetődött bennem a gondolat és igazából nem tudom, mi motivál, anélkül meg ugye, ezt sem érdemes csinálni. Valószínűleg nem a meggazdagodás felé tartó első lépéseket tenném most sem, mert azt a mennyiséget én nem bírnám, az ismertség hasonló problémákat vet fel és nem is vonz.
Kipróbálni magam? Na, ez már valami, csak ne legyen csúfos kudarc a vége.

Így aztán, mivel magam nem jutok előre, inkább feltenném a kérdést azoknak, akik már komoly tapasztalattal bírnak, ők milyen megfontolásból nyitottak; de azok véleményére is számítok, akik pedig mégsem nyitottak és ne maradjanak távol a tépelődő típusúak sem, kérem.

Mi volt a kiindulópont? Mire számítottak? Mi vált be? Mi okozott csalódást? Mi a legjobb benne?
És mivel nemcsak az elmélet érdekel, áldozzunk a gyakorlat oltárán is:Mekkora árukészlettel indult neki? Milyen gyakran tölti fel a készletet? Mikor jelentkeztek az első vásárlók?Hogy oldja meg a fizetést? Nem volt-e visszaélés?Hogyan határozza meg az árat?

Ha most végiggondolom, még szorul belém kérdés, de inkább azt mondom, akinek van hozzáfűznivalója, ne törődjön a kérdésekkel, csak írjon... És most arra kérek minden olvasót, ha érintett a dologban, akkor is írjon, ha egyébként nem szokott kommentet hagyni. :o))

Zöld, zöld, zöld / Green, green, green

Elkészültem ezzel is, minden olyan, mint egy lassított felvétel, de lehet, hogy én vagyok olyan. Minden nehezemre esik, s ha próbálok is vidámkodni, még az sem az igazi. Szerintem tuti, hogy ez a szomorkás időjárás az oka, vagyis kívülről jön, nem belülről. :o) Legyen így.

Ezek azok a blokkok, amelyekkel Kicsikató meglepett, akkor még hófehérek voltak, de aztán némi füves kezelés, akarom mondani, teafüves kezelés után metamorfózison mentek át, s lett belőlük enyhén antikolt (hatású, tudjátok, mint az eperízű) blokkcsalád. Ugyanezen változáson ment át az egyébként korát illetően valóban antik lepedővászon, ami viszont meglepően jól , fiatalosan tartotta magát, nem is akart eleinte barnulni. Bezzeg, ha nem akartam volna...

És a tűzőcérnáról el ne felejtkezzem, az a remek, egyszer már "megénekelt" zöld cérna, ami szakad is, meg csomósodik is, de csak nem fogott ki rajtam (bár helyenként igen). :o) Összhatásában egyébként meg tetszik.

Némi varrás is / Some sewing

Ha nem is az elmúlt 2 napban, de varrtam is, igaz, csigatempóban. És persze, zöldben, mert ha szín, akkor a kezem egyértelműen a zöldek felé matat, mielőtt bármi is tudatosodna bennem. :o)

Két neszeszer készült el a már megszokott minta alapján, de rájöttem, hogy kezdem unni, nincs valakinek valami jóféle szabásmintája? Az efféle (egyelőre gondolatbeli) újítás mellett azért remélem, mindenki észreveszi, milyen ötletgazdag, új megközelítést sugalló fényképek jöttek ki a kezem alól. Itt szeretném felhívni a figyelmet a nem kevés célzatossággal középre helyezett képre, ahol is a 2 neszeszer 4 narancs társaságában hívatott jelképezni ezen irányú kreativitásom első lépcsőjét.

Not in the last 2 days but I could sew something, telling the truth, at a snail' pace. Of course, they are in green, if it depends on me I always choose this colour...
I prepared 2 small cosmetic (beauty)-bags of long standing pattern but it's a bit boring. Could somebody suggest me a new pattern? Besides I hope everbody can perceive how gifted I am in taking photos... :o) You can realise my ability if you have a look at the image in the middle of my collage... I think it 's a proof of my talent. :o)

Vírusos cucc /Virus

Két napra megállt az élet, se kép, se hang. Végighánytam az éjszakát és az egész házat, szó szerint. A szeretet egyik legmeghatóbb jele, amikor a párod visszatámogat az ágyba, majd elkezd utánad takarítani és közben még vígasztal is Téged. Pedig volt dolga elég, egyezzünk meg ennyiben.

Mindenesetre most már felkeltem, próbálok némi életre utaló tevékenységet kicsiholni magamból ... és remélem, délutánra szárnyalni kezdek. De azzal is megelégszem, ha szárnycsapást imitáló mozdulatokat teszek, nincsenek nagy igényeim.

I have caught a virus, today is the first day I could get up. It was terribile. :o( I would like to wing but I would be satisfied if I could do movements like wing-beat. As the dickey...

A tavasz első napja

Ha már nemcsak az elvárásaink, hanem a naptár szerint is itt a tavasz, pláne, ha ehhez még az egyébként rakoncátlankodó időjárás is hozzájárul egy kis test-és lélekmelengetéssel, akkor vége a gyümölcskenyeres korszaknak, valami friss, üde, vidám süteményt kéretik az az asztalra tenni. Mint ezt a túrótortát. Finom (volt).

Today is the first day of spring- so in my opinion it means the end of the winter cake, we need fresh, light sweets. Like this cake made of curd cheese. It (was) delicious.

Blogbaj

Úgy tűnik, valami baj van a blogommal, az általam olvasott blogok rendszeres olvasói közül egyszerűen leugrottam, eltűntem. Hiába akarom magam újra feltenni, nem ismer fel, állandóan azt akarja, hogy jelentkezzem be, lehet, hogy én már nem is én vagyok, de még csak nem is tudok róla?..... Mintha tudathasadásos lennék, komolyan, kétségeim vannak.