1684. bejegyzés,melyben kalapálok, de veszettül

A fémkütyükkel való kapcsolatomat Beának köszönhetem, aki nekem hosszú ideig beszerzőm volt, tekintve, hogy olcsón tudott jót beszerezni, amit ráadásul GLS-t megszégyenítő sebességgel juttatott el hozzám, ennek ellenállni nem lehetett, ugyebár. És akkor egy mágneszáras rendelés kapcsán említette, hogy ringlit is vesz magának, én pedig az ilyen szavaktól kicsit elalélok, feltámad bennem a ringlibirtoklási vágy, mindig is ringlire vágytam. Főleg, hoyg kiderült, üllő is kell a ringlihez, üllő, az meg milyen szó már megint, kell nekem.

Így kezdődött ez az egész, de nem a kezdeten van a hangsúly, hanem a folytatáson, én ugyanis köztudottan nem vagyok egy összeszerelő alkat, mondjuk így, nem találom az összeillő darabokat, tehát a folyamat (leg)elején szoktam elakadni, de azért közben tudok fejlődést is felmutatni, például a mágneszárat már gondolkodás nélkül rakom össze, egyszer majd az IKEA is büszke  lesz még rám. Igaz, ezekkel a patentokkal már többször megjártam, az ismert cseh márka 15-ös kiszerelésű patentjának minden darabja landolt a kukában, olyan is volt, ugyanis én azt gondoltam, hogy a patent felső részének darabjai vannak a csomag felső részében, mert ez így logikus. A csehek szerint azonban nem, csak én ezt nem tudtam.

A múltkor egy teljesen kész irattartó vált használhatatlanná egy sikertelen beütés következtében, akkor kicsit elszakadt a cérna, az eddigi disztingvált bejegyzéseket felváltotta egy más jellegű, nem törlöm ki, elfér, igen, indulatból kiszalad a számon hasonló. Ez van.

Most viszont, höhöhö, vége a káromkodós korszaknak, van nekem professzionális kütyüm, ezzel úgy áll a patent a helyén*, mint Katiban a gyerek,bár látszatra semmi, de semmi különbség nincs a szerszámok között, van üllő, meg beütő, utóbbiból rögtön kettő is, amikor rákérdeztem, hoyg akkor ez mitől jobb mégis, azt a meggyőző választ kaptam, hogy a cseh ipar gyöngyszemét a háziasszonyok használják, ezt viszont... azonnal megvettem.

Tegnap a Westend-ben, kávézás közben elővettem a szerszámot és mutogattam a lányoknak**, egy kicsit rosszul esett a vihogásuk, ezért az alábbi fotókat némi önhittséggel adom közre, tessék, igenis be tudok ütni egy, mit egy!, négy patentot is. Egymás alá, sormintát alkotva, bár a folyamat felénél kicsit összezavarodtam, melyik rész hová is megy, ezért van mindkét textilen mindkét részből, de ez meg azért jó, mert remekül össze lehet mindent mindennel patentolni. Akár. És akkor a patentkarrieremet ezzel megnyitottnak tekintem.

 

Ez a szép hosszú bejegyzés pedig azért születhetett, mert Zsömi hosszabb alvásba kezdett, melyért nem tudok elég hálás lenni. Korábban pedig ennek hiánya miatt nem született bejegyzés.

*elméletileg, vagyis úgy kell álljon, ezt mondták

** mármint a beütőre gondolok, nem másra

No spoiler- Szeress Mexikóban!

Ez most a második könyv, amiről azt gondolom, hogy filmben szívesebben venném, a Boleyn Anna is ilyen volt, jó kis kosztümös film, az igen. Ez egy kicsit tényleg hajaz Márquez-re, kicsit, de azért nem ugyanaz. Engem a leginkább azok a részek fogtak meg, ahol valami különös történt, az intenzív rózsaillat, az ételtől mámorossá váló násznép, mindaz, ami nem  hétköznapi, nem életszerű, nem hihető. Mert hétköznapi, életszerű és hihető, az bőven van minden bokorban, most más kellett.
Az utolsó fejezet tetszett a legjobban, hogy oldalakon át nem tudtam, most akkor kinek az esküvőjén is vagyok, az leleményes volt!

 

Ez pedig egy

másik táska. Jó erős színei vannak, mégis tetszik. Vagy éppen azért, már nem is tudom.
Cipzárral készülnek, erősek, strapabírók.
Mit mondjak még?

Hogy a táskák

meglehetősen lassan készülnek mostanában, annak több oka is van, de az egyik a Zsömi névre keresztelt retikölyök, akit azonban ürítési szokásai, s a nemrégen újra elolvasott Durrel könyv alapján akár Csurinak is nevezhetnénk. Ezzel pedig sok mindent elmondtam, ám frappánsan kikerültem a bepisil szót.

Pedig.

1680. bejegyzés, melyben panaszkodom. Hosszan

Sem kint,
sem bent,
sem napfényben,
sem árnyékban,
sem állva,
sem fekve (de hasalva sem),
sem fotósátorban,
sem tiszafa előtt,
sem kis Nikon-nal,
sem nagy Nikon-nal,
sem türelmetlen,
sem türelmes állapotomban,
sem kávé előtt, 
sem kávé után,
sem fektetve,
sem állítva,
sem szeretve,
sem utálva,
nem tudom lefényképezni.
Az akkumulátort ellenben lemerítettem. Vagy ki.

Dolgozom én,

csak nem sok minden látszik belőle. Most például manufaktúrában dolgozom, táskatestekkel bíbelődöm, ennek oka nem a belátás, hanem a kényszer, elfogytak az alkatrészeim. 

Színes táskák készülnek, némelyik már-már multicolor kategóriás. És ez jó.

Több fénykép is készült, mentek is a kukába.

1678. bejegyzés, melyben kísérlet történik az érdeklődés felkeltésére

Előbb a tett, aztán a rettenet, de már nincs visszaút, mert van, aki nem hajlik, csak törik. Szeretnék Antigoné lenni, de az a helyzet, hogy én Iszméné vagyok.

(Egyébként pedig nem értem a könyvszerkesztőket, miért Antigoné-Oidipusz a sorrend, itt értelmetlen a keletkezés idejét figyelembe venni, sokkal inkább a történet a releváns.)

No spoiler - Oidipusz király

El kellene már felejtkezni arról, hogy a kötelező olvasmányok unalmasak, rosszak és érthetetlenek, bár az is igaz, hogy 40 fölött az Oidipusz király másképpen hat. Az, hogy nem az vagyok, akinek gondolom magam, sokkoló. 

Nekem erről szól.

1676. bejegyzés, melyben egy szép, kövér pipát rajzolok a homlokomra

Emese előbb dátum nélkül kérte a táskát, aztán szülinapjára, majd névnapjára, legutóbb karácsonyt emlegetett, de tessék, elkészült, laptopjának méretére, szürke is, piros is, kész is van, Emeséé is, karácsony sincs még.

Jár a pipa, mondjátok már.

1675. bejegyzés, melyben a szeretet van a középpontban

Értelmes dolgot senki ne várjon tőlem, kutyus van éjjel-nappal, ez még olyan kicsi kutya, hoyg szoktuk neki mondani, te még kisbaba vagy. Szereti, ha mondjuk neki és szereti, hogy szeretjük, mi pedig szeretjük, hogy láthatólag szeret minket.

Mindenki szeret mindenkit.

Kinek a

Shetland, kinek a Kiri, kinek a Gail. Nekem a Shaelyn. Elronthatatlan, gyors, egyszerű, szeretem.

Vasárnapi vers

Kantor Irma: Átváltozások

Szél vagyok
viharos szertelen
tovatűnő
mint a szerelem

Felhő vagyok
bodros fehér
lótok-futok
a világnak
kék egén.

Ember vagyok
ezer szeszély
deresedő
őszi levél.