felhozatal

Messze nem teljes a képcsarnok, de ezek is lesznek nálam holnap, a wampon. Így talán érthetővé válik az elmúlt időszak szófukarsága.

 

               

         

csökkent értelmű medvebocs

Nem állítom, hogy könyvkritikus lennék, én csak egy olvasó vagyok, aki olvas és van véleménye, helyenként pozitív, helyenként meg nem. A Barhesz nekem nagyon nem, emlékeztek rá, nem ismétlem meg, ellenben fenntartom a  véleményem, még akkor is, ha a könyv szerzőjének édesanyja szerint nem sikerült megértenem a lényeget. Szerencsére belinkelte nekem a repdeső kritikát, így aztán most megvilágosodás támadhat a gyenge értelmemben, s mivel elég sokan lájkolták a bejegyzést (feltételezem, ez egyetértést jelent, nyilván olvasták mások is a könyvet), ezért most ajánlom, olvassátok el, hogy miről is olvastatok.Olvastatok volna, ha figyeltetek volna. Vagy nem értettétek, vagy nem figyeltetek. Velem együtt.

Olybá tűnik, hogy én renitens vagyok, beleolvastam megint, és képtelen vagyok változtatni a véleményemen. Makacs ostobaság, tudom. Ez van, nekem kell önnön magammal együtt élnem.

Viszont a kritika vélemény folyamodványaként remek barheszreceptet kaptam Annától.

ki ennek, ki annak

A jó barát onnan ismerszik meg, hogy tud velem együtt örülni, ha én annak, hogy büdös vagyok, akkor ő is annak. Márpedig.

önösdi

Félelmetes asszertivitásommal a múltkor igenis kértem jegyet a buszon, késő este volt, lehet, hogy már a(z) villamos ellenőr is aluszik, de egyrészt én szeretek nyugodtan utazni, nem akarom más stressz  elől elvenni a helyet, jut is, marad is, másrészt viszont engem iszonyatosan bosszant a sofőrök zsebredolgozása, ugyanis lehet, hogy az utánam felszálló 24 ember nagyon örül, hogy 850 helyett 500-ért teszi meg a 40 km-es távot, csak éppen hosszútávon ez nagyon nem kifizetődő, ugyanis képes a Volán azt gondolni, hogy ja, hát este fél 10-kor egyetlen ember szállt fel a buszra, miatta ugyan nem indítunk járatot, tehát sztornó. Tekintve, hoyg az elmúlt 10 évben ez nem egyszer bekövetkezett, nem kellene elgondolkodni mindezen? Hozzáteszem, ugyanezen emberek fognak aláírást gyűjteni a menetrend bővítése érdekében.

De még nincs vége, mármint az asszertivitásomnak, ugyanis ma szintén (fél)remekeltem, ugyanis az van, hogy van egy segítségem, aki egy táskabélést készít nekem. Mondjuk,  hoyg ismerős, kellett neki a segítség, nekem sem ártott, így optimálisnak tűnt a helyzet, de tegnap este kiderült, hogy irgalmatlan rondán készített el nekem x darab munkát és én este még nagyon bőgtem ezen, mert egy, hogy wamp előtt ez éppen hiányzott, kettő, hogy kiadtam egy csomó pénzt, három, hoyg ezt hoyg mondom meg neki. De tényleg, hoyg kel ezt megmondani? Van valami protokoll, mert én szeretném, ha lenne, adjanak a számba mondatokat, mennyivel könnyebb lenne.

Zével átvettük a szituációt, hogy én majd mit mondok, ami nem sokban különbözött attól, amit alapból gondolok, de nem is a mondatokkal volt a baj, hanem az érzéssel. Hogy nekem meg kell védenem magam és valakinek azt kell mondanom, hoyg sorry, de ez tök nem jó és én így nem akarom és inkább akkor ne, meg ilyenek. Aztán álmodtam is erről, meg félálomban gyakoroltam a kedves, de határozott szövegem, végül délelőtt premier volt és el kell mondjam, hogy bár nem sültem fel, azért még lenne ezen mit csiszolni, , viszont csak megvédtem az érdekeimet. 

Csak ne utálnám ennyire.

zsánerkép

A kocsmában három férfi nagyon kemény vitát folytat arról a járókelők számára sem mellékes kérdésről (lassítják is lépteiket), hogy melyik börtönben jobb a priccs.

Ugyanezen falu zöldségesénél két, látszatra azonos minőségű uborka közül  az egyik azért olcsóbb (- 200 Ft / kg), mert az uborka nem egyenes, hanem görbe.

Figyelünk a részletekre.

újabb

A múltkori szörnyszülött után nekikezdtem a Cascatá-nak és gyönyörűen alakult, gondoltam is, hogy na ugye, igenis tudok kötni, tessék, már vagy 15 centi készen van a kendőből (kezdőszem: 383) és éppen, mikor elcsodálkoztam az ügyességemen, a minta és a kendő egységén, akkor egy, azaz egy szemet elrontottam, s azóta hiába igyekszem helyrehozni, csak hibát hibára halmozok. Már bontottam is pár sort, mégsem találom magam, kiestem a ritmusból, megzavart ez az apró hiba, ebből pedig fejtés lészen.

Nehezen viselem a hibát is, hogy elrontottam, s csak én lehetek a hibás, de azt is, hoyg nem tudom helyrehozni, hogy bármennyire is szeretném, nem sikerül, hogy minden kísérlet nemcsak kudarcba fullad,  de növeli a hibalehetőségek számát, s ezt én akkurátusan meg is lépem, de még az is kínoz, hogy ha rögtön lefejtem, már rég túl lennék az egészen.

Néha nem kell javítgatni.

a világom

Az emberek jelentős része tökhülye és csak néha, egészen - egészen  ritkán, derül ki, hogy a másik serpenyőben is vannak magányos, ám elszánt harcosok.

(az esetek többségében én sem itt vagyok)