Bevallva

Én nem bírnék vegetáriánus lenni, nyáron igen, nagy melegben, könnyedén és nagyképűen, de ilyenkor előtör belőlem az ősember, vettünk is húst, kolbászt, szalonnát,  van itthon liszt, élesztő, jöhet a hó, betemethet, a kamrából élünk majd.

 

Nyöszörögve

Mégiscsak szeretném, ha megerősítene valaki, hogy ő is iszonyúan ellustult ebben a hidegben, hogy szalonnát, kolbászt, töpörtyűt szeretne enni, esetleg töltött káposztát, marhapörköltet, netán csülkös bablevest, nyilván úgy, hogy valaki más főzi meg, szeretné mindezt befedni valami innivalóval, de egyáltalán csak feküdni az ágyban és olvasni, filmet nézni vagy valami hasonlóan aktív tevékenységet végezni.

Elég, ha csak nyomtok egy csillagot vagy keresztet, elvégre lusták vagyunk.

Tagadva

A hó (itt) nem esik, a Malév nem repül, az autónk nem indul, én meg se nem tücsök, se nem hangya, leginkább medve a barlangjában.

No spoiler - Ilyen boldog sem voltam

Iszonyúan untam, de valami iszonyúan. 

Megmagyarázva

A fényképem pedig azért lett az átlagosnál is rémesebb (bár én felkészültem az eredményre), mert  abban a pillanatban, amikor nálam villantottak, a szomszéd fülkében éppen készen lett a fénykép a 60-as férfiemberről, akinek nem tetszett a róla készült fotó, mert az szomorkás lett és akkor odakaptam a fejem, tehát lett valami, de nem én, akkor csináltak megint egyet és nagyon igyekeztem nem figyelni, mi folyik a szomszédban, így az, hogy még mindig milyen szomorkás, lehet még egyet, már nem váltott ki belőlem akkora érdeklődést, csak valami nagyon furcsa grimaszt, nem tehetek róla .Én elfogadtam.

Végére járva

Azt a tulajdonságot szeretném kigyomlálni, hogy halogatok, de mivel halogatok,  azzal is beérem, ha a körmömre égő ügyeket elintézem,  a kigyomlálás ráér, van még egy csomó időm, muhaha.

Egyeztettem az apeh-hel (én oda hazajárok), csináltattam igazolványt, s attól,  hogy ezeket én egyedül mint egy felnőtt ember, elintéztem, egyszerűen megmámorosodtam, s a bennem gerjedő világmegváltó érzésnek engedelmeskedve berohantam még egy hivatalba, sőt, a sorban állást megtagadókat szelíden, de határozottan helyretéve kiigazítva igazságot szolgáltattam a kismamáknak, az időseknek, magamnak, majd dolgom végeztével kedvem lett volna kiállni az ajtóba, s felfalni a világot.

Aztán kezembe került  az egészen friss igazolvány az egészen új fényképpel.

WIP, azaz work in progress I.

A helyzet érthetetlen,  tudtam volna én jobban is tücsök lenni, többet muzsikálni, nagyobbakat ugrabugrálni, vidámabbnak lenni. Többet fényképezni. Az pedig, hoyg rám tört a február, egyszerűen nem fair, dátumok vannak, meg határidők, és rengeteg, rengeteg félkész munka. A félkészek nagyasszonya, az dicsőség? Mert címzetesnek eléggé.

Megőrízve

Nagyon hosszan  kerestem a városnak azt az arcát, amit őrzök magamban, de nem találtam, közben pedig mégis. De az egy masinával nem hozható elő.

Újdonság

Gyakran találom meg a vigaszomat a konyhában, szívesen próbálok ki új ételeket, kedvelem az új illatokat, s hogy újabban fényképezek is itt, ne csodálkozzon senki, hisz mondom, hogy szerelem ez. A masinámmal jóban vagyunk, ugyan többször készít rossz fényképeket, mint ahányszor én ezt ildomosnak tartom, de alapvetően kezdünk egymáshoz simulni, néha már képes azt mutatni, amit látni szeretnék. Amit látni vélek. Többször meg nem. 

Egy kicsit visszakaptam magam általa, időnként még azt is képzelem, hogy nyitottabb lettem megint, de ez a gondolat messzire vinne, mi nem arra megyünk most, maradjunk a mai kísérletnél, gyömbér és narancshéj szirupban innen. A gyömbért  nagyon szeretem, a narancsot ki ne szeretné, és még vaníliarudat is találtam itthon, ki volt rendelve nékem erre a napra az újdonság több szempontból is. Új  a recept, de új volt a fotózás is, arról majd mesélek, viszont új az is, hogy most szakítok a magam által felállított szabállyal, mely szerint nem nyomom tele a blogot fényképekkel csak azért, mert azt hiszem, hoyg szépek, van azoknak saját oldaluk. 

Ennyit az elhatározásaimról.

A lényeg, hogy így indulunk.

S nem sokkal később ide érkezünk meg.

katt a képekre nagyításért

A se nem hosszú, se nem meredek sétautak is magukban hordozzák a meglepetés erejét.

Téli szürkeség

Abszolút. Meg szőrmeség is. Elvégre tél van, ugyebár.

MégsemMerlin

Nem elég magas a kerítés, ugyanis.

Nem fogom ragozni, nem írok nyálas bejegyzést, nem  zokogom tele a klaviatúrát, nem verem az asztalt, nem térek ki többet rá. Ami nagyon rossz, szar, arról nekem nincs szavam.

Persze, válaszolok, ha van kérdés.

Homemade smoothie

De én csak smucinak hívom, az olyan ... bájos.

(ez most éppen erdei gyümölcs, narancslé, joghurt)

Figyelem, figyelem

Tudom én, hogy nagyon becsapós a kérdés, tudom, elvégre én találtam ki nem kevés agymunkával, ezért figyeljetek, mit jelöltök be, mert már hét rossz megfejtés is érkezett, irgalom, el ne hagyj.

Nagyon hivatalos játék

A FB-on ígértem játékot, de nem szerettem volna véteni a szabályzat ellen, ráadásul a blogolvasóknak is jót szeretnék, hát tessék, itt egy nagyon hivatalos játék, tudásalapú.

Nyakunkon a tél!

Illetve a tél (mint a hideg szinonimája) elleni védekezés egyik formája, a sál. Tekerjünk hát nyakunkba sálat, Moebius-sálat. Igazából nem is kell tekerni, mert ahogy a neve is sejteti, már eleve van benne egy kis csavar, minden értelemben.:)
A képen látható három Moebius-sál közül kettő talál gazdára, ami azt jelenti, hogy KÉT résztvevő nyer, ezt a hideg következtében fellépő rosszkedv ellen szánom. Ki vitamint kínál, ki sálat, ugyebár..)
A sálakat én készítettem, gyapjú-akril fonalból, nem szúrósak, puhák, finomak és melegek. És színesek......

Ahhoz, hogy a te nyakadat melengesse az egyik sál, nem kell más tenned, mint kitöltened az alábbi kérdőívet, valamint válaszolni a minden bonyolultságot nélkülöző kérdésre és kész. A helyes válasz beküldésének határideje: 2012. február 5. éjfél.

FB

Hogy mostantól barátok vagyunk, mondja a FB. És ez csak egy kattintásba kerül.