Ezt az egyébként nem túl jóra sikeredett tükörtojást néhány napja készítettem Zének, nem ma, mert ma haragszom rá. Ma kenyér és víz lesz.
2013. május 30., csütörtök
expozíció
Nem hagy engem cserben az agyam, vagy szimplán az élet, van aggódnivaló is szépen, meg tennivaló is, például az van, hogy a Legkisebb hazatér Hollandiából és itthon lesz egy hónapot, hoyg aztán Svájcba menjen vissza és esküszöm, jobban izgulok az itthon töltendő egy hónap, semmint az új helyszín miatt. Szaranya.
Már szervezzük a hazautat, meg az újabb kalandutat is, s bár nem újdonság a napi többszöri chat-elés, meg a veszekedés sem (remekül tudunk virtuálisan veszekedni, éljenek az emotikonok), de azért mostanában rekordokat döntünk.
Mindennap lehet valamin vitázni.
Meg nevetni is.
Állítólag én olyanokat írtam neki, hogy "Bajnán például az a jó, hoyg le lehet menni Csongrádra." Ő meg megkérdez engem, hoyg futhatunk-e majd együtt, én ülök egy percig a kérdés fölött, mert azt baromira nem, de ezt nem akarnám megírni, mert mégiscsak anya vagyok, vagy mi a szösz, hát jó, nagylelkűen megírom, hogy hát persze, és milyen jó lesz. A következő mondatában azt mondja, hoyg de nem, ő nem akar, mert egyedül tud csak, és ne is haragudjak (kértem én??), végül családi programként azt találtuk ki, hogy lemegyünk Tihanyban a partra, ő elmegy balra,én jobbra, s majd együtt kávézunk a végén.
Nálunk ilyen a családi program.
2013. május 28., kedd
ugye, mi jóbarátok vagyunk
Én semmi mást nem akartam, csak segíteni. Nem gondoltam, hoyg kiborulsz. Egyszerűen láttam rajtad, hoyg nem érzed jól magad, hogy nem találod a helyed, hogy ahol vagy, az több szempontból is veszélyes számodra (így aztán számomra is, így megy ez jó barátok között), hogy már rég túl vagy a komfortzónádon. És igen, lehet, hoyg nem jók a módszereim, mert hevesen reagáltam minderre (mondjuk, te meg jól megszurkáltál), de hát elég kétségbeesett voltam, hoyg nem elég a magam baja, még te is. Én csak meg akartam előzni a bajt, nem fokozni, gondoltam, helyre teszlek, ahogy máskor is, sokszor is. Ezt el kell hinned nekem. Hogy te mégis kiborultál, azt én nem veszem magamra. Viszont szedd szépen össze magad.
Mondtam a több száz gombostűt tartalmazó dobozkámnak az esemény után.
2013. május 27., hétfő
törésteszt
Először (állítólag) beletörtem a memóriakártyát a Nikon D 80-ba*, aztán (ténylegesen) letörtem egy darabot az autóból, majd kettétörtem egy felmosófát, eltörtem kettő poharat, és ma délután eltörtem a szemüvegem.
Mindig azok az elfojtott indulatok.
*ezt tagadom, hogyan törtem volna el, csak kivettem, mint máskor is. a legközelebbi mozzanat az volt, mikor közölték velünk, hogy 20 ezer a javítása. az ezután következő pedig az volt, mikor átvételkor közölték, hogy 20 ezer + áfa.
hétfő reggel, 10 óra
Adott egy nagy, szerte e világon ismert és sokak által preferált cég, készít baromi jó túracipőket, utcai cipőket, szandikat, futócipőket és mászócipőket, meg nem is tudom, milyen sport van még, szóval, lefedi a cipővilágot. Tök jó cipők, tényleg jók, lehet találni olyat, ami nekem / férjemnek is tetszik, ráadásul a férjem tud is vigyázni a cipőire, szóval, neki érdemes venni, beruházni, mert azért a 32 ezer nálunk ebbe a kategóriába tartozik.
Na, és akkor erre a kurrens cipőre szerintetek mennyi a garancia? Fél év.
Tőlem két év után is megkérdezi valaki, hoyg a textiltáskát kicserélem-e, megjavítom-e.
2013. május 26., vasárnap
mások hogyan
Most egy kicsit változik az életem, talán mégsem kell 44 évesen leírni magam, talán mégis csak lesz belőlem valami, még ha az a valami nem is nagybetűs, csak egy szimpla, de teljes élet, de azért az is valami, nem?
Na, mindegy is, a lényeg az, hogy a 24 órát mostanában + 20 %-kal megtoldani nem ártana, még pont a futás hiányzott az életembe, hosszan gondolkodtam, hogy a naponta meglévő 2 órás űrt mégis mi a frásszal töltsem ki. Ha valamit, azt meg csak rendesen, ezért most ebben a témakörben is sokat olvasok, azt vegyük hozzá. Meg azt is, hogy nekem a 2 km lefutása nem 10 perces munka. :)
Közben folyik az élet, az eper a spájzban, a bodzák a kondérban, a férjem dereka meghúzódott, a Zsömle rakoncátlankodik, a munkák várakoznak, a Legkisebb hamarosan átmegy Svájcba egy évre, de előtte még itthon lesz egy hónapot, a Középső (meg az anyai szív) az év első fesztiválján túl, a Legnagyobb varrni akar, az egyik barátnőm végérvényesen elhagyott, a kisház* teljes tetejét le kell szedetnünk és újra építenünk, én meg azon gondolkodom, hogy ebben a zűrzavarban hogyan lehetne ép ésszel megmaradni.
* nyári konyha, melléképület, ahoyg tetszik
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)