2010. október 9., szombat

Mire jó a vásár / At long last

Felraktam a Meskára a kötött holmikat, s mindez Ancsának köszönhető, akivel egy vásárban voltam, s akinek plasztik babafeje a lányaimat mint modelleket volt hivatott pótolni.

Today I could borrow a dress-stand (what's the exact name?) from Ancsa so I took some photos of my knitted hats and sarfs which have already been available in my online shop, here.

Update: visszaléptem, egy már elkelt, hű.

Csakazértis karácsony!


Mert már a Középső is mondta, hogy a saját korosztályában is nyafognak, hogy jaj, karácsony, jaj, rohanás, jaj, ajándékok, hát ezért lesznek az 5 cm-es csakazértis karácsony kitűzők. Bár még finomításra várnak, de mutatom. :o)


2010. október 8., péntek

Ráér

A "Legrosszabb Szó, Mely egy Megrendelő Száját Elhagyhatja" versenyben a "ráér" nyert, kiütéssel.

Burgundik, ha összejönnek / Red- burgundy


Olyan a színe ennek a saját festésű textilnek, mint a burgundié, mély és izzó, ez már nem szégyenlős növendéklány (Szilágyi Domokos), hanem sokat tapasztalt, sokat megélt, sokat látott nő, érett asszony, aki ennek megfelelően is él.
Két táskát is sikerült belőle varrnom, mert én is megfontolt vagyok, józanul számolok és (utána) szabok, az egyik szabad gépi tűzést kapott, a másik mesefáért kiáltott, én pedig engedtem mindkettőnek, elvégre a szégyenlős növendéklány még bennem él.

This fabric is a hand-dyed fabric, last week I had time to dye it. I am satisfied with the result very-very much. It's similar to red Burgundy and to a woman who is aware of the relations of the life. The fabric was enough for two bages one of them wanted free-motion-quilting and the other one wanted fairy-tree application. I have complied with their request because I am aware of the connection of the issues in the life. :o)

Több részlet itt!
More details here!

Éppen így

" s a sietős, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel"
(Szilágyi Domokos)


2010. október 7., csütörtök

Döntés / Decision

Llosa kapta a Nobel-díjat, meg Pantaleon, no meg a hölgyvendégek! :o)
(20 évvel ezelőtt kellett volna egy jel a könyvben, előremutatás, hogy kérem, az író Nobel-díjas lesz, tessék csak kivárni türelemmel)

Llosa (and Pantaleon) has won the Nobel-prise! :o)

Pre-Christmas


Én szeretem, ha októberben október van, ősszel, hulló levelekkel, avarral, esővel, szélviharral és hó végén a mécsesekkel, gyertyákkal. De nem tudok én sem hatfelé szakadni, kell a terv, a lista, a beosztás, ezért most (részleges) pre-karácsony van, úgyis, mint illúziórombolás. Részletek itt.

I can't stand shops pretending to be Christmas in Oktober, I like autumn with the falling leaves, rain, wind-storm and the candles at the end f the month, I would like to enjoy it. But. But I must prepare for Christmas because the days (and nights) disappear, I need plan and list so it
's my first pre-Christmas offer. More details here.


Filcből készült fadíszek vagy ablakdíszek:
Ornaments for Christmas tree made of felt:

Szintén filcből, szintén ablakra, ajtóra, kilincsre, autóba, akárhová:
Ornaments for the window-, doorhandle or in the car, wherever:

Mondjuk, sajtómegjelenés

Divatkörte írt rólam a blogjában, hát mit mondjak, olyan, mintha nem is rólam szólna, kívülről nézve frenetikus, belülről olyan kétségeskedős, de majd javítok az arányokon, Ági hozzátett ehhez, bizony. :o)
Hát mit szóltok ehhez?

2010. október 6., szerda

Kötős szekció

Éppen egy éve kezdtem el kötni, elég bátortalanul, de kellett valami, mert néhány hónapos változás állt be az életemben. A kötésnek, azon túlmenően, hogy kézimunka, és kevesebb szervezést igényel, mint a varrás, van valami varázsa, no meg, persze, meditatív tevékenység is, kikapcsol, ellazít, ahogy azt kell.
Tavaly próbaképpen raktam fel a Meskára sálakat, sapkákat, meg ezek kombinációját, ilyen fantáziadús voltam, s idén sem sokban változtam, továbbra is sapkák, sálak lesznek. Azonban, ha valaki azt hiszi, könnyű nekem, itt a három lány, valaki csak lesz a modellem, csak a fejére teszi a kész művet, az nagyon téved, itt ugyan senki engem meg nem szán, nincs emberem, nincs segítségem, csak sapkám van és sálam.

Meg egy Shaelyn sálam, ami már nem is az enyém, mert Orsi barátnőmé, utolsó felvételek következnek!


Aztán itt van egy készülő Gail, ez is Orsié lesz, de egy másik Orsié:

Szürke, de vannak benne nagyon finom, nagyon halvány rózsaszínek is, Bucikám festette, jó a színe, jó a tapintása, jó a struktúrája, jó mindene.

És egy kis ízelítő a közönségesebb alosztályból, pl. az obligát Baktus, saját festésű tolnai fonalból:


Meandering sál, nem emlékszem, én festettem-e a fonalat, azt hiszem, igen:


Sapka-nyakmelegítő kombináció:

Vannak még magányos sapkák és magányos sálak, van a tavaly sokat használt zöld fonalam is, ránézni (még) nem bírok, sok emlék, sok fájdalom. De majd!

Ez egy praktikus bejegyzés, meg kicsit tanácstalan is, de még nem kétségbeesett

Három dobozt rendszeresítettem, az egyikbe kerülnek a megrendelések (ez a legkisebb doboz, ezek hamar kikerülnek a házból), a másikba a Meskás dolgok, a harmadikba a karácsonyi vásárra készítettek, azt szeretném, ha szép, nagy kupacok lennének már, de lassan telnek. Pedig mindent megteszek, tényleg.

Hogyan lehet beosztani az időt? Hogyan lehet jól gazdálkodni vele, úgy, hogy a hétvégére rendszeresen megjelenő kialvatlansággal már eleve számolva se menjen el az életkedv? Nem most, hanem hosszútávra gondolom. Hogy csináljátok? Vannak tervek vagy ahogy adódik? Úgy gondolom, van egy olyan pont, amikor muszáj tervezni, én alapból ilyen vagyok, listagyártó típus, listám van a terveimről, a munkáimról, a megrendeléseimről, az időbeosztásomról, hány darabot szeretnék elkészíteni összességében, mikor, hányat kell megvarrnom, mihez mennyi alapanyag kell, szóval, én egy tervező típus vagyok, ami arra remek, hogy egyre kétségbeesettebben nézzek a listáimra, mert egy kicsit mindig felüllicitálom a saját teljesítőképességemet, s akkor még nem számoltam az élet által kínálta váratlan eseményekkel. Mindegy, terv, az aztán van.

Muszáj összeszedettnek lenni, kell lennie (jól felépített) stratégiának és taktikának, ha nem szeretnék karácsony végére ... kipurcanni. Nyilván van is, mindenkinek van valami hétköznapokat segítő apróság, egy trükk, időtakarékos megoldás, valami, nem lehetne megosztani egymással?


Én egyetlen praktikát tudok, legalábbis amit tudatosan alkalmazok, ez konyhai dolog, mert meleg ételt szeretnék tálalni mindennap, mert szeretem a közös ebédet ZM-mel, mert ő meg szereti a főztömet és mert természetesnek találom a főzést. Időt úgy tudok spórolni, hogy a hétvégén rászánok valamennyi időt, s kitalálom, mit főzök a következő héten, van közvéleménykutatás is, van-e külön kívánság, valami, amit régen főztem, pedig de jó lenne. Szépen összeirkálom a füzetembe (mert én listagyártó vagyok), nevezhetjük étrendnek, hétköznap olyan ételeket választok, amelyek könnyen, gyorsan elkészíthetők, de finomak is és változatosak is. Egy másik oldalra jön a másik lista, hogy ehhez mit kell vásárolnom, mi legyen itthon feltétlenül, s akkor a pénteki fővárosi napunkon mindent beszerzünk egyszerre, piacot látogatunk (húst csak ott pl.), bevásárlóközpontba megyünk, mert mi ilyen megátalkodottak vagyunk, sőt, a kenyeret is beszerezzük a pékségből, fagyasztjuk. Tehát egyszerre megveszünk mindent, amit csak lehet, nekem ezáltal készletem lesz itthon, biztonsági tartalék, nem kell délelőtt 11-kor azon töprengenem, mit is főzzek, s mi van itthon, amiből gazdálkodom kell, esetleg fussak el még a boltba is. Az étrend összeállítása pedig remek móka, sokkal változatosabban étkezünk a jól megtervezettség oka folytán (vöröslencse leves és almatorta, ez rendben volt tegnap), arról nem beszélve, hogy igyekszem az időtényezőt itt is minimalizálni, hétvégén rengeteget főzünk úgyis.

Ez az én praktikám, biztosan van más is, ami nem ennyire tudatos, de jól működik, ha rájövök, megírom, meg én, de nektek van-e valami trükkötök? Időgazdálkodás? Trükk? Varázspálca?

2010. október 5., kedd

Beszédtéma

Már úgy nyomjuk le a tornánkat, hogy közben tudunk beszélni is (ilyen edzettek lettünk pikk-pakk), mert mégiscsak ez a legfontosabb két ember együttes tevékenysége közben, szóval, mi remekül kibeszéltük torna közben, hogy a szüreti bálon mit látott a barátnőm, ki hízott és ki fogyott, örültünk és irigykedtünk, persze, arra irigykedtünk, aki már le(fogyott) és annak örültünk, aki megint meg(hízott).

Különös, különleges

Nem szeretném nem különlegesnek venni, hogy a férjem keretbe foglalja a napjaimat, reggel mindig ágyba hozza az első kávét, késő éjjel pedig, amikor azt kérem, rakjon be nekem valami zenét, akkor mindig eltalálja a hangulatomnak megfelelőt, úgy is, hogy én nem tudom besorolni a hangulatom, így az elmúlt estéken volt nálunk Susanne Vega, Talking Heads és Vivaldi is.
Nem szeretném nem különlegesnek venni, hogy a férjem különleges.

2010. október 4., hétfő

Kihívás / Challenge

Nekem az kihívás, hogy egy takarón belül legyen türkiz, lila és narancs, utóbbi domináljon is, szép kihívás, nem mondom. De talán...


Hát persze

Új hét, új indulat.
Remek.

Emese

Ha arról mesél a Legkisebb, hogy a koleszban egyik reggel Emese ébresztette fel, akkor nem az a jó reakció, hogy ki az az Emese, mert nekem azonnal tudnom kell, hogy Emese az igazgatónő, még csak nem is a kollégiumé, hanem az iskoláé, s meglepődni sem azon kell, hogy az én gyerekem Emesének hívja őt, vagy miért alszik az enyém hétköznap reggel 8-kor, hanem azon, hogy mit keresett Emese a gyerekem szobájában, de legfőképp, hogy alvó gyereket miért kelt fel.
Szülőként is van még mit tanulnom, láttam a reakcióból.

2010. október 3., vasárnap

Logikus

A 18 fokos hőmérséklet 5000 Ft-os helypénz esetén teljesen elviselhető és kibírható, 10 000 Ft esetén iszonyú viszont rohadt hideg, elviselhetetlen és eszkimónak való.

Shaelyn / Shaelyn shawl

Muszáj Helyszínelőket nézni, mondom én, hiszen kizárólag akkor tudok kötni, komótosan készülgetnek a dolgok, de előbb-utóbb mindenre sor kerül. Most a Shaelyn, amit én következetesen shaolinnak hívok, mert azt legalább értem.


Vasárnapi vers / Poem for Sunday

Ratkó József: Egy ágyon, egy kenyéren

Egy ágyon, egy kenyéren
szemünkbe hulló fényben
tétovázó sötétben
szerelem fenyvesében

egy földön, egy hazában
égve egyforma lázban
hidegben, nyári lángban
egyforma szó a szánkban

torkot fájdító perben
tanúként egymás ellen
homlokod melegében
homlokom melegében

zárva eleven kőbe
lélekben összenőve
gyönyörű csecsemőnkre
ráhajlunk az időre.