Egy tucat

Minitorta, az igaz, viszont rögtön tizenkettő.

  

      

  

több fénykép pedig itt

Talpon se

A Lucagyerek úgy vihogott* a tegnap esti kvízműsor alatt, amikor a legtöbb Forma 1-es győztest adó országra azt mondtam, hoyg Argentína, csak nem értettem a kötőjelet előtte,  és amiről 5 másodperc múlva kiderült, hogy Nagy-Britannia, de úgy vihogott, de úgy, hogy nagyon, mindenesetre én azt kértem, hogy a barátjának azt a részt mesélje el, hogy a Szvjatoszlav Richter-t csípőből tudtam, meg a hurikat is, a danaidákat is, meg a fehérvérsejteket is, meg a Hargitát is, meg egy csomó mindent, de persze nem ígérte meg.

Miközben ő meg  ki sem tudta mondani a Richter nevét, muhahaha.

*igaziból kiröhögött és csúnyán

Paradise, ha Pumpkin

Pumpkin Paradise írt rólam, illetve a táskáimról. Akkor mégiscsak rólam. Katt a linkre, ha érdekel.

Jegyezzük meg a dátumot

Mindjárt befűtök, mindjárt! - fenyegetőzött a Nő május 17-én.

No spoiler - A térkép és a táj

Az első szettet a Houellebecq csúnyán elvesztette, a másodikat  viszont fölényesen nyerte, ez számokban úgy néz ki, hogy az első könyvre, amit tőle olvastam, 1,8-at adtam és nagyon mérges voltam, nagyon, emlékezhettek rá. Közben azonban izgatott engem ez a pasi, hogy mire föl kapta a díjait, meg az elismerést, nem szeretem, ha nem értek valamit, jó lenne, ha villantana nekem is valamit a zsenialitásából. Esetleg én lennék nyitottabb. Esetleg.

Addig-addig kerülgettem a Marleen-től kölcsönkapott második könyvet, míg csak belekezdtem és bár az első pillanattól kezdve tetszett, én azért meglehetősen bizalmatlan voltam, mondogattam, hogy aha, persze, majd mindjárt jön a feketeleves, ne örülj, én lelkem, biztosan kiderül, hol van a kutya elásva. Aztán a közepénél már eszembe sem jutott mindez, hanem élveztem a könyvet, most meg azt kell mondjam, ötöst kapott. Hogy hűdejó.

Kiigazítás

És volt egy iszonyú nagy kés is.

Piknik szélviharban

A Buci barátnőmmel évente egyszer piknikre megyünk, van nekünk helyünk, what's more, padunk, ahová letelepedünk, sehová máshova, még akkor sem, ha  iszonyat szél fúj. Mi abban az időszakban voltunk, amikor a legerősebben fújt a szél, örömmel látom, hoyg pont akkor és pont ott.

A következő dolgok voltak nálunk, elősegítendő a komfortérzést: egy karamelltorta (by Buci), ezt is megettük, nem lehetett nem megenni, meg különben se cipelje haza,. ha már egyszer elhozta, termoszban kávé, poharak, kanalak, villák, sós péksütemények, sós rágcsálnivaló, innivalók, fényképezőgépek, kötések, ülőpárnák, extra polárpulcsik (használatba vettük) és fonalak. Bár nekem ha csak Buci van, az is elég. Mert az nekem jó.

Nem kérdés, hogy kitől kapom a  csodaszép fonalaimat, nem kérdés, ugye?

Felhőtlen

Úgy döntöttem, nem dolgozom pár napot, hanem pihenek, vagyis, hogy mást csinálok, 

azt pedig  úgy kell, hogy  kitakarítjuk a fürdőt*, elpakoljuk a különböző projektek során magunk mellett felhalmozott textileket, esetleg elkészítjük az adóbevallást, még inkább esetleg átadjuk a háznál lévő férfinak, főzünk valamit, de a másban az a legjobb pont, amikor új kötésmintát keresünk, mert ezzel egy napot gyakorlatilag ki is lőhetünk a megítélt háromból, méghozzá eredmény nélkül, ugyanis nem találtam megfelelőt,. mert legyen lace vastagság, legyen elég fonalam hozzá, ne legyen sok ismétlés benne, mert  (azt sem) nem bírom, ne legyen túl egyszerű, mert megunom, de túl bonyolult se, mert nem értem, legyen benne valami kihívás, miközben pihentessen is. Ezzel eltelt a délutánom, soha többé nem kötök semmit, ordította a feldühödött nő, aki a más-csinálás közben annyira felidegesedett, hogy holnap Buci majd bogozhatja az idegszálait rendesen.

Na, így kell pihenni.

*rácsodálkozva, hoyg ebben a koszban tisztálkodtunk az utóbbi napokban

Befőzés V.

Citromfűszörp, semmi extra, sok citrommal. Ment a spájzba, néhány üveget viszont iziben megittunk. A citromfűben az a jó, hogy szinte folyamatosan nő, egy tőből lett nagy bokor, nagy bokorból sok üveg. Ilyen egyszerű az élet. Bár!

Most ideírom, mert többen kértek receptet tőlem, szóval, az a helyzet, hoyg én még életemben nem mértem ki a lekvárok hozzávalóit, hanem mindig kóstolgatással készítettem őket. Ezért aztán a hozzávalókat szívesen megadom, de pontos mennyiséget nem tudok adni, kiskanál, az a legfontosabb a befőzésnél, azzal szoktam kóstolni. Ez alól a kivétel a ginger ale volt, ott követtem a receptet, ja, meg az első fenyőzselénél is,  nem is lett belőle semmi karakteres, na, meg is bántam. Most például leszűrtem a cukorral rétegezett fenyőcsúcsokat és bár a recept szerint nem kellene, én egy kicsit felfőztem, ettől kicsit karamellizálódott és csudafinom lett. Ez lett a három kísérlet közül a legesleg. 

Szóval, azt tudom mondani, amit Monspart Éva mondott, hogy az étkezési szokások világszerte makacsok, de éppen ezért szórakoztató rajtuk időnként változtatni rajtuk.

Parafrázis

Sosem felejtem el, mennyire megdöbbentem, mikor az orosz tanárnő* (orosz volt és oroszt tanított) előadta, hogy a fene az igazából lepra ám és a fészkes fene az nagyon csúnya,  oda küldeni valakit, az kimondott rosszakarat, mindenesetre én a gennyesre keresi magát (mely hasonlóan elég csúnya,de lehet, hoyg csak irigy képet vetít elénk) mondáson szoktam ábrándozni.

* aki egyébként babákat gyűjtött, tele volt a lakása babákkal, amin én nagyon megdöbbentem, úgy látszik, 16 évesen mindenen megdöbbentem, ellentétben a mostani korommal, amikor lassan már semmin sem

Pedig nem

Feltételezem, ugyanazért nem veszek részt ezekben a naponta érkező egy ember-egy recept játékban, mint amiért nem gyűjtök pontokat sehol sem, így aztán nem is váltom be őket és nem is veszek a hűségem jutalmaképpen semmit sem, nem pecsételek, nem ragasztok, nem küldök be. Mert elfelejtem, mert elhagyom, mert lemaradok, mert nem érdekel. 

Azzal pedig, hoyg azt hittem, szeretsz főzni, engem megfogni nem lehet.

Fűféle, úgy vélem

Balla Zsófia: Ahogyan élek

Újra, csak újra megtérek,
nem akarok más lenni,
(félek)
mint ami lenni szeretnék.

Ahogyan élek, az a hazám.

Befőzés IV.

Az eper másik fele, mert ehhez valami mást akartam. Nagyon jó áron volt mangó, én meg úgy gondoltam, miért is ne, ráadásként frissen reszeltem hozzá gyömbért és egy lime héját is, bár utóbbit én még soha nem tudtam lereszelni, előbb-utóbb mindig jön a zöldséghámozó, ahogy a képen látszik is.

Ez tehát az eper-mangó-gyömbér-lime dzsem. Jujde kinyaltuk az edény alját.

A tegnapi érdeklődőknek. Meg a nem tegnapiaknak is

Hasonlatosképpen korábbi önmagunkhoz,  amikor is sok-sok fénykép készült a gyerekeinkről (ahogy fekszik, felemeli a fejét, oldalra néz, alszik, tehát ezek a nagymozgásosak), készül fénykép a Zsömléről is rendesen, a különbség annyi, hogy nem mindig őt akartam fényképezni. Csak valahogy mindig odakeveredett.

Segít.

Ez például egy fül. a felálló, tehát a jobb. A bal, az továbbra sem, ahogy majd még látható lesz. A háttérben látható piros szemetes szerves részét képezi a kertünknek, ezzel kell fel-alá futkosni. Peckes járás ajánlott, már csak a stílus miatt is.

 

          

Szagol.

 Én ugyan csak a virágot akartam megörökíteni, azonban az exponálás pillanatában egy orr még éppen odaért. Ahogyan az előbb egy fül. Mikor ez, mikor az.

 

Leselkedik, még inkább szemlélődik.

Tudja, hogy a világ megismerése nem hangoskodás által történik,  sokkal inkább a csendes szemlélődés által.

(piros szemetes!)

PORoszkál.

Szó szerint is.

 (és a gyöngyszem)

Kontrollál. 

Az a szigorú tekintet, hogy vajon jól állítottam-e be a záridőt a fenyőszirup fényképezéséhez.. nagyon röhögtünk. Pedig nem vicce az élet ilyen ítész mellett ám.

  

wampra fel

35 táskával, 25 neszesszerrel elmentem a wampra*. Bundabugyiban, igen, igen.

*Gödör, nyílt tűz szabadtér