Sétáltunk,

fényképeztünk, de legfőképpen csak szívtuk be a friss levegőt, néztük a fényeket, az avart, az eget, ezt főleg.  Mert felfelé nézni jó.

Mást nem mondhatok, csendes napokat élek. Mint ahogyan csendesen megnyílt a színház. Mindenki teszi a dolgát.

 

 

 

(Bármennyire is hihetetlen, én fényképeztem. Mintha csak a tárgyfotózás lenne a kín.)

Kistestvér- nagytestvér

Maradék lila textilek, maradék lenvászon, s máris lehet válogatni a méretek között, kinek-kinek kedve szerint. Csábít engem ez a lila szín, nem kell belőle sok,s végem van, a lenvászonnal együtt pedig feszegetik a megadás határait.

 

Itt is , ott is elérhető.

Én Gedeon vagyok,

régóta tudom, csak éppen nem szeretem, hogy most akkor a gyapjú legyen harmatos, semmi más, aztán minden legyen harmatos, csak a gyapjú nem. Nyilván lehetne egyszerűbben is élni,  nem bizonyosságot keresni folyton-folyvást, hanem örülni a meglévőnek, bízni az elkövetkezendőben, elfogadni a megtörténtet, lehetne, tudom én.

Az pedig, hogy Gedeon ezzel a hozzáállással is győzedelmeskedhetett, az egy ráadás, egy bónusz, nem jutalom, hanem elhívás és predesztináció. És remény, legfőképpen remény, azt hiszem.

(aki mindezt össze tudja kötni azzal a ténnyel, hogy megvették az after eight táskámat a dawandán, az ismer engem)

Néha minden

 

nehezen megy, még az is, mi könnyű, különben pedig ki mondja meg, mi a könnyű, s a nehéz, a borsószem is érezhető volt húsz derékalj, húsz paplan felett is, ki mondja, hogy nem így volt? 

Szép textillel dolgozni mindig könnyű, azt hiszem.

(itt is, ott is elérhető)

Szentencia

Nem lehet annyi zöldséget pucolni, amennyi reklámújság érkezik.

Lassan már

 

semmit nem tudok lefényképezni, nemcsak borús időben nem, de napsütésben sem, nemcsak bordót nem, de barnát sem, ez az igazság.

Mert egyébként ez egy sötétbarna kordbársonyból készült táska, bár ez nem látszik.

További remek fotók itt és itt.

Hogy elrakhassam végre

Frannyt, de Zooey-t is, meg kellene keresnem a könyvek között Seymour-t is, de nálunk nem logikusan állnak a polcon a könyvek, így aztán soha nem is találjuk meg, ami kellene, lehet ezen mérgelődni, csapkodni is, fekete lyuknak hívni a házat, változtatni mégsem jut eszünkbe. Most megint csak beraktam valami résbe a könyvet, hogy a rés miért volt, s hol van az a könyv, mely ezt generálta, nem tudom, de ez most éppen ott van. Ma. Holnap nem tudom, hol lesz.

Viszont bepötyögtem néhány idézetet is a Moly-ra, mert szépen becéduláztam őket olvasás közben (a rend lelke), hát, hogy a fele kiesett, van ez így. Olyan remek idézeteket írtam be, mint pl. hogy " Nagyon kíváncsi lennék, ki az, aki kézmosás után piszkosan hagyja a mosdót. A család ugyanis állítólag csupa felnőtt emberből áll." Nem gondolom, hogy ez kevésbé fontos lenne ugyanis, mint a sok egyéb mondat.Persze, azért az a sor is kiugrott a többi közül, hogy "Belebetegedtem abba, hogy nincs annyi merszem, hogy nulla merjek lenni." 

Meg ilyenek.

( a könyvet, ha jól emlékszem, 4, 9-re értékeltem, de miért nem adtam vajon kerek ötöst, ki tudja, az egyik kedvencem?)

Treasury-ben

lassan verhetetlen leszek. De csak abban. :o)

Úgy nézhetett végig

Sir Frances Drake a spanyolok vert armadáján, azzal a győztesnek megbocsájtható mosollyal, azzal a fölényes tekintettel, azzal a kemény, magabiztosságot sugalló testtartással, tehát úgy, ahogy egy-egy gyümölcsnap után mi is végignézünk a hűtőben rejlő élelmiszerekre, vert sereg.

A tervezett

(s megvalósuló) interjúsorozat első alanya az, kinek neve számomra a kötéssel egybeforrt (s mi  egybeforrt, ember azt szét nem szedheti), ki más, ki más, mint Ercsu. :o)

Ha kérdeznél, ha érdeklődnél, ha kíváncsi vagy, ne habozz, küldd el kérdésed a profilomban található e-mail címre, csak az ide érkezőket fogadom, most ilyen szigorút játszom.

A

megrendelés és a felkérés közötti különbséget morzsolgatom.

Zöld

vagyok, nem tagadhatom, zöld a szívem, zöld a lelkem, s ha néha pillantásokat vetek is másra (mondjuk, lilára), az mind semmi ahhoz képest, ami engem a zöldhöz fűz. Az pedig, hogy a télvégét járjuk, mert én már ellentmondást nem tűrően igen, az csak erősíti az egyébként is erős vonzalmat. Így vagyunk hát.

 Szeretem a zöldet kékkel, mit tagadjam.

 

Szeretem a zöldet zölddel,  hagy ne mondjam.

A táskákról több kép, részlet, adat a szokásos helyeken, a Meskán és a web-shop-ban.

Új dologban

töröm a fejem, jár az agyam (és a kezem), ezért nincs  tiszta udvar konyha, rendes ház. Ellenben újdonság sincs.
(ez nem igaz, közben varrtam egy táskát)

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Pilinszky János: Amiként kezdtem

Amiként kezdtem, végig az maradtam.
Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.
Mint a fegyenc, ki visszatérve
falujába, továbbra is csak hallgat,
szótlanul ül pohár bora előtt.