Nem mondom, hoyg egész nap, de azért mégiscsak gondolkodtam a tegnapi történet kapcsán, hoyg most akkor bunkó voltam-e vagy sem és szerintem nem.
Mégis mit kellett volna tennem, hogy ne nézzen annak, akinek, oké, értem, hogy ha Zé megborotválkozik, jobb lett volna (az ő hibája tehát), az én fésülködésem nem számított volna, mert nem releváns a haj, ellenben az arcszőr, ugyebár, egyébként pedig szép tiszta ruha volt rajtunk, normálisan beszéltünk, érthetően megfogalmaztuk a kérdésünket, türelmesen vártunk és még a cipőnk sem volt sáros (fagy volt kint). Lehet, hogy ha a várakozás perceit kihasználván, az okos kis telefonomon történő válaszolgatást nyilvánosan és nem suttyomban, az oszlop mögött végzem, jobb lett volna, de azért azon, hogy a telefon státuszszimbólum, már csak túl vagyunk.
Hogy megviselt arcberendezésem van, arról nem tehetek, alapból, génjeimből fakad, amit igaz, hogy megfejelek napi 16 órás szezonmunkával, de éppen azért kell nekem a regisztráció, hoyg minél kevesebbet frusztráljam vele az ügyintézőket.
Azt pedig, hogy a férjem grafikus/szobrász, aki a számomra kiismerhetetlen macintosh gépen dolgozik, magam pedig bloggal, FB profillal, több e-mailcímmel rendelkezem, csak nem írhatom a hátunkra.