De a mesekönyvek egy másik polcon vannak.
"Nemcsak műved van, az idő is van. S az időn belül megvan a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani." Márai Sándor
2012. december 15., szombat
2012. december 14., péntek
légy jó arc
Nem mondom, hoyg egész nap, de azért mégiscsak gondolkodtam a tegnapi történet kapcsán, hoyg most akkor bunkó voltam-e vagy sem és szerintem nem.
Mégis mit kellett volna tennem, hogy ne nézzen annak, akinek, oké, értem, hogy ha Zé megborotválkozik, jobb lett volna (az ő hibája tehát), az én fésülködésem nem számított volna, mert nem releváns a haj, ellenben az arcszőr, ugyebár, egyébként pedig szép tiszta ruha volt rajtunk, normálisan beszéltünk, érthetően megfogalmaztuk a kérdésünket, türelmesen vártunk és még a cipőnk sem volt sáros (fagy volt kint). Lehet, hogy ha a várakozás perceit kihasználván, az okos kis telefonomon történő válaszolgatást nyilvánosan és nem suttyomban, az oszlop mögött végzem, jobb lett volna, de azért azon, hogy a telefon státuszszimbólum, már csak túl vagyunk.
Hogy megviselt arcberendezésem van, arról nem tehetek, alapból, génjeimből fakad, amit igaz, hogy megfejelek napi 16 órás szezonmunkával, de éppen azért kell nekem a regisztráció, hoyg minél kevesebbet frusztráljam vele az ügyintézőket.
Azt pedig, hogy a férjem grafikus/szobrász, aki a számomra kiismerhetetlen macintosh gépen dolgozik, magam pedig bloggal, FB profillal, több e-mailcímmel rendelkezem, csak nem írhatom a hátunkra.
2012. december 13., csütörtök
kritikán alul
A hetek óta elintézésre váró ügyfélkapu regisztrációra ma került sor, egy meglehetősen rövid éjszaka után és előtt, szó szerint berohantunk a közeli kisvárosba, hoyg akkor gyorsan, de nagyon gyorsan, mert nem érünk rá. Beestünk az okmányirodába, mint két ágrólszakadt, torzonborzak és ziláltak voltunk (előbbi inkább Zé, aki három napja nem borotválkozott, utóbbi pedig én, mert három napja nem fésülködtem), így aztán nem csoda, ha az ügyintéző nő (tipp-topp 50-es, fekete csipkés felsőben, gyönyörű sminkkel és hajszobrászati költeménnyel) úgy magyarázott el nekünk mindent, mintha életünkben számítógépet nem láttunk volna, és akkor jobb gomb, másolás, biztosan csináltak már ilyet.
Én ezt a gondolatot (tanyasi bérmunkások, commodor 60, az is csak néha) erősítendő, felírtam a magyarorszag.hu weboldal címét, mert bár ő elnéző mosollyal mondta, hoyg szerintem meg tudják jegyezni, legyen jó napja, hoyg segíthetett a modern ügyintézés rejtelmeiben a szemmel láthatólag egy tőről fakadó emberpárnak.
2012. december 12., szerda
2012. december 11., kedd
nem top, inkább hole. még inkább gap
Nem mintha a számokat szeretném, én a betűkért vagyok oda (és most ne beszéljünk arról, hogy ponyva bestseller-időszak kezdődött, nem tudok odafigyelni erre, betű viszont kell, tehát ez van), de ma azért kimerítettem a valószínűségszámítás rám vonatkozó részét, tippelni bárkinek lehet.
hányszor fakadtam sírva
hányszor éreztem, hogy most sírva fakadok
hány táska van a bal és hány a jobb oldalamon
ha x idő alatt végzek eggyel, akkor végzek-e a mára kiszabott penzummal
ha végzek, sírva fakadok-e
ha mindennap bőgök, hányadik napon apadnak el a könnycsatornák
hány éjjel, hány nap van vasárnapig
hány táskával lennék elégedett
ehhez képest hány táska a maximum
ha annyi a maximum, mennyit próbálok kihozni belőle
Etcetera.
két út van előttem
2012. december 10., hétfő
licitáljatok
Fércjutkánál egész hónapban licit van, jótékonyság, tudjátok, ma a közös koprodukciónk került sorra. Reggelre Juditnál elszálltak a korábban elkészített fényképek, ez van, így alakult, a lényeg azért csak látszik, nemdebár?
álmodból felébredve is
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)