Egyébként pedig

kép: internet

Ha már úgyis nimbuszrombolás van, akkor elmondom még azt is, hogy tudjátok-e, mi a jó abban, ha a Férjnek régi-új hobbija van? Hát az, hogy most már az egész család meg is őrülhet akár.
Mert nincs is annál jobb, amikor ZM dobol. Óh, nem kell ehhez dobszerkó (az a próbán, de ott legálisan és még örülnek is neki, ne, ez a nagy különbség a család és a zenésztársak között- releváns, mondom én), elég, ha a levegőben dobol, de lehet fokozni a vizuális élményt, mert lehet a kanapén is ám! Ki gondolta volna... Olyan jó hallani a kanapé püfölését, főleg, hogy nemcsak "bárki dobolhat így"-módon teszi, de nem ám, hiszen egy profinak a gyakorlás a lételeme, tehát 25-50-100-as ismétlésekben hallhatja (egyelőre) a család. És örülünk, nagyon örülünk, amikor végre összejön az a fránya ritmus.
Az pedig határozott boldogság volt, amikor sikerült a gyertyán dobverő helyett hikoriból készültet venni, mert azért a különbség az már tapintással is érzékelhető. A kanapén pedig egyértelműen érezhető,másképp szól, kérem szépen.

És ha bárki azt gondolja, hogy este már olvasni lehet halk zene mellett, meg félálomban lenni, akkor kiábrándítom, mert nem, este az ágyban be kell mutatni a napi produkciót, de rengjen ám az az ágy!, különben pedig napközben úgysem hallottad a kanapé/térdcsapkodást, így aztán este csillogó szemmel meg kell kérdezni: és ezt te mikor sajátítottad el, drágám?

A férj és a jókívánság

Csakhogy a sok dicséret mellett essék szó arról is, mekkora öröm is az, ha férjünk rendelkezik kreativitással (elvégre grafikus vagy mi a szösz), fantáziával, lelkesedéssel, idővel. És humorral. Mert amikor a felesége azt kéri, rittyent ő újévi üdvözletet, olyat, amelyben benne foglaltatik az optimizmusa is. A kép a netről való, viszont a BUÉK felirat kizárólag az ő keze munkáját dicséri.
Na, most akkor miért is nem küldtem nagyon tovább?

Szilveszter

Lehet az év utolsó napját nagy tömegben, magányosan, TV-t nézve, bulizva, játékkal töltve, táncolva (és még vagy ezerféleképpen) tölteni. És lehet színházba menni, mi ezt szoktuk. Idén egy kicsit későn jutott eszembe, hogy lesz szilveszter is, későn kezdtem el színházjegyet keresgélni (egy éjjel, amikor fél 2-ig az álomnak még csak a szele sem legyintett meg), végül mégis sikerült.
Hogy alakult a tegnap esténk? Leszállítottuk az utolsó gyerekünket is a megfelelő helyre, majd vacsorázni mentünk egy olasz étterembe. Három fogásos vacsora volt, a klasszikus előétel-főétel-desszert. Azok az ízek....

A Tháliába kaptam jegyet, "Hat hét, hat tánc és egy pohár pezsgő"címmel egy amerikai szerző darabját néztük meg. Vegyes érzelmeim voltak az előadás előtt, a darabnak utánanéztem, nem a szívem csücske a téma, Kulka meg nálunk nem bírt kitörni a sorozatbeli szerepei skatulyájából, de az, hogy Parti Nagy Lajos fordította a szöveget, az döntő volt. ( A Vígszínházban a Tartuffe szövegét is ő követte el...)
A darab érdekes is volt, tetszett is, volt nevetés is, elgondolkodás is - nem bántuk meg.
Éjfélre még hazaértünk, a hűtött pezsgő is finom volt, a párommal voltam, mi kellhet még? Perpill ez nekem a legtöbb, legjobb.

Boldog új esztendőt minden erre látogatónak!

Ez már egy szett, kérem

A kötésben, s melléktevékenységeiben az csak részfeladat, hogy számolunk, kitalálunk, s kötünk, a másik, nem kevésbé macerás dolog találni egy olyan személyt, aki hajlandó az egyébként jó minősítést elért cuccot akkor is felvenni, ha dokumentálni szeretnénk. Még egy nagycsaládban is nehéz ez, és még akkor is, ha minden csemete leány. Vagy akkor igazán.
A lelkesedés az alábbi fotón igazán meggyőző.

Sokat segíthet egy olyan családtag, aki nemcsak fényképez, hanem ért is a megörökítendő termékhez. Ezért aztán nem kérdezi állandóan, hogy melyik a színe, hiszen a vak is látja, hanem fotóz. És utána javít. :o)

Jó a család, mindig lehet rá számítani!
A szett egyébként a Meskán- mellesleg.

Az ajándék

Én úgy voltam, hogy ZM-nek két fő hobbija van a számos apró mellett (ami már önmagába is ellentmondás, mert hogy is lehet egy hobbi mellékes), s ebből a két műfajból bármi jöhet, s ha figyelembe vesszük, hogy tavaly megfogadtam, több történelem nem jön be az ajtón díszcsomagolóban, hát akkor marad a mainstream,ugye.
Volt már ajándék, ami fő, de kellett volna apróság mellé, hát elmentem a budai Artwork-be, valami nagyon fontos, mondhatnám nélkülözhetetlen dolgot venni, ami nélkül a fényképezés rég nem az igazi. Konkrét tervvel mentem, csak a nevét nem tudtam, de most már azt is, hogy ez biza e-s-ő-v-é-d-ő, enélkül valamirevaló fotós el sem indul egy borongós napon. Az apróság ott bukott meg, hogy laza 15 ezerért adják ezt a nélkülözhetetlenséget, hát ZM-nek még várnia kell egy kicsit, mire esőben is útnak indulhat. Az, hogy neki sincs esőköpenye, csak most jutott eszembe, de az kevésbé releváns, csak a cucc, az ne ázzon.

Volt nekem "B" tervem is, a másik hobbi, oda is elmentem, az kínosabb volt, mert nem tudtam, mit akarok, magyaráztam én, hogy kütyü, fontos kütyü, mert emlékeztem, hogy az ősz folyamán egyszer elragadtatással mesélte nekem ez a jóember, hogy milyen remek találmány (így), mert amikor csavaroz, akkor ez nem engedi, hogy tovább húzza a csavart, mint ildomos. Akkor annyit szűrtem le, hogy a bicajipar kiépült, lám, enélkül is gurult korábban a kétkerekű, csavaroztak is rajta ezt-azt, de ma már enélkül sem lehet elindulni egy komolyabb bicajosnak (lásd az előbbi pédát). Most már szidom magam, hogy jobban is figyelhettem volna, mert a szakboltban a fiatal fiúk nem értették, mit akarok, mondtam, mutattam, kértem, könyörögtem, de álltak felettem értetlenül, meg sajnálkozva, széttárt kezekkel, végül azon a ponton hagytam el aboltot, amikor megkérdezték, mégis mit akar az én férjem csavarni, mondjak valami közelebbit.
Így aztán az apróság lett két pullóver, ami nagyon hasznos, nagyon szép, nagyon fantáziatlan. De a fa alatt elmondtam midnezt, akkor nevetett ZM és ez jó volt, nagyon is.

Ő bezzeg mindent tudott, vett nekem csoda könyveket, meleg kesztyűt, illatot és 11 féle anyagot. Válogatás közben az eladó megjegyezte, hogy egy kis zöld még hiányzik a kollekcióból, mire azt felelte, hogy azt ugyan soha, tele a ház zölddel, életünk végéig kitart.

Így ajándékozunk mi.