2010. április 10., szombat

Reggeli / Breakfast

Az ilyen finom reggeliért a Középsőt és ZM-et illeti a dicséret, én... én csak a közönséges vasalásért, takarításért, főzésért, miegymásért vállalom a felelősséget. Aláírás: kisegér. :o)

For this fine breakfast we can be thankful for our Middle and my husband... I take responsibility for the ironing, everday-cooking, tyding up and other everday activities. Signature: mouseling. :o)

2010. április 9., péntek

Rendes blogger / Normal blogger


Egy rendes blogger nem mutat félmunkát. Nem célozgat, nem beszél sejtelmesen. Még csak nem is utal valami elkövetkezendőre. Mindig konkrét, mindig egész mondatokban szól. Fényképei jól szerkesztettek, világosak, nem homályosak, egész alakosak, részletgazdagok, érdemes csemegézni rajtuk. Munkái befejezettek, az elkészült darab elölről, oldalról, hátulról, belülről, de esetenként még átlósan is látható.

Na most, ez a darab félmunka, kizárólag egy irányból fotóztam le, a fénykép nem jól szerkesztett, nem adja vissza a színt, nem részletgazdag. Viszont nem is vagyok rendes blogger, mondta valaki?
(Korábban már varrtam egy hasonlót, a mostani olyan is, meg nem is.)

A normal blogger never does things by halves. She doesn't hint at anything, her speaking doesn't have a double meaning. She is always concrete. Her photos are well-designed, clear, detailed, it's worth to admire them. Her products are finished.
But. This bag isn't finished, the photo isn't detailed, clear. It doesn't worth to admire it.
But did anybody say I was a normal blogger?

Nyelvek

Úgy vagyok, hogy németül már elfelejtettem, angolul pedig még nem tudok.
Persze, van papírom mindkét nyelvről, írásbeli, szóbeli, ahogy az kell, de tudom, hogy nem megy, nem úgy megy, ahogy azt én szeretném.
Németül egy német nyelvű gimnáziumban tanultam, akkor valóban benne voltam a nyelvben, majdhogynem nyakig, a sors fintora, hogy teljesen máshol és máskor érettségiztem, így aztán a nyelv szép lassan kikopott. Évekkel később rászántam magam, s amiről azt hittem, hogy a semmibe veszett, kiderült, hogy csak meglapult az egyik fiók mélyén, fél év alatt visszatornáztam magam egy számomra kielégítő és elfogadható szintre. A nyelvvizsga után kezdett ténylegesen fejlődni, sokat olvastam sokat beszéltem, még tanítottam is, eredmények jöttek.

Aztán egy teljesen más élethelyzet következett, amikor is a németet nem használtam, ellenben elkezdtem angolt tanulni. A nulláról. Intenzívre vettem, s fél év múlva sikeres nyelvvizsgával gazdagodtam, de éreztem, hogy ez még nem az a szint, ami elégedettségre adhatna okot. A fejlődést az biztosíthatta, hogy sokat utaztam külföldre (business trip), kénytelen kelletlen ragadt rám szakmai szókincs mindkét, általam képviselt témakörben, ennél jobb már csak a személyes kontaktus volt, bár sokat fejlődtem a légitársaságok által is, mert ahányszor csomagomat vagy éppen engem hagytak el... új terület a nyelvek labirintusában, ahol az asszertivitásom is fejlődhetett volna, ahogy éppen nem.

Közben a német nyelv felejtődött, szunnyadó tudás, jó lenne felébreszteni, de nem ártana az angolt sem, tekintve, hogy az elmúlt, meglehetősen zaklatott egy év alatt sikerült itt is a delete gombra tenyerelnem.

Frissítésre vágyom, mert vallom, hogy egy nyelv birtoklása által nem pusztán a nyelvet értjük, hanem a mögöttes kultúrát is, s hogy ez mekkora kincs, magyarázni ne kelljen. Így aztán mindennemű ötletre, javaslatra, tapasztalatra nyitott vagyok!

Merthogy németül már nem, angolul még nem tudok.
(S ezzel a mai nap problematikáját sikeresen felvázoltam, azt hiszem, így, reggel 7-kor.)

2010. április 8., csütörtök

Az én apósom / My father-in-law


Olyan rég kaptam igazi csomagot, ha igen, akkor is tőle, a dobozban minden rés kitöltve finomsággal, de nem hiányzik a levél sem, a sütemény sem, barna csomagolópapírba bekötve, spárgával átkötve, mi ez, ha nem a szeretet. Ideírom a küldő nevét, mert kell, hogy legyenek ilyen apósok, igaziak, mint az enyém, nem a csomag miatt, dehogy, ez csak apropó. Lovász László (alias nagyapa), Csongrád.
Nektek is ilyen?

I haven't got such a packet for a long time, he sent us some delicacies because we couldn't visit him during the Easter, he wrote letter as well and packed the parcel in brown paper, bunded it with string, I think it's the love. I must write down his name, he is my father-in-law, a real father-in-low, I like him so much and it's not because of the parcel. László Lovász, Csongrád, Hungary.
Do you have a father-in-law in proper sense of the word??

Félúton a Laminária / Laminaria - halfway

Fotósok között parasztvakításnak nevezik azokat a nagyobb cégek által nem kevés befektetéssel kitalált újításokat, amelyek nélkül ugyanolyan remekül lehet fényképezni, viszont általuk nagyobb tekintélyre tehetünk szert a laikusok között, nos, valahogy így voltam én is a kötéshez mostanában ajánlott kütyükkel, minek, ugyan már, jaj, hagyjanak. Eddig.
Elég volt egy (fél) Laminária, hogy a korábban feleslegesnek ítélt kötős vackok átértékelődve nélkülözhetetlenné avanzsálódjanak, úgymint kötésjelölő, legalább 100 cm-es körkötőtű, esetleg hosszabbítható damil, sorjelölő, kötőtű-záró.

Kötésjelölőbe a Laminária első sorainál beruháztam, azonban a tűzáró fontosságát akkor még nem sejtettem, ma már nagyon is, hajaj, alább ennek házi változatát láthatjuk, mely a kényszer mellett a környezettudatosság, többször felhasználhatóság jegyeit is mutatja. Innovációs képességemet a félúton lévő kendő 253 szeme hívta elő. :o)



There are a lot of craps using for knitting - I thought earlier but nowadays I had to change my opinion and to do it was enough to begin to knit a Laminaria shawl. Today I am sure the knitters must have these craps because it's difficult to handle so many stiches (now I have 253 stiches, my God and I am halfway!)...
One of them I have already had (first picture) but I haven't had the stuff using it for the end of the knitting needles so I was innovative and environment-friendly. The result? You can see it on the second image. Yes, it's a cork.

2010. április 7., szerda

Tulipánok / Tulips


Tavaly sok tulipános táskát varrtam, idénre nem terveztem, de kérésre mégis, egyszerre hármat is. Egy családhoz tartoznak, testvérek ők, van köztük alacsony és széles, van magas, karcsú, van a kettő ötvözete, s akkor a jellemvonásokról még nem is beszéltem. Hogy az egyik magabiztos és határozott, a másik szelíd, de jó humorú, a harmadik pedig nagyhangú, de aranyszívű.
Ahogy az a családokban lenni szokott.

Last year I sewed a lot of bags with tulips in different sizes. This year I wanted to change my "collection" but one of my regular costumers asked me to sew three ones again. These bags are siblings belonging to a family, one of them is tall and slim, the other one is short and wide and the third one is a mixture. And what about their feature? Confident and strong-minded is the first, the other one is sweet-tempered and has sense of humor, and the third one? It's loud-mouthed but warmhearted. Like in a family.


A sok fotóval a türelmes olvasóimat örvendeztetem meg, s egyben demonstrálom, hogy a fényképezőgép megfelelő gombjainak nyomkodása által időnként vak tyúk is. Időnként.

Today my blog is so languid... terrible. With these images I am trying to give pleasure to my patient readers and besides I want to show what kind of photos we can take if we are patient enough to discover the buttons'meaning on our camera. :o)

Ménkű / Shit!

Megnézem én azt a türelmes olvasót, aki képes másfél-két percet is várni az oldalam betöltéséig, hogy aztán elolvashassa fenomális szavaimat, majd megtekintse a még ennél is remekebb fotóimat.
Ménkű. :o(

What happened I don't know but my readers need to wait 1,5-2 minutes to read my phantastic words and to admire my photos (so much the worth), hurrah. :o(

2010. április 6., kedd

Idejében / In time

Ahogyan a téli tüzelőről sem novemberben kezdünk el gondolkodni, úgy a saját magunk kényelméről, melegéről sem. Mármint az, aki előrelátó. Mint Judit.
Ez a hasonlóságok és párhuzamok napja, érzem én.

It seems too late if we begin to take care of the fuel in November and likewise we can be farseeing regarding our neck and head anf ears. Like Judy who ordered a hat-scarf sett for the next winter.
Besides I think today is the day of the analogies.

Analógia / Analogy

Az ember, akinek egyedi a fogazata, az ujjlenyomata, az arcberendezése, legújabban kiderült, hogy a füle is, nos, az ember hasonló az avokádómaghoz, mert amint fenti képből is kitetszik, közöttük sincs két egyforma. Vagy fordítva: az avokádómag hasonló az emberhez.

Egészen bizonyos, hogy a békességben eltelt napok okozhatják részleteket is megfigyelő éleslátásomat, logikai képességemet. :o)

The man (who has distinctive teeth, fingerprint and ears too) is similar to the avocado-core because you can see they are unique as well. I think the last pieceful days increase my demand on the details and my logic ability. :o)

2010. április 5., hétfő

Tojásfejű család / Milk-loaf with egg-head



Remélem, az elmúlt tizenév alatti húsvéthétfői elmenekülésünket megszokták az össznépi locsolásban résztvevő felek, s az autónk ház melletti parkolásából jelenlétünkre nem következtetnek tévesen, ezt elkerülendő a délelőtt folyamán lehúzott rolók és világításmentes környezetben tengünk.
Ellenben mutatom a tojásfejű kalácsunkat, az, hogy bár személyre szabottan (és handmade) kaptuk a Középsőtől, ne keltse senkiben azt a képzetet, hogy ilyen szétfolyt család vagyunk, mindenesetre ZM példánya igazán figyelemreméltó. Az esztétikai élmény mellett dupla pontot kapott az íz-foszlósság-ötlet triumvirátusa.

Our middle child wanted to surprise us so she prepared milk-loaf for every member of our family. The milk-loafs have head made of eggs they are lovely despite of the sizes... :o)))
The flavour, the idea must have a gold-medal, really.


2010. április 4., vasárnap

Vasárnapi vers

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.