Biztosat a bizonytalanért el ne

Én egyébként úgy emlékszem, hogy a több lehetőség között (megyünk együtt, csak a háznál lévő férfi, ő előbb, én utána, én egyáltalán nem, egyikünk se és sehová) a legutolsó az volt, hogy én maradok, ő megy, így feküdtünk le, ma reggel mégis elkezdtünk bepakolni, szóval, olybá tűnik, megyek én is Tihanyba.

Ha a szomszédban lesz wi-fi, akkor lesz adás itt, ha nem, akkor nem, azon még gondolkodom, egyáltalán haza akarok-e jönni, ha már egyszer lent vagyok. Leszek.

Befőzés VII.

 Az eper készen van, dunsztban vannak, meg a spázjzban, meg címkére várnak, nem túlzás kijelenteni, hoyg nincs olyan helység a házban, ahol ne lenne pár üveg. Négyféle készült, majd mutatom őket, most futás van éppen, de ezt muszáj, hoyg kedvet kapjon mindenki, ugyanis ez.... frenetikus.

A bodzás eperdzsemről itt olvastam először, s csak annyit tudok hozzátenni, hogy alsó hangon besztevör.  Nagyon alsó hangon.

Felfelé ívelünk

Mintha visszatérőben lenne az életkedvem, a hűtlen, csapodár  jószág.

AC: Gyilkolni csak okkal

Meg még az is van, hoyg elolvastam az Oksanen könyvet és most nagyon vágytam egy  Agatha Christie-re, mert ott mindig oka van a gyilkolásnak.

(mármint tudom, hogy soha semmi ok nem elég a gyilkolásra, soha, soha, de aki olvasta már a Tisztogatást, az érti, miről beszélek)

Óh

Például én még sosem voltam papucs orrán pamutbojt tanító néninek szánt osztályajándék, hát persze, hogy izgulok.

Ne feszegessük

Megmaradnék annál a megállapításnál, hoyg az emberek.... furcsák.

Kezelési útmutató

Az eperdzsemes befőzést egyébként célszerű epertortával indítani, a végén pedig úgy kell osztani az üvegeket, hogy mindig legyen maradék. A cél érdekében kell egy kicsit taktikázni az üvegekkel, mert az eper képes rá, hoyg pont kitöltse azokat, hát ezt nem szabad.

Sem a kezdet, sem a vég nem az én érdekemet szolgálja, ne mondjam.:)

Befőzés VI.

Most átfedés következik, mert voltunk az eperföldön, szedtük magunk rendesen (össze), 18 kiló lett a végeredmény, de úgy, hogy szégyenszemre egy ládát vissza kellett adnunk, mert nem volt annyi készpénzünk, hogy kifizessük, mindezt másfél óra alatt abszolváltuk.

Ez a post azonban még nem az eperről szól (majd holnap, meg utána, mert kitaláltam, hogy négy félét készítek), hanem a bodzáról, a bodzaszörpről, konkrétan az első adagról, éppen ázik egy következő adag, és még megyünk szedni továbbiakat is a hétvégén. Ráadásul csak a szép piros kupakosokat fényképeztem le, a piroskás üvegesek kiszorultak.

A bodzaszörp hasonlóképpen készül, mint a citromfűszörp, azok a szörpök, amelyeknek nincs teste, azok egy kaptafára járnak, mi odavagyunk értük.

   

Túlfűtött

Azt sem gondoltam volna soha, hogy a mindenféle felnőttkori utazás után majd éppen az epres szedd-magadnál jön elő az a gyerekkori érzés, amikor alig tudsz aludni éjjel, mert valami nagyon jó dolog fog történni, de milyen lesz és jaj, el ne aludj, és ne essen az eső, meg egyáltalán.

És ez szerintem tök jó, hogy még képes vagyok ennyire izgulni egy ilyen triviális dolgon is, ez olyan gyermeki és tök jó, hogy nem veszett ki belőlem végérvényesen, pedig azt hittem, hoyg az én cinikus lényem ilyenen már soha.

És akkor egy kis strawberry field forever.

Hirtelen felindulásból elkövetett tervszerűség

Hogy tegnap az ebéd majdnem elmaradt fazekak hiányában, az úgy történt, hoyg mindben bodza ült, még a nem fazekakban is, a hűtőben is, a fürdőszobában is, bodza bodza hátán. Nem volt miben ebédet főzzek, végül sült spárga lett, mert serpenyőm még volt és áldottam az eszem, hogy nagyjából betervezem, mit eszünk egy adott héten, spárgát pedig most kell enni, mert szezonja van.

Szezonja van a befőzésnek is, amikor vége az úri huncutságnak, hogy eper-mangó-gyömbér-lime, nagyüzem van, kérem, üvegmosás dögivel.

 több üveges fotó pedig itt

A lényeg a felszívódás biokémiája, mint tudjuk

Rendet tenni azért (is) érdemes, mert ilyen gyöngyszemekre bukkan az ember.

Nem mennék olyan messzire, hogy mivel tölthette a 12 éves gyermek édesanyja a napjait, ha gyermeke ilyen tematikájú lapot szerkesztett, bízzuk ezt olvasóink fantáziájára, csak a határtalan fantáziát, a precizitást, az elszántságot, és az alapos utánajárást emelném most ki.

Ha jól emlékszem, ezt csak úgy kaptam, de nem is alkalom a lényeg. Mert az a felszívódás biokémiája, mint látni fogjuk.

címlap

Fogyókúrás füzet, nem beszél félre,nem szépíti a dolgokat, őszinte

I love the body I'm in...

Hogy mégis mire számíthat az olvasó. Minden benne van, ami egy

 ilyen laphoz kell, minden.

Főszerkesztője is van ám, hogyne lenne.

      

 Egyedül szponzor nélkül nem megy.

 

  Bemutatjuk az Atkins - diétát. Gazdagon illusztrálva személyes tapasztalattal.

       

 

A lényeg a felszívódás biokémiája. Mondta a Norbi.

 

           

A kedvencem: mozgás és étrend.... a mozdulat kecsességét azóta sem sikerült elérnem.

 A farizom.... hát azzal meg csak a baj van.

Az egészség lélekben kezdődik.

És az ajánló:

Ezzel el is telt a délelőttöm, ezzel a gyöngyszemmel...

Illogikus

Hogy van svéd maffia, az nekem ugyanúgy az érthetetlen kategóriába tartozik, mint a nyári csizma vagy téli fagyi. Esetleg a  növényi kolbász is.

Ps. közben eszembe jutott, hogy a kisboltban lehet kapni növényi vajat is.

Referenciacsoport

Mindenkinek volt almafás-méhecskés képe, mindenkinek, ahogy virágzott az almafa és jöttek a méhecskék, naponta kerültek fel az oldalakra ezek a fényképek, csak a cinegének  nekem volt szomorú az ének, ugyanis nem jöttek, legalábbis nem akkor, amikor én ott voltam, ha ott voltam és ők is, akkor nyamvadt almafavirágokra szálltak, ha nem nyamvadtra, akkor mire ráfókuszáltam, elszálltak, és olyan is volt, hogy a feneküket kaptam el. Ezért most szeretném időben mutatni, hogy nekem is ám van bodzás képem, nem egy, de száz, mert készül a szörp, nem egy, de száz fazékban. Mindenesetre sokban.

Rövid híreink

2012 a szelek éve. Vagyis a fejfájásé.
És már csak 4 sor van a Lamináriából.

Törekedjünk konkrétumok mondására

Majd leírom, hogy is vagyok mostanság, de most inkább rögzíteni szeretném, hogy a balkonparadicsomok (nem a saját palánták, mert azokat a Zsömlekutya az első napoztatásnál akkurátusan kiszedte a cserépből, megcsócsálta őket, majd kicsit még páros lábbal ugrándozott is rajtuk, vagyis tönkrementek, mondjuk ki) egészen jól vannak, Zsöminek mutattam, hogy nem, nem idegenek, nem, nem bántjuk őket, nem, nem kell félteni minket tőlük. 

Még hozzátettem, mert a szép szó mellé konkrétum is kell,  hogy ha ki meri szedni őket, agyoncsapom, az tuti.

Így most az a helyzet, hogy a hatalmas kertben, ahol a fű mellett van tök üres veteményes is, van néhány cserép, benne néhány balkonparadicsommal. A cserepek, ha veszélyt látnak, felkerülnek az asztalra. Szinte felugranak.

Na, de majd holnaptól

Nagyjából ezzel telt a hetem, rendkívül hasznos tagja voltam a társadalomnak. Bambultam.

több fotó pedig a szokásos helyen

Minden rossz mellé csomagoljunk egy kis jót is

Becsülettel és kínlódással elolvastam 43 oldalt, miközben tudtam, hogy felesleges, nem fogom elolvasni, mert nem érdekel, ez olyan cukros, hogy már-már szörp. Van benne gazdag lány- szegény fiú, meg sírig tartó szerelem, odaadó, szenvedélyes férj, aki dacolva a rokonokkal, teljesíti felesége utolsó kívánságát. A 43. oldalon, egy fejezet zárómondatánál (Igaza volt. De a csillagok, amelyek beragyogják a világmindenséget, mindenütt rád találnak.), mely mondat mintegy stílusgyakorlat is egyben, sajnos, feladtam.

Egy másikat is feladtam (lassan listát írhatok az elvetett könyvekről is), ezt, csak itt előrelátóbb voltam, szántam rá félórát és belelapozgattam, igaz, eleve fenntartással, mert ettől a sors(F)ordító könyv! kategóriától kiver a víz, mégis ki határozza meg ezeket a kategóriákat és ki sorolja be a könyveket ezekbe? Ki? Legfeljebb az olvasó tehet ilyet - magának. Az a helyzet, hogy tele van a könyv kiemelésekkel, 

Rosa Hubermann egyik fontos tulajdonsága 

Válságos időkben remekül helytállt.

vagy

Milyen volt Hans és Rosa helyzete?

Nagyon nehéz.

Vagy pontosabban: félelmetesen nehéz.

és a legviccesebb:

Még egy gyors fordítás

Bürgermeister = polgármester

melyek rettenetesen idegesítőek, felszabdalják a történetet, nem engedik, hogy az olvasó döntse el, mi a lényeges, hogy mi szalad mélyebbre, mint a többi, mindemellett pedig pátoszos, az a fajta, melyen nekem nagyon kell röhögnöm. És ezt most kiemeltem, hogy érezhetővé váljon, mi a lényeg...

Szóval, nem érdekel ez sem, vessek magamra, ha nem fordul meg a  jósorsom, ez van.

Viszont elkezdtem a Sofi Oksanen könyvet, ha jól sejtem, nem sétagalopp lesz, nem szokott ő könnyed lenni.Mintegy ellenpólusként elkezdtem a David Lebovitz könyvet is, ez egy vicc,  év végére csak elolvasom, nem? Kissé kijöttem a nyelvgyakorlásból, a nyelvtudásról nem is szólva.

Nos, így olvasok én.