április volt és mi makacsul vártuk a tavaszt

(tessenek lájkolva tetszést nyilvánítani. meg szóval is. az ugrálástól és tapsolástól -megfelelő vevőkészülék hiányában - eltekinthetek.)

  

   

lehet egy nem-mel kevesebb?

Nem leszek készen a tervvel,  nem lesz elég* táska,  nem fognak tetszeni az osztrákoknak, nem adnak érte annyit, amennyi, rengeteg árus között nem fognak észrevenni engem, nem is akarnak színes táskát, nem lesz elég kampóm, nem tudom szépen elrendezni a táskákat, nem lesz szép  az installáció (nem is lesz installáció), nem jó helyre kerülünk, nem lesz kávé!, nem lesznek kedvesek a szomszédok, nem lesz elég váltópénz nálunk, biztos, hoyg nem lesz nálunk valami fontos (de mi?), nem lesz jó idő Bécsben, kimozdulni sem lesz kedvük, nem találnak oda az emberek, esetleg mi nem találunk oda, nem leszek szimpatikus a szállásadóinknak (csak én nem),  nem akarnak velünk beszélgetni, akarnak, de nem fog menni a beszélgetés, nem ilyennek képzeltek minket**, nem lesz pizsim (és tényleg),  nem lesz kávé!, a kisnyúl nem lesz ébren, nem tetszünk majd neki, nem áll velünk szóba, nem fogok tudni aludni, nem fogok tudni felkelni, meg ilyenek. Folytassam?

És még csak nem is pörgök még a témán.

*ez nem azt jelenti, hogy mindent megvesznek, mert itt van egy arány, hoyg ,mondjuk, ha 10 táskát akarsz eladni, akkor annak hányszorosát kell elkészítened, hogy válogathassanak az érdeklődők

** egy fél-találkozás nem találkozás

kettő az egyben

Én képes vagyok sokat dolgozni, de tényleg, van bennem szufla rendesen,  ha munkáról van szó,például a legutolsó évértékelőmön a legutolsó főnökömnek mondtam, hogy de az azért nem járja, hogy az értékelt évben 600 túlórám volt, csak úgy a semmiért, és akkor nagyon fölényesen megkérdezte, hoyg ezt honnan tudom, hoyg lehet ezt így kiszámolni, akkor én (sajnos) nem fölényesen, de mondtam, hogy  8-tól fél 5-ig van a munkaidőm, ami ezen felül van, az sorry, de túlmunka és akkor nézett. Meg kaptam egy laptopot, hoyg otthon, meg szerte EU-ban ne a sajátomat használjam,  mert ennyire odafigyeltek a dolgozók ... testi - lelki egészségére,  az elvárások optimális szinten tartására , a munkatársak teherbíró képességére, az... laptopjára.

Szóval, én sokáig azt hittem, hoyg ezt kisajtolják belőlem, én magamtól sosem tennék ilyet,  de már tudom, hoyg dehogynem, ill. ennél azért bonyolultabb a dolog,  valahogy úgy van,  hogy ha az elvárás ismeretének birtokában vagyok, tehát tudom, hoyg számítanak rám, hogy bíznak bennem, hogy úgy vélik, képes vagyok megcsinálni akár mennyiséget, akár minőséget (vagy ezek ötvözetét) tekintve az adott feladatot, akkor én addig csinálom, amíg lélegzem kész nem vagyok vele, teljenek el közben hetek, hónapok és sok-sok éjszaka is.

Nyilván remekül lehet manipulálni engem, bár azért szükségeltetik némi emberismeret is ehhez, de az az említett példában adott volt. Más nem is. 

És persze lehet azt kérdezni, hogy most akkor ki a hibás, a manipuláló vagy a manipulált,ez azonban éppen tök mindegy abban az esetben, ha magam vagyok magam főnöke, mert akkor ebben a 44 éves testben (és lélekben!) manifesztálódik az egész elvárás és teljesítés, és az meg milyen szuper már.

Na, csak ezt akartam mondani.