Megelőlegezendő, mit meg kell

(mert érkezett egy furcsa kérdés a használt színekkel kapcsolatban, s mert már előre aggódunk), mondom, hogy zöld-piros termékem volt már egy évvel korábban is, a Goubán gazdára is lelt,

majd idén áprilisban készült ez, majd megrendelésre ugyanez, de már augusztusban,

 

most pedig ez:

Mert a kontraszt lételemem.

Egy kérdés, egy válasz

Két alkalom elég volt ahhoz, hoyg rájöjjek, wamp előtti nap (hét) már semmi magasröptű gondolat nincs énbennem, csupán közönséges  földiek, a filozofálás a köztes időszakokra korlátozódott. 

És ha már wamp, szeretném megkérdezni társaimat, hogy wamp előtt ugye náluk is iszonyú disznóól van? Kérem a nem-mel  válaszolók távolmaradását.

Rengeteg post szorul

t belém, de majd a következő héten kinyitom a csapot, most azonban van ez a wamposdi, amellyel kapcsolatban ugyanaz az érzésem, mint minden egyes szigorlatnál, hogy ha lenne még egy napom, az lenne az ideális, s ez független a készülődés kezdetének idejétől. Mindig pont egy nap hiányzik, de úgy is mondhatnám, hogy mindig pont egy napra vagyok a be/kiteljesedéstől - csak ez kevésbé hangzik jól.

Mindenesetre szeretném a szillogizmust most is segítségül hívni, az utóérzés is legyen ugyanaz. :o)

 

Másrészről megkerestek egy másik (projekt)munka kapcsán is, hát az nagyon izgalmas, a fejemet kellene használni, nevezzük szellemi kihívásnak a dolgot, ahogy az tőlem elvárható, rettentem meg tőle.

A táska pedig burgundi néven fut, ezt még szeretném elmondani. Mit szóltok hozzá?

Ahogy azt korábba

n jeleztem, összesen két darab táskára elegendő textilem volt. Ez a második, egyben az utolsó.

Tricolo

r big bag IV. Vagy V. Már nem is tudom.

Azt a sokkot, hog

y hiába ráncigálok magamra valami ruhát, úgy áll, mint tehénen a gatya, de ez nem elég, mert a fülkében ott a tükör* fél méterre tőlem, olyan megvilágítással, mintha a Covent Garden-ben lennék, semmi illúziót nem hagyván, szóval, ezt a sokkot, meg az utána következő szégyenteljes kisomfordálást, amikor legszívesebben a küszöb alatt kúsznék ki, képes az eladó megfejelni azzal a nyilvánvalóan ál-együttérzéssel megtámogatott kérdéssel, hogy nem jó**? Viszont kitaláltam, hogy azt fogom válaszolni, hogy de, rám jön, csak nem áll jól.

És akkor ez olyan, mint amikor a baby-sitterünk azt mondta a porszívóról, hogy de, jó. Csak nem szív.

*jobb helyeken több tükör, hogy ha elől tetszenék is magamnak, hátul már biztosan nem

**helyesen: még ez sem jó?

Mondjuk,

három grácia. Igen, a bordót is megtaláltam, örülök is neki, bár én a kéket választanám. És ti?

Goldenblogéknál pedig az

egyéb kategória is sorra került, a futottak még-ék, ahová én is kerültem,  igazi vegyes felvágott, ahogy korábban is írtam vala, van ott minden, pl.én is. 306 blog került ebbe a kategóriába, én pedig a 16. helyen végeztem, hát, hogy is mondjam, teljes meglepetés volt, köszönöm szépen mindenkinek, aki rám szavazott, de annak is, aki erősen tipródott, hoyg rám szavazzon-e, mert azért vannak itt igen rendes, helyre kis blogok, megtiszteltetés, hogy nehéz választást emlegettek, na.

Egyébként pedig ezzel a kategorizálással bajban vagyok, többen felvetették, hoyg kellene egy kreatív blokk, de nekem ez kevésbé tetszik, gondolom azért, mert a sajátomat nem tartom annak, ez, kérem, nem egy kreatív blog, ezt így szeretném hangsúlyozni Goldenék után is.

Jön még ehhez az is, amit korábban is akartam írni, hogy egy kreatív blog (lehet, hogy a  többinél is ugyanez a helyzet, fogalmam sincs) esetén baromi nehéz a választás, mert szerintem különbség van a blog, s a blogban lévő alkotások között, mire adjuk a voksunkat, ugyebár. Hm.

Szóval, az enyém jó helyen van, sem szakértő, sem életmód, sem kreatív, sem személyes, ez olyan egyéb blog és ez így van rendjén.

Az éjjel pedi

g nosztalgiaest rendezvényünk keretében ZM filmzenéket keresgélt nekem,  Morricone vitte a prímet, közben kedvet kaptunk rég vagy éppen soha nem látott filmekre, közben listát készítettünk, mit kell beszereznünk, közben volt vörösbor, s közben varrtam is.

Ha valakinek vannak 70-es, 80-as évek francia és olasz filmjei , kérem, ne fogja vissza magát, üzletet ajánlok. Komolyan!

A mai napi kívánságo

m, mert mindennapra jut,

ha beosztó vagyok, akkor csak egy, 

de ha elengedem magam, akkor óránként is fel tudok mutatni egy-egy jól lecsiszolt, sztárallűröktől mentes kívánságot, 

és akkor a mentességet nem élvezőkről még nem is szóltam, ilyenem is van, csak hát ki mondja meg, hol kezdődik a sztárallűr, ugye,

de mindegy is, maradjunk a  mai napinál,

ez egy csiszolt, víztiszta, karcmentes kívánság,

csupán annyi, 

hogy a wampon való részvétel ne okozzon ekkora válságot bennem,

legyen ez egy bevett szokás*,

felvettek, ott vagyok, kész,

ne kelljen megvívnom a harcaimat,

hogy én mégsem, dehogyis, ugyan és vajon,

csak egy gondolat legyen, 

ment' minden aggodalomtól és szorongástól,

én csak ezt szeretném ma,

és akkor ma nem habzsolom és halmozom őket,

ma beosztó leszek és megfontolt.

Ígérem.

*tegyük át a következő vasárnapra a bulit, wampra kell mennem aznap- mondjuk így

És még az is tör

tént, hogy befejeztük a Sopranos-t, de hogy stílusos legyek, kivégeztük.

Inkább mégse

m közlöm a saga következő fejezetét, s innen akkor kétfelé kanyarodhat az út, az egyik, hogy websorozatot írok belőle, nem félvén, hogy egyszercsak megszakad a lánc, s nem lesz miről írnom, ez fel sem merül bennem az előzmények (19 év)  ismeretében; a másik, hoyg nem írok sorozatot, hanem egyszer majd az elmegyógyintézet falai között integetek, mivel azonban esetemben ez kevésbé lenne meglepő, s mert oly frappáns csavarokat hosszas töprengés után sem tudnék majd felmutatni, mint amilyeneket a saga főszereplője a kisujjából ránt elő, nem lenne érdeklődő, így maradok az első megoldásnál.

Azonban fizetős lesz, mert valami jó nekem is kell.

Kisebb dolgokba öltötte

m bele az aktuális gondolataimat, nem lévén alapanyag nagyobbhoz, nem lévén alvásigény nyugovóra téréshez, három kisebb dolgot is készítettem. Kettőt még sikerült lekapnom, a harmadiknál lemerült az elem.A fényképezőgépé. Is.

Az irattartó-pénztárca  kombináció vízlepergető textilből készült, ezt a releváns infót a fontosságának megfelelően kezelem, ha már nem érteni nem értem, miért ezt használtam.

Reggel közöl

te, délutánra itt is volt, hazacipelte mindazt, amit mi egy tele kocsival vittünk le, na jó, a polcot, azt otthagyta, de jött még az alvóállat is*, s ha jól láttam, a párna is. Hát, itthon van. Csak arra tudok gondolni, hoyg ne ily halált adj, Istenem.

Így aztán délután ennyit sikerült összehoznom. Viszont a kedvenc, féltve őrzött textilemből.

 

* 19éves, khm

Nem nagyon akarta

m részletezni, mert lassan még az egyéb kategóriából is kilógok, most mégis kikívánkozik belőlem, hogy nagyon megvisel engem ennek a sok gyereknek a felnövése, hogy ezt hoyg képzelik, meg mire fel, szóval, rendes, tankönyves empty-ness is van, egyebek mellett, mondjuk így. Érteni értem én, csak nem szeretem. És akkor, amikor a szomorúság már beborított  nagyjából a kisujjamtól a fejem búbjáig és ki sem látszottam belőle, mert rendben van, hogy a háromból kettő itt lesz a közelben, egyébként is beszélünk, telefonálunk, jönnek és megyünk, de a harmadik messzire megy, és hát ő a legkisebb, legbonyolultabb*, de ezt nem részletezem, szóval, a hosszú hetek, hónapok szomorúságát felerősítettük egy költöztetéssel, egy kegyetlen takarítással, nem szólva a  bankszámla kiüresítő programról, és hazafelé váratlanul kezdtem másképp látni a dolgokat, hogy végülis ketten vagyunk, nem is rossz, alakultak mindenféle tervek a fejemben, ilyenek és olyanok, melyekben én mindig friss, üde, elégedett nőként jelentem meg, aki élvezi az élet alakulását, boldog a férjével, utazgat(nak), végzi a munkáját, ha nem akar, nem főz, színházba jár(nak), meg wellness hétvégére, többet jut(nak) le a tihanyi házba, átrendezi az egész házat, s közben remek kapcsolatot tart(anak) fenn a gyerekekkel, szóval, már kezdtem résnyire nyitni az egyébként székkel és szekrénnyel eltorlaszolt ajtót, amikor ma kora reggel ez a bizonyos harmadik közölte, hogy akkor ő a vágyott szabadság harmadik napján hazaköltözik. Az ezzel járó bonyodalmakat a szülő, úgyismint mama, majd megoldja. 

Az én gyerekeim mindig tudják, hogyan kell a mama szomorúságát oldani. Most például már csak ideges vagyok.

*mert tudok disztingvált  és cizellált lenni

Azt pedig sose

m gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen színeket fogok nemcsak használni, nemcsak egyberakni, de még szeretni is. Sohase mondd, hogy soha, ugyebár.

Tricolor big bag III. Nagyon vidám, nagyon erős, nagyon szeretem.

Nektek tetszik?

Először nem j

ó szabásmintát készítettem, aztán jót, de túl vastag textilt használtam, aztán jót és nem túl vastag textilt, de nem szépen varrtam bele, végül jó szabásmintát, kellően vastag textilt és szép varrást alkalmaztam, tehát ha jól számolom, negyedszerre már elég jól dolgoztam. És szeretném hozzátenni,  hogy azért választottam ilyen öltögetős változatot, mert a korábban használt ragasztós annyira macerás volt.