2013. február 16., szombat

és nemcsak a blog van elhanyagolva

Szóval, hogy holnap wamp, új  év, új helyszín, új rendszer, és akkor csak a publikus újakat sorolom fel. Sok minden változott, még az a jó, hogy van egy terápiás FB csoport, ahol jól kibeszélhetjük magunkat, előbbre nem jutunk,  de ha segít a verbalitás, akkor ezen ne múljon.

Ezentúl minden héten lesz wamp, komolyan, nem vicc, minden héten, minden vasárnap, tematikákat* alakítottak ki-, ami azonban (csak hoyg megzavarjuk mindazokat, akik még értik) nem jelenti azt, amit esetleg gondolna bárki is, hogy akkor csak fashion vagy csak mini, neeeem, hanem továbbra is bárki mehet, csak van egy vezérfonal vagy mainstream,ahoyg tetszik.  Ha konkrét készítőhöz szeretne valaki menni, érdemes előtte érdeklődni, ill. a wamp is mindig összeállítja az adott vasárnap adott résztvevőinek listáját.  Tök bírom, hogy Zazálea vagyok ott is, engem nem sokat kell keresni, görgessetek a végre.

Új a helyszín is, Vörösmarty tér, Váci1 üzletház, eddig nekem nem tetszik,  de egy,  hogy senki nem kérdezett, kettő, hogy várjuk meg a holnapi napot, nemdebár?  Azt konkrétan tudom, hogy én a második szinten leszek , ami azt jelenti, hogy az első olyan szinten, ahol van árus. 

Új az is, hogy lesznek ugye a Pantone Bag - ek is, de lesznek újfajta, doubledecker elnevezésű neszesszerek is, mely szó így elég nemzetközinek, ne mondjam, kozmopolitának tűnik, az is. Maga  a termék nem igényelt volna ennyi fényképet, én igényeltem, szerintem az időhiányból fakadó fényképezési vágyat imigyen kompenzáltam.






sunshine reggie

 

ha a fentiek a sunshine kategóriába tartoznak, akkor az alant lévők a star-shine típusúak:



* fashion, mini, spájz, vintage

2013. február 15., péntek

gyereket hozzatok

Volt az is, hogy meghívtak bennünket a cselőmariék ebédre és szerették volna, ha a szőrös gyerekünket is visszük, mert majd milyen jó lesz (ábrándozott a két anyuka), hogy az ő Nina nevű borderük a mi Zsömi névre hallgató goldenünkkel és majd sétálunk az erdőben és ők hancúroznak és nevetgélnek és milyen jó lesz már, na.
Ebből  semmi nem jött be, a két kutya között óriási szakadék húzódott, amit úgy tudnék jellemezni, hogy ha Nina a Saint Chapelle, akkor Zsömi a Vaszilij Blazsennij székesegyház, értem ezt mind termetre, mind hangra, mind habitusra, mind erőre.

Ha mindezt nem tekintjük, az ebéd igen jól sikerült.

2013. február 14., csütörtök

obligát

Nemcsak azt kellett megérnem, hogy Valentin napra kaptam virágot, hanem azt is, hogy Zé nem felejtette el, korábbról kezdem: hogy észrevette, hogy van ilyen nap, aztán, hogy tudta a dátumot (miért, a Mikulás  egy nappal korábban érkezett pl.), még aznap is tudta, és azt is tudta, hogy én ki vagyok, valamint ezt a rengeteg információt mind egybehalmozva rózsát hozott nekem, hát meg is vagyok hatva, ezt kellett megérnem.
Spontánabbul már jól megy, a szervezett, konkrét dátumok tekintetében még van egy kis zökkenő.
Amikor a becsomagolt virágra rákérdeztem, hogy milyen, még azt is mondta, hogy mi az hogy milyen, hát amilyet a szerelmesek szoktak adni.

(ah, az a szalag...!)


werkfotók

Nem is a túrótorta a lényeg ám, hanem a segítségem, aki jobbról is,  balról is megtekintette az elkészült süteményt, s olybá tűnik, jóváhagyta a feltálalását. 
Egyébként pedig minden fényképezésben részt vesz, csak a táskáknál nem lóg ki a nyelve.




2013. február 13., szerda

az élet jele

Még mindig ott tartok, hogy nagyon sűrű az élet, és ez csak egy irányba tud elmozdulni, de az  nem a lazulás felé fordul. Részben ezért kevesebb a bejegyzés, de csak részben, tehát az  idő mindenképpen  kevés, mivel azonban kevés az idő, kevés az értelmes gondolat is, bár ezt talán nem kellene az időre fogni.



Azzal vigasztalom magam, hogy sütök kenyeret*, újra felfedeztem a polcon ezt a könyvet, ebből nekem csak a gép hiányzik, mármint nem hiányzik, hiányzik a frásznak, van két ügyes kis kezem.  Tegnap tönkölyös cipók készültek, mert ehhez volt hozzávaló itthon, nagyon-nagyon jók lettek, ez az igazság.


 
  

Előtte készültek valamikor ezek a yorkshire-i péksütemény néven futó zsemleféleségek, ezek se nem sósak, se nem édesek, ettől aztán  lehet enni sonkával, sajttal, de bírta a málnalekvárt is, sőt, szimplán vajjal is lehetett kétpofára enni.  De az nem én voltam, természetesen.


 


*nem tudom, érthető-e, tehát időhiányban plusz tevékenységet iktatok be, mely éppen nem kötelező, és valamennyi idő mindenképpen szükségeltetik- én így védekezem

Ki kapja a Nuflex ajándékcsomagot?

A Nekem celeb! interjúsorozat legutóbbi részében Németh Györgyit ismerhettétek meg, az általa felajánlott Nuflex ajándékcsomagért egyetlen kérdésre kellett helyes választ adni. A helyes válasz bizonyhogy feltétel volt, ezt azért írom, mert rögtön az első válasz rossz volt, nem tudom, miért, azért ezek nem az atomfizikára vonatkozó kérdések. Általában azok olvassák el az interjút, akiket érdekel, én így képzelem, onnantól kezdbe meg, hát na...

A lényeg, hogy a Nuflex ajándékcsomagot Rotigotin nyerte, Györgyivel együtt gratulálunk neki, még a mai napon felveszem vele a kapcsolatot.

Az interjúval kapcsolatban a következő adatokat tudom mondani: 577-en olvasták,  143-an lájkolták, a nyereményjátékban pedig 87-en vettek részt. Ez nekem azért tetszik különösen, mert bár nem mindenki, aki elolvasta, fut is egyben, mégis tetszett nekik. Nem én, hanem Györgyi. :)

Köszönöm!

Készül(get) a következő!

2013. február 11., hétfő

Pantone Bag

Nagyon sokszor kaptam már olyan kérést, hogy ne álló, hanem fekvő formátumú legyen a táska, mert abban könnyebben megtalálható minden, de ne is egy pántja legyen, hanem kettő, még inkább, hogy egy is, meg kettő is.
Nekem a két pánttal kapcsolatban megmagyarázhatatlanul nagymamás érzésem van, magam sem értem, hoyg miért és honnan, keveset is alkalmaztam, nyilván ezért. Eddig.  Most itt van a Pantone és kitaláltam, hogy ha ily módon oldom meg, akkor nem nagymamás, ez a tagadás az állításhoz hasonlatosan nem érthető. De nem baj.

A vasárnapi wampon lesz velem néhány.