2008. december 20., szombat

The winners are....

Először is: nagy örömmel olvastam a verssorokat, a verseket, több okból kifolyólag is. Mert sokan szeretik a verset. Mert még meg is írják. Mert olyat írtak, amit nem ismertem. Mert egy lépéssel megint közelebb kerültem emberekhez. (Mellékvágány: csak én vagyok azzal úgy, hogy miközben új embereket ismerek meg, régieket vesztek el?Nem tudatosan, nem ebben a sorrendben és még csak nincs is köze a két dolognak egymáshoz, mégis.)

Másrészről pedig olyan széles a paletta, amilyen csekély az ismeretem. Valahogy megmaradtam a klasszikusoknál, s miközben a gyerekem Turczi Istvánért rajong, én még mindig Radnótinál, meg Kosztolányinál állok. Nincs ezzel semmi baj, csak azért ahogyan időnként a számítógépet is frissíteni kell, úgy talán rám is rám férne már.

Valahogy éppen olyannak képzelem el a megjegyzést írókat, amilyen verset írtak. Mert van, aki frappáns, tömör posztokat ír, ami közben jópofa és találó is- ilyen a verse is. Van, aki precíz, pontos- mint az idézett vers. És van romantikus, meg keresztényi és van ismeretlen vers is. Mint ahogyan ismeretlen bejegyző is.

Nos, a nyertesek a következők:

1. Világítótorony kategóriában: Katafolt
2. Szalagszövés kategóriában: Szömörce
(Címek?)


Az igazi nyertes azonban az, aki olvasta a verseket- mégha nem is tud róla, hogy ő a nyertes. Én (hála Istennek), tudom. :o)

Idegen tollak /2

Nem én varrtam, de nagyon szeretem. Tavaly karácsonykor kaptam egy PW csoporttársamtól, aki engem húzott a nagy ajándékozáskor. A mintát még én mutattam meg a csoportnak, aztán ő meg varrt belőle egy ilyen szépséges, arany-zöld asztalterítőt.

2008. december 19., péntek

Kastanieról, még egyszer

Mert Kastanie írt is nekem, csak azt külön akartam közölni, mert olyan szép, olyan jó. Olyan nehéz másnak írni egy rövidke ajánlást, hogy miért is éppen ezt adom, megmagyarázni, hogy mit akarok mondani, frázisok folynak ki belőlünk sokszor, pedig őszínte a mögötte lévő gondolat. És néha nem kell külön cirádákat írni, elég egy idézet, egy vers, egy valahol olvasott mondat. Ahogy azt tette Kastanie is.

"Jártunk lehajtott fejjel
Azt hittem, soha nem jön l
De amikor megszületett
Felemelte a lehajtott fejeket.

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatér, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan:
Köztünk vagy végre!

Én hiszem és tudom,
Hogy Ő a Megváltó
Akire vártunk,
Az Örömhírhozó..."

Telitalálat, Kastanie, köszönöm még egyszer!

Jó kérdés

Hogy is van az, hogy a cégnél, bár bent van a kávé- és teatároló fiókomban egy csomó finom tea (még a Párizsból hozottak is) is, mégsem jutok oda, hogy igyam is őket? Nincs nagy affinitásom hozzá, holott szeretem a finom teát, nagyon.
Itthon meg éppen nincs akkora választék, talán három félét találtam, mégis... vágyam volt rá, hogy igyam; volt kedvem az elkészítéséhez (nem mintha hosszas pepecselést venne igénybe a dolog); és még meg is ittam. Odabent ugyanannyi idő alatt tudom elkészíteni mindkettőt, mégis a gyors hatást adó, felpörgető kávét választom az esetek 99 %-ában.

Na, most akkor hogy is van ez, mi a különbség? A helyszíneken múlik, vagy a tea szertartásosságán, a lassabb ritmust igénylő elfogyasztásán? Vagy mindez együtt? Ki érti ezt...


Siker, meg köszönet, meg öröm- mindez együtt

Úgy látom, szép nagy szünetek vannak a bejegyzéseim között, az, hogy milyen sűrűn írok valamit, mindig mutatja az aktuális időfelhasználásomat. Az elmúlt napokban nagyon nem volt időm, pedig lett volna miről, de most loptam 3 napot, így pótolgatom a restanciám. Elméletileg a suliban kellene lennem, de én már olyan fásult (és fáradt) vagyok, hogy erre a 2 órára be sem megyek, ellenben itthon maradok. És holnap sem megyek dolgozni, hiába munkanap (ezek ráadásul engem mindig megzavarnak, ezek az ide-oda rakosgatott napok), és nem megyek be a 3 órára a suliba sem, hanem végre elmegyek és veszek ajándékokat. Mert egy darab sincs, nem is vagyok késésben. :o(

Na, akkor most a sikerekről. Minden információ a tegnapi napra sűrűsödött be, koncentrátumként kaptam. Részletesen:

1. Lezajlott a cég évzáró értekezlete, amit én (és csak én) Christmas party-nak nevezek, ez az, amiről írtam, hogy én vagyok a hoppmester, a szervező, a konferanszié, a felszolgáló és a fogadóbizottság egy személyben. Az újságírók jól érezték magukat, kaptak enni-inni, kaptak információt, meg sajtómappát, meg mindent, még külön ajándékot is búcsúzáskor. Kedves voltam, meg aranyos, meg gondoskodtam róluk, aztán elmentek.

Akkor átmentem a másik terembe és szembenéztem az ott rám (is) váró 130 emberrel, odamentem a pulpitushoz és szépen köszöntöttem mindenkit, majd felvezettem igazgató úr prezentációját, előtte azonban mondtam néhány gondolatot. A dolog érdekessége, hogy egyik éjszaka írtam meg a beszédem, igazgató úr nem tudta megnézni, telefonon azt mondta, hogy biztosan jó, majd ott meghallja ő is a vendégekkel egyidőben.... Kicsit faksznis a pasas és akkor még nagyon eufemisztikus a megjegyzés, de bízott bennem és az jó. Nos, a végén azt mondta, hogy Micsoda beszéd!, meg Micsoda gondolatok!, meg Neki ilyen még soha, meg ilyesmiket, közben szorongatta a kezem. Sőt, tökéletesnek tartott mindent a rendezvénnyel kapcsolatban, ami azért nagyon lélekmelegítő, mert a kollégáim 1/4 része abban reménykedett, hogy semmi nem sikerül és majd jól leégünk, mert szervezetlen lesz minden, nem lesz ajándék, nem lesz ültetési rend, nem lesz hangosítás, és egyáltalán, nem lesz semmi, milyen jó lesz, mert akkor jöhet majd a "Bezzeg" duma.

Nos, jelentem, minden volt és majd azt is megírom, milyen gondolatokkal gazdagítottam a népes közönséget. Persze csak azt a részét, ami másoknak is érdekes lehet.

2. Fent említettek miatt én nem voltam a suliban, de este felhívtak a lányok és elmesélték, hogy csillagos ötöst kaptam arra a dolgozatomra, amiben Mo. és Románia felnőttképzési rendszerét hasonlítottam össze. Igen, ez az a balul elsült beadandó, ami eltűnt a pen driv-omról és amit fél éjszaka alatt ÚJRA megírtam, nagy sírások közepette. A címnek valami olyasmit adtam, hogy : "Mo. és Románia felnőttképzési rendszerének minden részletre kiterjedő vizsgálata" És akkor tanár úr aláhúzta ezt a fent jelölt részt, alá írván, hogy talán ez túlzás. Elolvasta, majd a címem fölé írta, hogy mégsem volt túlzás részemről.
Hát.

3. És akkor az, amitől teljesen elolvadtam: megkaptam a karácsonyi húzogatós ajándékomat, nem tudom, hogyan jutott be a céghez, a kollégáim miért nem szóltak, hogy valaki keres. A valaki alatt Kastanie-t értsétek, nem is, inkább így : KASTANIE-T, engem kapott. Én meg mit kaptam? Elmondani nem lehet, lefényképezem és beszúrom ide. Olyan gazdag ajándékozásban részesültem, hogy csuda.... Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy nem érdemeink alapján vagyunk megméretve... Kastanie, írok külön, most csak annyit, hogy nagyon köszönöm....
(Csak nagyon zárójelben írom le, hogy a cipésznek nincs cipője este vagyon, vagyis az én szépítészeti cuccaim egy fekete műanyag rondaságban gubbasztottak eleddig, várván a rájuk virradó szebb napot, amikor is beköltözhetnek egy szép, méltó, méretileg és esztétikailag is megfelelő neszeszerbe. Nos, Kastanienak hála, rájuk virradt eme boldog nap. )



Volt még néhány "apróság"a csomagomban, úgymint teafű, meg kandiscukor, meg mézeskalács, de ezeket már nem tudom prezentálni, mert a gyomrom (és ezzel párhuzamosan a lelkem) táplálását szolgálandó- megittam, megettem. Viszont közben Kastanie felé szeretethullámokat küldtem, remélem, odaértek.



Mondja még valaki azt, hogy nincs rendszer és rendezettség az életünkben. Nem az enyémben, nem a tiétekben, hanem mindenkiében. Mert bár kesze-kusza az életem; mert bár mindig le vagyok maradva néhány lépéssel ahhoz képest, ahol lennem kellene; mert bár nincs még egy ajándékom sem; mert bár egy mézeskalácsom sincs még, mert bár nem vásároltunk be ennivalót; mert bár szorongató érzéssel tölt el mindez--- mégis, helyére kerülnek a dolgok, elrendeződnek az ügyek, kisimulnak a gondolatok a fejben, és igen, lesz néhány olyan napom karácsony előtt, amikor helyére kerül maga a karácsony a lelkemben. Ez a legfontosabb, azt hiszem.

2008. december 15., hétfő

Hógolyózás

Kaptam néhány hógolyót, nem akartam addig írni róla, amíg nem tudok időt szánni rá, mindig mindent csak kutyafuttában végzek.
Na, nézzük, hátha tudok még újat mondani:

1. Horoszkóp: na, ezt nem bírom, rosszul vagyok tőle, hithű keresztényként nem érdekel és bánt, hogy mások mit képzelnek bele- most kiábrándító vagyok?

2. Egyéb események, amikor születtél: régebben a rádióban volt egy olyan 5 perces műsor, amikor ilyenekről beszéltek, jobban kellett volna figyelnem, most lenne mit mondanom. :(

3. Ha nyernél a lottón: sosem játszom a lottón, annyira nem érdekel, hogy soha nem tudom, éppen mennyi az aktuális népbolondító nyeremény, lásd 1. pont.

4. Rossz szokás, amitől szabadulni szeretnél: ilyenem van, melyikkel kezdjem? Pl. aggodalmaskodó vagyok, rendetlen, meg feledékeny, behajtom a könyvek sarkait és simán beleírok, ha az olvasmánnyal kapcsolatban valami eszembe jut, rengeteg mindenbe belekezdek, aztán nem fejezem be... szerintem elég, ne bolygassuk.

5. Web-böngésző: Mozilla, majd a gugli.

6. Koffein: a legfontosabb, hogy sok legyen. Mindig tejjel, édesítőszerrel, de azért az idő függvényében vannak különlegességek. Hiszen hétközben a felébredéshez kell, minél hamarabb legyen meg, a cégnél Nescafe. Itthon főzött kávé, sok tejjel, esetleg tejszínhabbal, mandulalikőrrel. De a legjobban egy kis fahéjjal szeretem.

7. Színeid ruhában: fekete, barna, zöld. jó kis vidám színek, ugye?

8. Most mi van rajtad: ágyban vagyok, így a piros hálórucim, ha jól látom, 3 termetes macival az elején.

9. A legutóbbi könyv, amit olvastál: 3 projekt ment egyszerre, Marquez: Szerelem a kolera idején; R. Pilcher: Téli napforduló (karácsony előtt mindig); Kapitányék: Intézménymimika.

10. Ha háziállat: kutya!

11. Amit sosem háziállatként: kígyó

12. Legjobban szeretek magamban: hm, ezen töprengenem kell, talán azt, hogy szeretek főzni, olvasni- ez azért valami, nem? Mindenesetre érdemes rajta elgondolkodnom, hogy miért nem jut más eszembe.

13. Hol látod magad 10 év múlva: ha így folytatom, akkor az ideggyógyintézetben, ha inkább arra irányul a kérdés, hogy hol szeretném látni magam, akkor a Hospice-ban, másoknak segítve a halál elfogadásában.

14. Legutóbbi nagyon jó élményed: amikor kialudtam magam, de tényleg. Előtte: a párizsi utunk ZM-mel, a pihenés Karintiában, vagy csak a kertben való ücsörgés. Vagy a középső gyerek szalagavatóján.

Kinek dobom? Mindig későn válaszolok, addigra mindeni megkapja, de talán Anyahajó még nem volt, és nagyon érdekel Léda is! Ja, hogy már ők is voltak?...

2008. december 14., vasárnap

Egy kis ajándék

A következő (kisebb lélegzetvételű) ajándékok várnak gazdájukra:

1. 5 db kb. 10-szer 10 cm-es szalagszövéses blokk- gondolom, fel lehet használni egy alkotáshoz, de talán külön-külön is? A leendő gazdára bízom a dolgot.


2. 2 db 20-szor 15 cm-es blokk, világítótorony mintával- gondolom, elsősorban kisgyermekesek számára érhet valamit, de nincs megkötés!


Semmi mást nem kell tenni, mint egy megjegyzést hagyni a kedvenc versetek 1-2 sorával... Ha valakit nem érdekelnek a fentiek, s mégis megírja.. akkor nagyon fogok örülni! :o)
Természetesen lehet jelezni, ki melyik ajándékra pályázik... ha egyáltalán szeretné valaki a fent látható apróságokat...
Határidő? Mondjuk, legyen december 20.

Várom a verssorokat, kiváncsi vagyok, kinek mi a kedvence. Ahogyan az általunk készített tárgyakból, az általunk olvasott könyvekből sok mindenre lehet következtetni, úgy (szerintem) a kedvenc vers is árulkodó lehet. Márpedig én szeretnélek Benneteket még jobban megismerni.

Varrási tervek


Vettem egy könyvet, mert bár ZM a tavalyi könyvrendezgetéskor azt mondta, hogy ettől kezdve csak akkor vehetünk könyvet, ha ahányat veszünk, annyit valakinek odaadunk, mivel nem férünk; persze, ő volt az első, aki vett, na, így hallgassunk a családfőre... szóval, vettem egy könyvet, amit segédeszközként mutattam be neki, nem könyvként. Állítólag ebből én úgy, de úgy megtanulok varni, hogy Nárai Tamás kezdhet aggódni. :)
Mindenesetre elkezdtem olvasni, úgy olvasom, mint egy regényt, bár a nekem nem tetsző, érdektelen részeket (úgy mint fodor, amiből annyiféle van, hogy ki gondolta volna) átugrom, de a legtöbb részt végigböngészem. Jó rajzos, amelyek segítenek a megértésben, bár néha még így sem látom, milyen ruhát varrunk is éppen, nadrágot, blézert, vagy mit.

Na de ha megtanulom, kitanulom, elsajátítom! Semmi nem foghat majd ki rajtam, legyen bár bélelt, rejtett gombolású, zsebes, tudomisénmilyen kézelőjű blézer...

Ennek megfelelően a következő anyagokat vettem:

Van némi probléma az anyagfelismerésemmel, én a taftól mindig azt gondoltam, hogy az a bársonyhoz hasonló finom, szőrös és puha matéria, most kiderült, hogy éppen nem, mert poliészter (vagy valami hasonlót mondott az eladó kislány). Mindegy, olyan ünnepi alkalomra való öltözék lehet belőle, már amennyiben hatékonyan olvasom a fent említett segédeszközt.A színek nem nagyon látszanak, az első egyszínű ezüstszürke, a második ezüstszürke, de nem egyszínű, a harmadik meg... na, azzal jól bevásároltam, bent az üzletben olyan szép zöldnek látszott, gondoltam, egy ujjatlan kis felsőnek milyen jó lesz ezekhez. Itthon aztán már inkább enyhe aranyszínűnek látom, ami éppen nem jó az ezüstösökhöz. Nem baj, csak a szoknya és a blézer sikerüljön, persze, villámgyorsan, idő nincs rá túl sok.

Ma szaggatottan írok, lesz még Give away, meg hógolyó is, de most kicsit írogatok, aztán jön a következő bejegyzés, aztán varrosgatok, s jutalmul este még egyet. Ez a tervem, egyelőre kivitelezhetőnek tűnik. :o)