Filcmadarak / Felt-birds

Semmi kapkodás, semmi heves mozdulat, csak lassan, csak szépen, s legfőképpen türelmesen.

Nem izgalmas

másnak, nekem mégis, hogy éjfél felé ki-kikukkantottam a kertbe, esik-e már a beígért hó, az első hó, mert kívántam nagyon, tartja-e a szavát. Közben levendulával foglalatoskodtam, könnyedén átléptem másik térbe, másik időbe, már nyár volt és rekkenő meleg, bántotta a szemem a fal fehérsége, de a levendulát így kellett leszednem, legalább azt a keveset. Aztán még nagyobb lépést tettem vissza, felötlött a hely, a nap, ahol és amikor a töveket vettük, Tihany felé félúton, hol máshol. Vándoroltam, ki- és beléptem, könnyedén és gördülékenyen, az ember egy időutazó, bárki bármit is mond.

Ennyi és nem több.

Bannerem / My banner :o)

ZM tépte a haját, én makacskodtam, ő javasolt, én elutasítottam és ragaszkodtam, hüledeztem, mérgelődtem, egy kicsit kiabáltam is, hogy énbanneremaztcsinálokamit akarok, végül megdicsértem, hogy ugye, ugye, tud ő, ha akar, izgalmas esték voltak, első fejezetnek vége. Most jön a névjegykártya.
Szerintetek?

Már kettő

fekete gyerek is elfér rajtam---

A nő hét arca / Images of the women

1.  szenvedélyes / passionate 

2. vidám / cheerful: 

 3. gésa / geisha:

4. gyermekien tiszta / pure:

 

5. játékos / elfin:

  

6. fúria / fury:

7.  szelíd / gentle:

 

+1. kiismerhetetlen /  unknowable:

 

Ezzel a könyvvel

biztosan kihúzom karácsonyig, de még szilveszterig is, meglepő módon nem bánom, kihívásként indult a sok short version után egy igazi könyvet elolvasni, mostanra már megkedveltük egymást. Könnyedén indultam, majd lett sírás és fogcsikorgatás, mostanra azonban kiegyensúlyozott lett a kapcsolatunk, nem akadok fenn minden ismeretlen szónál, a szótárt sem csatolom a könyv mellé, hanem csak úgy... olvasom. Nem mondom, hogy nem aggaszt, amikor érzem, hogy valami fontos dologra történt utalás (de mikor mondta ezt K., nem emlékszem, egyébként pedig mit is mondott), és azt a részt is többször átvettem, mikor egy női rabbiról írt, mert az azért elképzelhetőbbnek tűnt, hogy én értek félre valamit, minthogy egy rabbi nő legyen.

Azt szeretném, hogy kövesse több könyv, egyre jobbak, egyre izgalmasabbak, bár mi lehet izgalmasabb, mint két ember kapcsolata, nemdebár?

Minden testi adottságon

lehet még tovább rontani, ezt láttam meg a tükörben (abban a fene nagy tükörben, amit még akkor vettünk, mikor még - legalábbis a körvonalaimat tekintve- örömmel néztem bele minden szembejövő tükörbe, de ezek az idők elmúltak, a tükör viszont maaradt), mert a beállt derék miatt kiegyenesíthetetlen gerincem következtében kitolt fenekemre ülhetne akár egy fekete gyerek, ahogyan azt szoktam volt látni valamelyik csatornán.

Az még csak rendben van, hogy kipárnázom magam a varrós székemben, s azzal sincs probléma, hogy holnap nem tudják feltenni nekem a munkanélkülieket gondozó központban, hogy kerestem-e munkát, mert be sem tudok menni, de ha a szombati sokszereplős randevúra nem tudok elmenni, abból nagy baj lesz. Bár végiglejthetek a Múzeum körúton így is, végülis.

Nem láttál még / Haven't you ever seen

szőrös táskát?

fell bag?

 

És pirosat se? 

And red bag?

Akkor láss csudát:

It's time to do it:

Arra a kérdésre, hogy

 

 mivel vacakolom el az időt, mutatom a legújabbat, a (nekem) rendesen vacakolásigénylő Baltazárt, de inkább -nét, melynek szemei nem egyformák, ráadásul kitömött állapotban kerültek felvarrásra, nagy a füle, de nem is úgy áll, ahogy én azt elgondoltam, nincs keze, se lába sem, ellenben nagyon puha, remekül tud majd vele aludni a leendő gazdája, gondolom én.

Hát, ilyenekkel töltöm  az időmet, mert abból oly rengeteg van.

Bannerkészítésben

vagyunk, meg arculattervezésben, s csak annyit mondok, nem véletlen az korábbi bejegyzés, már van egy kis viszály, ugyan nekem csak a betűtípus nem tetszett, meg a mérete és a háttere, de ZM ezt úgy értékelte, hogy én kiheréltem az ő ötletét, de megmondtam, én vagyok (a főnök) az ügyfél, kinek kérése parancs, különben nem fizet.

 

Nem mintha lenne

lenne racionalitása, de kórházba menni most nagyon nem szeretnék, a narancsnak van szezonja, ezt hoznának nekem a látogatók, azzal pedig az én orrom telítődött,  hát narancsszüretelő se legyek soha. Illatzsákokat készítettem a nap zárásaként,  rosszabb időpontot elképzelni nem tudok, elfáradt az orrom, ezt éreztem, s ezzel tértem nyugovóra, sokáig kísértett még az illat, nehézkes volt és édes, s reggel nem akartam a narancssárga pólómért sem nyúlni.

Hogy pedig hullazsákba jól záródó zacskóba tettem őket, annak oka nem az a félelem, hogy nekik nem marad illatuk, hanem, hogy nekem lesz. 

Legalább

egy hónapja nem töltöttem fel semmit  a Meskára (idén már nem is fogok), de nem is baj, szeretem, hogy mindenki idetalál, aki akar, megrendel, amit akar, de most azt kell mondjam, idén már a blogon keresztül is csak kisebb dolgok elkészítését tudom vállalni, úszom az árral, ahogy ilyentájt egy kézművesnek illik/kell.

Ez így nagyon rendjén van.

Hogy miért

miért is nem írtam, kérdezte K., magam sem tudom, van, amit szeretek magamba szorítani, különben pedig hogyan számoljunk be arról, hogy a nagy örömködésben összeszorul a szív, hát hogyan.

Szeretném

azt remélni, hogy a gyermekünk a szalagavatóhoz hasonlóan fog végigmenni az életen is, a hosszú hónapok alatti próbákhoz szükségeltetett kitartással,  az egyes táncok közötti váltáshoz igazodó játszi könnyedséggel, a palotáshoz nélkülözhetetlen tartással, a cha-cha-cha-ban mutatott játékossággal, a country-ban látott összjáték harmóniájával, s a (zárószámként előadott) keringőnél látott eleganciával, az arcán megjelenő átadás örömével.

Ezt kívánom, mi mást.

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Karafiáth Orsolya: Holdfény-szonetta

Van úgy, hogy ennél nincs jobb állapot:
árnyékát ismeri és mégse bánja.
Változzon úgy, ahogy csak én tudok –
könnyű moonlight könnyed fogyatkozása.

Hogy néha tánc lesz, észre sem veszem.
Felkér, megpörget – mesecina – mondja.
Szemében épp fel-felvillan szemem –
átjózanít szédültebb kábulatba.

Ha néha Mondschein, hűvös, szűkszavú,
de parttalan a megszabott mederben.
Zene s mégis egy újabb válaszút,
mert hallgatás, mert hárfa, brácsa egyben.

Csak annyit enged, hogy még érthetem.
A Hold nyelvén szól tisztán, fényesen.