2009. december 3., csütörtök

Megint sál

Nem azért sál, mert a recesszió következtében a meglévő fonalak előbb sállá, majd ajándékká avanzsálódva a fa alatt kötnek ki, hanem azért, mert ez az egyetlen projekt, ahol nem kell sem fogyasztani, sem szaporítani, nincs nyakkivágás, karkivágás, de még gomblyuk sem. Csak kötni kell, egyik sort a másik után, hogy előbb az ölünkbe (később a földre) omoljon, majd mások nyaka köré tekeredjen a sál, remélhetőleg kétszer-háromszor. Ízlés szerint.
A korábban említett és mutatott kék (türkiz) sál készen van, a hivatalos terminus technicus-t alkalmazva még blokkolnom kell, méretileg egyszer a nyak köré, majd lazán megkötve is viselhető.

Az újabb sál a színe alapján és a látszat ellenére a padlizsán-kék-szürke vonalat képviseli, mintája egy Amelie-ből való, tavaly ezzel kötöttem pulóvert. :o)


A bejegyzés írásakor ugyanaz az elv vezérelt, ami a jobb falatoknak az ebéd végére tartogatására jellemző, vagyis távozzunk jó szájízzel, imigyen különbséget téve Bucilla, s jómagam fonalválasztása között. A fotós még mindig én voltam. :o(


Azok az ajándékok a legkedvesebbek a számomra, amelyeket nem kötelezőként érkeznek hozzám, hanem hirtelen felindulásból, ne mondjam, szeretetből. :o)
Az ajándék egyébként fonal, de milyen...! Puha is, színes is, gyapjú is, taperolom, simogatom, bontogatom, fésülgetem, ölelgetem, szorítgatom. Talán egyszer még kötni is fogok belőle. :o)))

2009. november 29., vasárnap

Játszani is engedd... / Let him play...

Nem táska, nem hasznos, nem praktikus - de kedves, puha, törhetetlen, egyedi. :o) Szeretem...
Holnaptól a Meskán!

It's not a bag, neither useful, nor practical - but it's lovely, soft, infrangible, unique. :o) I like it...
From tomorrow it will be found in my online-shop!