Most tudom csak igazán dicsérni azt az okos kis fejemet, hogy nem szakmai blogom van és nem szuper honlapom*, hanem kesze-kusza életünk kesze-kusza lenyomatának online változata, így aztán senkinek meglepetést nem okoz, nekem magamnak megkönnyebbülést annál inkább, hogy nem kell kedves, vidám, Mikulásos, karácsonyos, fennkölt és emelkedett, de mindenképpen magasztos képeket és szövegeket idebiggyesztenem,
hanem őszintén elmondhatom, hogy igen, szeretem a munkám, igen, szeretem a táskáimat, igen, szeretem (what'smore), hogy vásárolnak tőlem, ha nem lenne, nagyon nagy baj lenne nálunk (így csak likviditási problémák adódnak elő, remélem), és igen, én a fogyasztói társadalmat képviselem decemberben, bizony, hogy azt szeretném, ha az emberek vásárolnának karácsonyra,
de azt is leírhatom őszintén, hogy iszonyat fáradt vagyok, hogy keveset alszom, sokat kávézom, alig bírok felkelni, hogy iszonyúan szorongok abbéli félelmemben, hoyg nem leszek készen a megrendelésekkel, hogy rémesen félek attól, hogy nem vesznek meg a wampon tőlem semmit, meg attól is, hoyg az első alkalommal mindent megvesznek, amit nem tudok majd pótolni egy hét alatt a következő vasárnapra, de szorongok a szorongástól is, mert akkor nyilvánvalóan nehezebben megy a munka.
Szóval, az van, hogy három wamp lesz, 9-én, 16-án és 23-án is, és én mindegyiken ott leszek, az utolsón sokat vacilláltam, érdemes-e, akarom-e, de miután nem cseng hónap elején a fizetési utalás sms-e, így egy kicsit más a helyzet, ez van. Nem lesz rend, meg lehet, hoyg tisztaság sem, és sok minden kérdéses, de amikor kérdezgetik, hogy mit szeretnék karácsonyra, a legőszintébben tudom legalább azt válaszolni, hogy azt, hogy mindenki legyen velem.
* majd lesz az is