fény - kép

Késő délutánonként megállok a csipkebokornál, nem mintha arborétum lenne a kert, s éppen ott tartanék pihenőt, de a kert alsó részében a Nap ezen a bokron hosszan időzik, hosszan búcsúzkodik, nehezen szakad el tőle. Ahogy körbejárom,  szinte látom, ahogy a fény centiről centire távozik, de még a milliméterek maga mögött hagyása is nehezére esik, annak biztos tudatában is, hogy holnap is lesz nap, lesz fény, lesz csipke. Leszek én is, de a bizonytalansági tényező magam vagyok.

Mire körbeérem a bokrot, bár nem nagy bokor, vagy mégis?, a Nap már csak a felső ágakba kapaszkodik. Megvárom, amíg elszakad az utolsó levéltől is, aztán magam is távozom.

Körte. Miért ne?

Örkény volt a vacsoravendég

Ha bárkinek is kétsége lett volna akkor, amikor a sosemvolt nagypolgári életünket mintegy zárójelben megjegyeztem, annak most itt a bizonyítékok csekély, ám annál mívesebb részlete, és ezen nem ront az a tény sem, hogy mindezek, sajnos, nem voltak eleddig használatban. Mások annál inkább.

Ennél több dolog sorsáról döntöttünk, szépen dokumentáltuk is őket, azonban nem adom közre mindet, cikkszámot kapott mind, ezek a sor elején vannak. Mivel nem itthon tároljuk őket, hanem a raktárunkban megfelelő helyen, ezért nem érdemes hozzánk betérni.

Még annyit elmondanék az art deco ezüst tálka, a jardinette, a Zsolnay étkészlet és a többi mellett, hoyg ugyanitt iszonyat erős szeletelőgép, valamint vízalapú lábmasszírozógép is eladó.

 

 

 

(szerintem nagyon érdemes a képekre kattintani,gyönyörűek, na)

azt hiszem, ezt nem tálalom fel a család vegánjának

Azt sem gondoltam volna, hogy ha a tárkonyos-vargányás krumplileves receptjére kattintok, akkor a hozzávalók felsorolása 1 kg (friss és füstölt vegyesen) sertésoldalassal fog kezdődni.

kár, hogy nem tetszik (nektek)

A kert közepén, ahol régen (nagyon régen) a pottyantós (röviden: a budi) volt, egészen pontosan: a (nagyon) régi pottyantós (emléke) mellett van egy szép nagy orgonabokor, amelyet befont a csipkebogyó*. Ennek a csipkebogyónak a tetejéről lelóg egy elhalt levél (ami nyilván nem csipke, sokkal inkább orgona, persze), elhalt, de a természet rendje szerint még meglehetősen sokáig része az Egésznek, ha rajtam múlik, örökké. 

Ez a levél a délutáni napfényben úgy (nap)fürdőzik, hogy anélkül, hogy bármit is tenne (csak lóg, mint tudjuk, mindenféle kötelezettségtől már mentesen)), átengedi magán a fényt, a környezet nem változik, maga sem változik, mégis minden alkalommal képes új arcot mutatni. Jobban tetszik, ha úgy gondolom, öreg, ráncos arca mindennap tartogat valami fényt számomra.

 

*igen, kijelenthető, hogy a kert közepén volt a budi

Welcome autumn

Felvezetés

Pár hónapja (az nem lehet, hogy éve, ugye, nem) valaki felvetette (de ki??), hogy lehetne a blogra olyan gombot rakni, hogy adomány vagy valami hasonló, tegyük fel, hogy valakinek tetszik az adott bejegyzés és úgy gondolja, hoyg támogatja a bloggert 200 forinttal, vagy valami hasonló volt, fogalmam sincs, hoyg ez lehetséges? törvényes? legális? megtette valaki? (hizlal?) vagy mi van ezzel, de az biztos, hogy én most szívesen idebiggyesztenék egy ilyet gombot, mert mondjuk, ha a mozgólépcsős posztra érkezett like-ok darabja csak 100 forintot érne, már milyen hawaii lenne. 

Én cserébe megígérném, hogy mindennap írok, méghozzá frappánsat, érdekeset (what's more: érdekfeszítőt), jópofát vagy éppen humorosat, mondjuk, reggel megkérdezném, hogy ma mi legyen? legyen aktuálpolitika? milyen lábbal keltetek? ha kedd, akkor Belgium humor? bértollnok lennék, na, nem szégyen az. Igazán nem lennék hálátlan, kiszolgálnám az olvasókat, ki én.

Addig is, míg ez ilyen nyitott marad, mondom, hoyg felszámoljuk a sosemvolt nagypolgári életünk egyes darabjait, melyek már azzal meglepetést okoztak számunkra, hogy vannak.

Üveg által, homályosan

Nem látok éles  körvonalakat, de érzem, hogy van különbség a barát és a kedves ismerős között, s bizony előfordul, hogy egyikből a másikba átcsúsznak emberek. Most éppen a kevésbé örvendetes része zajlik, s ez nagyobb szomorúság, mint hogy piszkos az ablaküveg.

ma pikírt vagyok

Én továbbra is úgy vélem, hogy vannak dolgok (cselekedetek, reakciók, stb.), amelyeket bár nem foglalt senki törvénybe, ettől függetlenül még élnek és vannak, nevezzük szokásjognak, s éppen, mert szokásjog, nyilván nem kötelező (értsd: nem jár büntetés a figyelembevétel mellőzéséért*), ám ettől még léteznek. A kismamáknak/időseknek való helyátadást ne kelljen már szabályként rögzíteni, mondjuk.

Szokásjog az is, hogy mutatom az új táskákat, mivel azonban ez sem kötelező, így vagy elmarad vagy sem, mindenesetre a be nem tartással senkit meg nem bántok.

* mert a kötelezőnek lehet más olvasata is, ugye