Márquez javára billent megint

"Ásványi türelem" - Márquez: Szerelem a kolera idején

Reggel 9-re leúsztam 2 km-t, aztán bevásároltam, eltettem télire egy halom lecsót, vasaltam, sütöttem brióst, mostam, teregettem.
De ha csak egyetlen egyszer tudnék ilyet írni, cserébe odaadnám a mai napomat. Mert az ásványi türelem magában hordozza a kitartást, a bizakodást, a csendes állhatatosságot úgy, hogy ezt az ember érzi, nem kell Márqueznek mondatokba foglalnia., magyaráznia.
Én értem. Ti is?

"Mineral patience" - Márquez: Love in the Time of Cholera

Today I had a busy day: swimming (2 km), shopping, bottling, ironing, cooking, washing, hanging out. But... if I could write such wonderful words, such expressions... I would exchange all my day for it. Because this expression "mineral patience" contains the long-suffering, the confidence, the quiet persistence - without long sentences, without any explanation.
I can understand it. And you?

Ha ősz, hát legyen nagyon ősz / Bag with autumnal colours

A múltkori zöld leveles táska után érkezett a felkérés egy hasonlóra, a különbség a színekben van. Remélem, tetszik... nekem ez teljesen őszies. :o) Nos?
Ezen bejegyzés azt hívatott illusztrálni, hogy tudok én rövid lenni. Igenis.

One of my favourite costumers asked me to sew a bag similar to the bag was mentioned in some posts ago (with green leaves). I had to change the colours, she wanted it in colours of the fall. I hope she likes it...
This post can prove I can write short post as well. Yes indeed..!

Az ismétlődés megkönnyíti az életünket... / Repetition can make lighter our life...

15 éve ismétlődik a következő párbeszéd a fodrásznál.

- Erika, tudod, rövidre, de a...
- Tudom, a füled ne látszódjon ki. Nem is értem...
- Mit nem értesz? Nem látod? Elálló...
- Az eszed tokja, ne idegesíts már! Meséltem már, hogy van egy vendégem...
- Csak százszor. A vendégnek iszonyúan elálló füle van...
- Nem úgy, mint neked, hanem iszonyúan!
- És ő mégis kontyot csináltat, megy a bálba, tudom. De az én fülem...
- Ha még egyszer elmondod, hogy takarja a hajad a füled, én úgy belenyírok, de úgy...

Most nem tudom, hogy tényleg mérges rám és belenyír vagy ez a fültakarásos frizura vagy én nem vagyok egyértelmű, mindenesetre a hajvágás utáni első pár hét meglehetősen sokkszerű időszak a számomra.
Bizonyíték alább. A képek előtt felhívnám a figyelmet a közismerten fotogén voltomra, mely párosul némi, a fotózást illető szakértelemmel, mindkettőt megfejeltem önmagam tükörben való rögzítésével. Hiába, mindig is a kihívások éltettek. :o)

Itt még vigyorgok.

Itt már láttam az előző fényképeket, jogos a komorulás.

Most még kancsal is vagyok? Jó párosítás a fülemmel, nem mondom.

Csak abban bízhatom, hogy ZM ismeri Siv Widerberger Szerelem c. versét:

Sten- Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy, vörös és elálló
fül.

(Na igen, a 41 évesen ha nem is szokatlan, de meglepő őszes haj az elmúlt fél év eredménye.)

Yesterday I was at the hairdressing salon. The result is terribile, my ears stick out- always. :o(
I would like to hope my husband knows the famous poem written by Siv Widerberger (Love).

Gondolatok blogszülinap kapcsán az obligát játékkal körítve

Tegnap éjjel döbbentem rá, hogy éppen egy éves a blogom, ami már önmagában is meglepő, de a bejegyzéseket visszaolvasgatva pedig különösen szembetűnő, mennyit változott az életem, s ezzel párhuzamosan kikerülhetetlen, hogy jómagam is.
Éppen egy évvel ezelőtt Brüsszelben voltam (sokadszorra), amikor is a kollégák elvittek az Atomiumba vacsorázni. Ma főként a családom körében töltöm a vacsorákat. :o)


Az első két fotót bizony, hogy én készítettem, bizonyíték a "vak tyúk is talál szemet" mondás bölcsességére. A harmadikon pedig magam is látható vagyok, balról a második, az a kedélyesen mosolygó vagyok én. :o) S hogy az Atomium középső gömbjében található étterem milyen érdekes design-nal bír, az azért felsejlik, remélem.

Aztán egy évvel ezelőtt varrtam ezt a kis szürkét is, nagyon szerettem varrni:

Na, félre a nosztalgiával, jöjjön egy kis statisztika:
- ez a 320. bejegyzésem (átlagban havi 26 bejegyzés, nem rossz, majdnem mindennap írtam valamit)
- lett 97 rendszeres olvasóm, ezt mondjuk, nem is értem, mindig meglepődöm, miért akar engem valaki olvasni, annyira azért mégsem jó :o)
- naponta átlagban 160-an jönnek az oldalamra, ez is meglepetés

Ilyenkor szoktak játékot hirdetni (vagy a 100. rendszeres olvasónál, én most ezt a kettőt egybekötöm), ne maradjak ki én sem a sorból, legyen. Aki rendszeresen olvas, meg aki csak hébe-hóba... aki szokott megjegyzést hagyni, meg aki még sosem... aki célirányosan jön, meg aki csak idetévedt... aki örömmel olvas, meg aki fanyalogva... aki itthonról ír, meg aki külföldről... szóval mindenki részt vehet benne, elég egy kurta megjegyzés. A határidő legyen vasárnap éjfél (szeptember 13.), a jutalom/meglepetés/ajándék pedig egyelőre maradjon titok.

Hát, lehet, hogy ez így nem túl vonzó, de nem törekszem népszerűségre, a dolog teljesen önkéntes. :o))

Yesterday I suddenly realized that I had began to write my blog 1 year ago. During this time not only my life but my personality was changed a lot!
One year ago I was spending some days in Bruessels and we had dinner in the wonderful Atomium- as you can see. The first 2 photos were taken by me, sometimes I manage to take images with quality. :o) The furniture of the Atomium is interesting, really, you can have a small impression by the 3. photo. I am curious wether you can guess which person I am...? (The 2.person from left.) Nowadays I have dinner with my family... :o)

One year ago I was sewing this grey quilt. It was prepared for a competition and although I didn't win anything... I liked sewing.
Some statistics:
- it's my 320. post (on the average 26 posts by the month)
- I have 97 regular readers, I can't imagine why they read my posts, they aren't too interesting writings...
- more than 160 visiters a day I have - it a surprise again....!

Somebody has blog-anniversary, it's obligate to announces some kind of game. I wanted to do it if I have 100 regular readers but today I am connecting these occasions. Everbody can take part in it... who reads me regularly or sometimes... who visits me advisedly or at random... who reads me gladly or unenthusiastically... who is from Hungary or from abroad... in brief: everbody who leaves a short (or long) comment for me. :o)
Deadline? Sunday, midnight.
Reward? It must be a surprise. :o))

A kék leveles és ami mögötte van / Bag with blue leaves and the background

Ez az a táska, amelyről tegnap szó esett.
Méretét tekintve akkora, hogy a Legkisebbünk alapfelszerelését kiegészítő matek korrepetálás mellett az angol és a magyar fakultációhoz szükséges összes cucc (is) belefér. Ez a mondat sokat (szinte mindent) elárul családunk reál tárgyak iránti elutasításáról, ill. a humán tárgyak iránti elfogulatlanságunkról, s bár azt nem állítom, hogy örömmel, de valamiféle belenyugvással konstatálom, hogy almunk legfiatalabb tagja sem jelent kivételt. :o(
Nagyjából a táskavarrás folyamatának felénél jelentette ki, hogy akkor ez neki mégsem kell, legyek szíves teljesen egyszerű, sallangmentes feketét varrni. Se dísz, se rátét, semmi. Talán még örülhetek is, nem cifrázza a dolgot, iskolába bőven elég a gyászfekete, nem mulatni jár oda az ember, meg villogni. A hely szelleméhez tökéletes választás, ugye.

Ennek megfelelően a táska már a Meskán várja leendő gazdáját. Remélem, olyan egyszeri pillantás alatti szerelem lesz, mint a tegnapi zöld levelesnél. :o)))


It's the bag was mentioned yesterday. Originelly it was sewed for our youngest daughter but when I was halfway through the work... she changed her opinion and the new idea is an absolutelly easy black bag. Without any application, any ornament. I can understand : for school is enough a mourning black bag. :o( People don't go to school to have a great fun, do they? :o)))
So the bag has already been in my online-shop waiting for her owner. :o))

Restancia

Most úgy vagyok, hogy hetek óta halasztgatom megírni az utóbbi 2 hónapban elolvasott 5-6 könyv "recenzióját". Emellett van néhány gondolatom a hirtelen felbukkant FlyLady-vel kapcsolatban is, de ma elkészült a következő táska is, csak a fotókon kellene még javítgatni.
Ha restanciának ez nem elég, akkor elmondom, hogy előfordulhat, hogy 6 hétig nem leszek. 2 hétig egyáltalán nem, aztán hétvégenként igen. De lehet, hogy akkor sem. Vagy az is lehet, hogy mindig leszek.
És mintha nem lennék túl fényesen. :o(

A kék leveles és ami mögötte van / Bag with blue leaves and the background

Ez az a táska, amelyről tegnap szó esett.

Méretét tekintve akkora, hogy a Legkisebbünk alapfelszerelését kiegészítő matek korrepetálás mellett az angol és a magyar fakultációhoz szükséges összes cucc (is) belefér. Ez a mondat sokat (szinte mindent) elárul családunk reál tárgyak iránti elutasításáról, ill. a humán tárgyak iránti elfogulatlanságunkról, s bár azt nem állítom, hogy örömmel, de valamiféle belenyugvással konstatálom, hogy almunk legfiatalabb tagja sem jelent kivételt. :o(
Nagyjából a táskavarrás folyamatának felénél jelentette ki, hogy akkor ez neki mégsem kell, legyek szíves teljesen egyszerű, sallangmentes feketét varrni. Se dísz, se rátét, semmi. Talán még örülhetek is, nem cifrázza a dolgot, iskolába bőven elég a gyászfekete, nem mulatni jár oda az ember, meg villogni. A hely szelleméhez tökéletes választás, ugye.

Ennek megfelelően a táska már a Meskán várja leendő gazdáját. Remélem, olyan egyszeri pillantás alatti szerelem lesz, mint a tegnapi zöld levelesnél. :o)))


It's the bag was mentioned yesterday. Originelly it was sewed for our youngest daughter but when I was halfway through the work... she changed her opinion and the new idea is an absolutelly easy black bag. Without any application, any ornament. I can understand : for school is enough a mourning black bag. :o( People don't go to school to have a great fun, do they? :o)))
So the bag has already been in my online-shop waiting for her owner. :o))

A másik / The other one

Egy valaki felajánlotta a segítségét, egy másik kijavította a zöld-fekete táskáról készült egyetlen fotómat, s egy harmadik pedig nekilátott fényképezni. Remek emberekkel vagyok körbevéve, komolyan és igazán.

Ennek megfelelően a táska a Meskán már megvásárolható. :o)
És mivel ebadta Legkisebb meggondolta magát az eredetileg számára készített táska terveit illetően, persze, csak miután már elkezdtem varrni... hát, holnap újabb táska érkezik. A drága lélek. :o(

Somebody offered me her support regarding my wonderful photos... other one corrected my only one photo was taken of the green bag... and the third person felt sorry for me so he took some images of the bag. Yammering is forbidden... if I have such wonderful people.
The result: the bag has already been in my online-shop, click here!

And: our Youngest has changed her opinion regarding the "ideal" bag. Of course it was after I had begun to sew it. :o( Everday a new bag in my shop, hurrah.

Őszre hangolva / For autumn

Két táskát varrtam, az egyikről még csak-csak készítettem valami elfogadható fényképet, de a másikról... Tervezem, hogy szilveszterkor írok egy bejegyzést (megfelelően illusztrálva) az év legrémesebb képeiről. Külön mappába rakom őket, valami rettenet, hogy miket tudok. :o(
Már a Meskán!

A másikról mutatok valamit, de ez még nincs a Meskán, majd ZM holnap korrigál. :o(

I sewed two bags and I tried to take photos of them but... I am a duffer at photography. :o((
I collect terribile photos taken by me and I will write a post on New Year's Eve. For everbody who would like to laugh at them and at me.
The wine-red one has alredy been on my online-shop, the other one needs better images, it needs my husband. Tomorrow. :o(