2012. december 29., szombat

újraolvas

Hiányos műveltségünk mondathatta velünk a két órás repülőút másfél órásra való csökkenésekor, hogy a nyugati széllel érkezett (a Legkisebb),  mint Mary Poppins, hiszen tudvalevő, hogy keleti volt az a szél. Viszont két órás különbséggel, összebeszélés nélkül mind az apa, mind az anya ezzel fogadta gyermekét, aki vihogott is ezen eleget.

2012. december 28., péntek

időzítés: csillagos ötös

11-kor száll le a Legkisebb gépe, édesapja összeszedi és szerintem fél 1-re itthon is vannak, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi hidegrázás és rohadt fejfájás nyomvonalán haladva addigra szépen hányni is fogok.

csak amikor benne vagy, akkor derül ki minden

A tegnapi sétát például úgy képzeltem, hogy ropog a hó a lábam alatt, szívom be a friss levegőt, tisztul a tüdő és tágul a tudat - helyette nagyon kellett figyelnem, bokánál tovább  ne merüljek a mocsárban, miközben tüdőtágítás címén Zsöminek ordibáltam, hogy ne menjen a lovakhoz/birkákhoz/kutyákhoz/emberekhez.
Vagy például a december, hogy azt képzeltem,  majd a két ünnep között lesz takarítás, rendrakás, kötés, olvasás, filmnézés, ehelyett Maslow piramisának legalsó szintjén éppen hogy leledzem. 
Breathing, food, water, sleep, sex.
(excretion)


Egyszerű az életem, pár szóval le tudom írni.

2012. december 27., csütörtök

bírjuk a nyugalmat

Én még sose nem is láttam, nemhogy kaptam volna egy óriás doboz Lindt pralinét. 
Eddig. Egy barátnőmtől.