Úgy gondoltam, hogy egy zseni vagyok, mert megoldottam az étkezési dilemmát, kizárólag sült kolbász (és májas hurka) lesz, az tök jó, csak be kell dugni a sütőbe és magától. Na jó, persze, a vegának csinálok padlizsános pizzát, de azért nem nagy kunszt, valljuk be. Aztán eszembe jutott, hoyg mennyire szeretik a sütőtök-krémlevest, jó, az sem a világ vége, ha a tökdaraboláson túl vagyok, már kész is szinte. Szinte.
És hát legyen még krumplipüré a kolbászhoz, mert az meg régen volt, és az kell, na. És ha már így akkor nem kellene egy kis desszert is? Nem fogok sütni, mert arról gondoskodtam, hoyg full tele legyen a sütő, de egy tiramisu? Azt csak össze kell dobni.
Ja, de a Középsőnek kellene még valami, amit még majd otthonra is elvihet pluszban, spenótos palacsinta. Ott egy kicsit vacakolni kell ugyan, de a többi úgyis pikk-pak készen lesz, hát belefér.
Bele is fért. Nagyjából a délelőttbe. Szűken.
