2013. november 2., szombat

fejlődéstörténet

Úgy gondoltam, hogy egy zseni vagyok, mert megoldottam az étkezési dilemmát, kizárólag sült kolbász (és májas hurka) lesz, az tök jó, csak be kell dugni a sütőbe és magától. Na jó, persze, a vegának csinálok padlizsános pizzát, de azért nem nagy kunszt, valljuk be. Aztán eszembe jutott, hoyg mennyire szeretik a sütőtök-krémlevest, jó, az sem a világ vége, ha a tökdaraboláson túl vagyok, már kész is szinte. Szinte.
És hát legyen még krumplipüré a kolbászhoz, mert az meg régen volt, és az kell, na. És ha már így akkor nem kellene egy kis desszert is? Nem fogok sütni, mert arról gondoskodtam, hoyg full tele legyen a sütő, de egy tiramisu? Azt csak össze kell  dobni.
Ja, de a Középsőnek kellene még valami, amit még majd otthonra is elvihet pluszban, spenótos palacsinta. Ott egy kicsit vacakolni kell ugyan, de a többi úgyis pikk-pak készen lesz, hát belefér.

Bele is fért. Nagyjából a délelőttbe. Szűken.

2013. október 29., kedd

folytassa

A család három tagja véletlenül betévedt egy sportboltba.
Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy a szülők szerint az azért nem fair, hogy a Legnagyobb cuki sapkát kapott a fejére, míg a szülők egyik tagja alaszkai aranymosónak, a másik pókembernek öltözött.