Javulva

Az én állapotomon hihetetlen sokat javított az, hogy Hollandiából egy hétre hazaérkezett a Legkisebb Ugrifüles. 

Megnyugodva

Ha a masinámat kérem reszkető kezeimbe, nagyon nagy baj már nem lehet, mondják.

több fotó itt

Túllépve

Úgy van, hogy befelé haladva nyöszörögve sajnáltatom magam, odabenn elnémulok, kifelé haladva pedig nincs kedvem megemlékezni a bent történtekről.

Meg úgy is van, hogy én nem az a kötős-olvasós beteg vagyok, engem ha leterít, akkor kifekszem rendesen (értsd: alvás két napig), ha viszont a szemem  kinyitom, akkor már felülök, ha felülök, akkor pedig fel is kelek.

Itt tartunk most.

Megrogyva

Valami nagyon elromlott az immunrendszeremben, alapvetően nem vagyok egy (testi értelemben) beteges típus, fertőző beteg is csak egyszer voltam egész életemben, amikor elkaptam az igazi, a rendes, a nagybetűs Influenzát, se bárányhimlő, se kanyaró, semmi, nem szoktam beteg lenni, náthás is évente egyszer, eddig legalábbis így volt, most azonban negyedszer, pontosítok, ezen a télen negyedszer, nem hiszem el. Mint a tüdőbeteg, úgy köhögök, taknyom-nyálam egybefolyik, fáj a fejem, könnyezik a szemem, fájnak a csontjaim és fázom. Nem értem, nem értem, de nagyon szeretném, ha mindenki (all around the world) szánná elesett mivoltomat, segíteni ugyan nem segít, de mivel kiszolgáltatottnak is érzem magam ilyenkor, valamit csak hoz rajtam.

Megoldva

Egyszer  egy séta közben nyöszörögtem, hogy ebben a télisétás bakancsban iszonyú melege van a lábamnak, de ez még a -20 fokos hideg előtt lehetett, mindenesetre Zsömi csak az alkalmas pillanatra várt, hoyg segíthessen megszabadulni kínjaimtól, olyan szellőzőnyílást vágott a bal bakancsomra, mely egyszerre biztosítja a szellőzést, valamint oldja meg a magas lábfejem okozta szorítást, ajánlom az ortopédusok figyelmébe.

 

Ecsetelve

Lehet azon nevetgélni, hogy a Zsömivel milyen jó sétálni, minden szembejövő megáll*, megdicséri, mintha a gyerekünket vinnénk a levegőre, esküszöm, de azért ma, amikor a Zsömle egész feje hipp-hop bedagadt, eltűnt előbb az egyik, majd lassan a másik szeme, dudorok nőttek az orrára, meg a feje tetejére, és akkor Zoltánnal autóba tuszkoltuk, ami egy másik történet, most nem vidámkodunk, hanem maradunk az aggodalmaskodónak kijelölt úton, szóval futás az állatorvoshoz (30 km), hogy mégis mifene ez itt a kutyán, ez a sok minden, mi nem odavaló, szóval, Zoltán akkor megjegyezte, hogy csak most nem gyerekorvoshoz megyünk.

A Zsömi egyébként allergiás lett, ahogy végigpengettük a dokival, mégis mit evett, mit ivott, akkor a tipp a felmosóvízre esett, a Flóraszeptes felmosóvízre, de komolyan, melyik kutya nyal bele, kész vagyok. És azon meg már nevetgéltünk kicsit, mert addigra a Zsömi feje normalizálódásnak indult, hogy a doki szerint ez úgy van, hoyg egyszer már megtörténhetett egy ilyen eset, másodjára szokott ilyen csúnya puffadás beindulni.

Lényeg a lényeg, nemcsak a főtt húst, a sajtot, a diót, a szőlőt, hanem a Flóraszeptes vizet is dugdosnom kell előle.

*valahogy el kell jutni a lakottról a lakatlan területre, s menetközben belebotlunk emberekbe, elvégre ez egy falu,kérem,emberekkel

Büntetve

Azt a marketingest pedig, aki kitalálta (meg aki jóváhagyta), hogy a gasztroújsághoz csomagolt ajándék egy egy adagos mosópor legyen, azzal büntetném, hoyg egy hétig mosópor illatú étket vehessen csak magához, mert az az érzés, hogy az újságot lapozva minden receptnél Ariel-t érzek az orromban, számban, felbecsülhetetlen.

Megvilágítva

Általában elalvás előtt, amikor már majdnem alszom, de azért még nem, akkor jönnek a gondolatok, ezek különlegessége, hogy napközben, tennivaló között sosem akadok beléjük, ideje van ezeknek, meg sokszínűsége is, bár alapvetően két nagy csoportba oszthatóak, vannak a fizikai és a (nagyképűen) metafizikai gondolatok.

Az egyik néhány hete foglalkoztat, ez a fizikai részt képviseli, kiindulópontnak a nem teljesen jól működő vérkeringésemet tekintjük, nekem sajnos fél perc alatt padlizsán színűvé változik a körmöm, ha 15 fok alatt vagyunk. Mostanában van ez a melegítőpalack, melyről nem tudok elég hangzatosan írni, és akkor arra szoktam gondolni, hoyg az hogyan lehet, hogy a (paplan alatti) bal lábamnál lévő palack melegsége eljut a fejem alatt (tehát nem paplanos borítottságú) alatt lévő jobb kezem ujjaiba, imigyen átmelegítve azt.  Végül arra jutottam, hogy fejétől bűzlik a hal, vagyis lábától fázik/melegszik az ember. Ezt a kérdést lezártnak tekinthetjük.

A másik, a metafizikai vonulat része, az nagyon izgalmas, mert itt kísérleteket is kellett végeznem, itt abból indulunk ki, hogy az állatoknak nincs emlékezetük, nincs múltérzetük, ezt most nem bolygatnám, hoyg jó-e nekik ettől vagy sem, nem erre fókuszálok én most. Van ez a (méltatlanul keveset emlegetett) cicus nálunk, a Cuncus, aki bebújik az ágy alá, ha ki akarjuk vinni. És akkor az érdekel, hogy ha én például mozdulatlanul fekszem az ágyon, amikor ő bebújik az ágy alá és nem lát (ez releváns mozzanat ebben az érdekfeszítő történetben) huzamosabb ideig engem, akkor vajon tudja-e, hogy én ott vagyok, vagy egy idő után elveszti ezt a képet és képes csak a pillanatnak élni, amitől feladja óvatosságát vagy hogy is van ez. A Cuncussal való tapasztalatok ott buknak meg, hogy Zoltán kihalássza őt, mielőtt a végére járnánk ennek, tehát kénytelen vagyok elméleti síkon folytatni ezt a bonyolult feladatot.

Öööö... nem tudom, sikerült-e megvilágítanom az elalvás előtti gondolataim lényegretörő, hasznos és tarka mibenlétét.

Részletezve

Már nemcsak arról van szó, hogy a wampon az asztalom egy meeting point, hogy ott emberek futnak össze, ismerkednek meg velem és egymással, hanem arról is, hoyg lassan éléskamrává válik, meg könyvtárszobává, időnként pedig pszichoterápiás rendelővé.És ez így van rendjén.

Az Eszter, aki egy könyvet ígért, hozott egy könyvet és süteményt,  a Zsuzsi, akivel szintén egy könyvcseréről beszéltünk, ő hozott egyet, meg még egyet, egy vásárló, aki egy táskáért jött, iziben vett még egyet, aki csak a blogról szeretett volna beszélni velem, hozott nekem lekvárt és süteményt, megérkezett egy küldeményem egy könyvjelzővel és néhány ajándék kütyüvel, mégiscsak kiugrott hozzám egy másik olvasó egy öleléssel, szóval ez a +1 nyeremény napja volt. Nem szeretnék giccsbehajlóan írni erről, ezért elmondom, hoyg én (sajnos) pénzmotivált lettem, ez van, én árulni megyek a wampra, azonban ezek az apró(nak tűnő) nüanszok, ezek engem sok mindenben megerősítenek, megvidámítanak. És nem, nem szeretném kipróbálni, milyen is az, amikor nüanszok vannak, bevétel meg nincs. Mondom, pénzmotivált lettem, ami nem egyenlő az álszenttel. :)

Akkor.... wamp!

2012-ben is, a mai nappal kezdődően.