nem lehet kedvemre tenned

Minden igaz és a fordítottja is.

Itt van hát az új gépem, gyors, pontos, segítőkész, illedelmes és elnéző. A Legnagyobb Danija eljött velünk vásárolni, ami nagyon hasznos volt, az eladóval folytatott beszélgetésből mi nem sokat értettünk, Zé azt mondta, jelezzük, ha fizetni kell, ő majd akkor a pulthoz lép és elegánsan átadja a kártyáját. Lőn.

Két napos alapozás után érkezett meg hozzám, mindent kinyert ez a Dani* a régiből, pedig én teljesen lemondtam mindenről és ez tök furcsa, mert eleinte jajongtam, hogy jaj, mi lesz a fényképeimmel, aztán eszembe jutottak a filmek, aztán jöttek a különféle dokumentumok, hogy anélkül meghal a biznisz, következtek a bejelölt és időhiány miatt eddig el nem olvasott cikkek, majd a blogok, na, hát blogok nélkül végképp nem tudok élni. Minden újabb elemnél az előzőről már le is mondtam, el is temettem, keresztet vetettem rá, nyilván kellett a hely az új siránkozásnak, nem vagyok én fiatal laptop, hogy annyi minden elférjen a memóriámban. Szóval, szép sorban eltemettem a múltam, hogy akkor most új élet, új fényképek, új filmek, új dokumentumok, új biznisz, új cikkek és új blogok. 

Új lap.

És akkor kiderül, hogy minden megvan. Hát, majdnem megsértődtem, elvégre én itt felkészültem egy new life-ra, frissítés, meg upgrade, ami kell, csontjaimban éreztem a változást .Biztos úr, esküszöm, én akartam.

* nem tudunk nála jobbat elképzelni a legnagyobb mellett. mert nincs is nála jobb

konteo

Én eddig nem is tudtam, hogy micsoda összefüggés van a gondolatok mennyisége / minősége, valamint a testet öltött blogbejegyzés között. Képtelenség ezen a gépen írni.

Viszont állítólag már csak 1 nap és készen lesz az új gépem.

Ezt fenyegetve mondtam, remélem, átsüt.

géprombolás

Direkt nem tegnap tegnap tettem fel a kérdést, mert tegnap tomboltam és csapkodtam és bőgtem és zokogtam és sírtam és ezek fokozatait végeztem, de ma már nyugodtabb hangon tudom megkérdezni, hogy mégis, mit gondoltok, kinek a laptopja halt meg reggelre teljesen és örökre és gyógyíthatatlan betegésben?

Úgy van.

De ahogy megtudtam, tegnap volt az erőszakmentesség világnapja.

csak mondom

Elrontott borítójú, ám remek könyv például ez.

elég bátor vagy-e?

Ebben az évben nagyon silány könyveket olvastam, oké, tudom, én választásom, én vettem, én kölcsönöztem, viseljem méltósággal, különben pedig azért benne van egy Paul Auster, egy Vonnegut és egy AC is, sőt, benne van az emlékezetről szóló könyv is, ami viszont annyira jó, hogy újra beleolvasok esténként és el is határoztam, hogy írok róla részletesebben.

De ha ezeket a kiugrásokat leszámítom (jó, a Murakamit is), akkor az van, hogy ezt az évet, még ha csak októbert írunk is, egyszerűen elbénáztam, nem találtak meg a könyvek és ez annyira elszomorító, hogy akkor én most kérek szépen mindenkit, aki erre jár, hogy legyen oly bátor és ajánljon már nekem olvasnivalót, mert jó lenne jó szájízzel végezni az évet.

Megmondom, mi van. Az van, hogy nem szeretem Fejős Évát, Coelhot, és nem tudtok kedvemre tenni a hasonszőrűekkel sem és nem akarok meseszerű, misztikus és vámpíros történeteket sem. Szeretem a krimit, de könyörgöm, legyen már izgalmas, de ez még kevés, legyen jól megírt is és fordulatos vagy éppen nem fordulatos, mégis kitalálhatatlan. Szeretem Ulickaját, Murakami Harukit, s bár nem vetem meg, ha könnyed, de ne legyen szinglis, világfájdalmas, váratlan szerelmes, ál- történelmi, ezoterikus, öngyógyító, self-made, pozitív gondolkodásra serkentő, és ne szóljon homoszexualitásról sem. Mert én ilyen vagyok.

Tudom, olvassak politikai lapot.