És ahogy államvizsga előtt is,

most is elmentem fodrászhoz, mert bár akkor valaki felhívta rá a figyelmem, hogy a friss haj jelentheti azt is, hogy na, szép, munka helyett fodrászkodott, én azonban azt a hatást szeretném elérni, hoyg okosat ugyan nem tud mondani, de a haja legalább rendben van.

Luca széke projekt,

lánykori nevén South Bay Shawlette.

Valahogy hetek óta ekkora, pedig horgolom.

Igaz, a horgolási tempómról sokat elárul, hogy amikor Szeged felé költöztettük* a Legkisebbet, akkor az út alatt 2, azaz kettő sort horgoltam meg. És nem azért, mert a sofőrünk száguldozott volna.

* óh, boldog békeidő!

Gondolom, ez a

munkával kapcsolatos sok töprengés, a sok visszafojtott nevetés, a gondterheltség és a megfeszített agyalás okozta ránc, az okozta, hogy tegnap egy férfival folytatott beszélgetés közben, miközben a lábára tévedt a szemem, s  láttam ott egy zoknis-szandálos, ámde szőrös férfilábat, kirobbant a nevetés belőlem. Sajnos, nem bírtam abbahagyni, eddigi kapcsolatunk laza szála mintha szakadt volna egyet.

Ilyen nagyon fonto

s dologgal töltöm az éjszakám, hogy telefontartó, ami legyen egyszerű, de legyen dísze, hogy könnyen kivehető, becsúsztatható legyen, s hoyg lehessen tisztítani.

A minta... tavaly levelek voltak, ill. körök, most egyesítettem a kettőt. A köröket először az azóta sem folytatott nyakláncokon alkalmaztam, aztán került belőle neszesszerre, Kindle-re, meg ki tudja még,  hová. Azt hiszem, ezt a legutolsó mintát sajnálom a legjobban, folytatni kellene. Fogom.

Addig is...

Mindkét fél nagyon

A munkáért nagyon jól fizetnek, csak én meg nagyon béna vagyok.

Ez a ketteske, mármint munka, ez úgy történt, hogy  ennek a cégnek pár hónappal korábban már csináltam egy munkát, amit nemcsak nagyon, de nagyon élveztem (bár iszonyú sok volt), hanem jól is sikerült, mondta is a vezér,  hogy  rögtön az elit alakulatba kategóriába kerültem, és hogy ez milyen jó. Csak valahogy túlkvalifikáltak engem, az a gyanúm, így aztán most nagyon frappáns és jól szerkesztett bejegyzéseket ne várjatok tőlem*, mert szellemi energiáimat beleölöm egy olyan projektbe, amelyhez nem értek, de azt hiszik, hogy igen, így viszont meg kell tenni mindent, szóval, nem marad gondolat a fejemben, nagyon semmi sem marad.

Szombaton még elmegyek workshop-ra (bizony), ahol majd élesben is kell okosakat mondanom, nem kétség, hogy elsőkből lesznek az utolsók, de szerintem a financiális rész is újratárgyalásra kerül. Mármint lefelé.

*ja, hogy eddig sem? az más

Nem,

nem kényszerítem ZM-et, hogy ezt magára öltse. Csak ezen mutat jól.
Ez is szülinapi ajándék volt. :o)

LeReine

Blokkolás után.

 

 Minta: LeReine by Angela Tong

Fonal: tolnai gyapjú, saját festés

Súly: 80 gramm

Méret: 142 x 74 cm

Nevezzük

belső rendnek.Mert csak ez számít.

A minden küls

ő körülmény ellenére  is saját belső hangjukra, belső órájukra hallgató fákat, azokat nézem, azokat irigylem. Lehet rengeteg napfény, lehet nyári meleg.
Ha idő van, akkor menni kell.
Ha idő van, akkor érni kell.

Amikor még türelmes voltam / 1. rész

Saját festésű textilekből.

Még mindig ott tarto

k, hogy keresem magamban azt a napot, amikor ezt a fonalat festettem, hogy mégis mire gondoltam, milyet szerettem volna, tetszett-e a végeredmény, meg ilyenek. Nem tudom, nem emlékszem, csak arra, hogy egy éve áll ez a fonal érintetlenül. Állt.

 

Most elkészült a kendő, blokkolódik, utána pedig meglátjuk. Lehet, hogy Fábry után, aki egy elöl-hátul sliccel ellátott alsónadrág kapcsán azt mondta, belevaló embert keres, szóval, én is azt mondom, keresem a hozzáillő embert.

Röviden

Ezt a tendenciát, hogy az első wamp jó volt, a második még jobb volt, kedvelem. 

Nagyon elfáradtam, de nem csupán a wamp miatt, ez egy hosszabb történet.

Ez a másik munka, ez mintha ki akarna fogni rajtam, nem hiába tartottam tőle, kicsit túlértékeltek engem a megbízók.

Kezdem a megrendelések teljesítését, lehet reménykedni.

Befejeztem egy kendőt.

Vannak terveim.

Ebéd nem lesz.

Most, hogy Durrel-

lel végeztem, ingadozom a súlyos történelmi regény könnyed ponyva és a klasszikus között.

És én még azt

hittem, hogy spanyolviasz, hát tessék.

Vasárnapi vers

Csorba Győző: Tevékeny ősz

Szó sincs itt semmiféle gyászról az ősz
teljes iparkodással ténykedik:
szervezi a kerti brancsot a kezdőket
kitanítja a haladókat emlékezteti
s fokozatosan adagolja
a kopárságot hideget olykor
a gürcölésbe csöpp játékot is kever:
például ökörnyálat úsztat szusszanó
sündisznóval zörgeti végig az avart
s a gyöngyvirág-tövön piros bogyót fakaszt.

De persze többnyire mégiscsak dolgozik
hogy meglegyen aminek meg kell lennie:
az ál-halál a visszatartott lélegzet
a tág-üres terek a hasznos türelem
mikor majd agresszíven és hatalmasan
a zúzós talpú tél megérkezik.