Shaelyn

Azok a típusú kötések mennek nekem nagyon jól, melyek nem igényelnek különösebb odafigyelést, agymunkát, de ebből nagyon igyekszem messzemenő következtetést nem levonni. :o) Majd mutatom blokkolás után is, a színe, a szépséges kékes-zöldes színe már most is látszik.

Recept

Ha túljutok a felháborodáson (ez a macsek megint felébresztett), az önsajnálaton (még hétvégén sem alhatok sokáig), a sokkon (basszus, tök sötét van), a felismerésen (még korábban keltem, mint hétközben), a fenyítésen (iszonyúan elkényeztetted, soha többet nem kapsz cicát), a fenyegetésen (a kialvatlanságtól nyűgös leszek egész nap), és tetemes mennyiségű kávén, akkor kiderül, hogy nagyon hatékony tudok lenni.

Életképek

Úgy van az, hogy én gyakran mondom, milyen életet szeretnék, hogy szeretnék a cicánk lenni, mert mindenki szereti, mert kényúr, mert ölelgetik, mert bitang jó a teste, meg ilyenek (kalandos élet), de közben azt is mondom, hogy szeretnék egy terebélyes fa lenni,  mert nemcsak tűri az évszakok váltakozását, hanem megéli és várja, ha kell, akkor visszahúzódik, mintha nem is lenne, de akkor is erős marad, várja a maga idejét, amikor újra és megint (bölcs élet). És szeretném a sikeres, fiatal énekesnő életét élni, mert tehetséges valamiben és szép és fiatal, és ha azt mondja, akar valamit, akkor azt megkapja azért képes megdolgozni, sikert sikerre halmoz minden területen (sikeres élet).

És szeretnék főnixmadár is lenni, mert az szabad és legyőzhetetlen (szabad élet).

És néha szeretném a  saját magam életét élni, teljes kihasználtságban, nem másra vágyódván, hanem elfogadván azt úgy, ahogy van.

Ez itt a reklám helye!

A következő képeken nem az van, amire gondoltok, nem egy zsák/tasak/zacskó, nem, hanem egy csodazacskó, méghozzá krumplisütő csodazacskó, csodazsák, a neve még nem eldöntött.

Úgy van az, hogy végre (!) sikerült beszereznem a tengerentúlról azt a speciális anyagot, amelyet a zsákba belevarrtam, s amelynek segítségével olyan, de olyan krumplit lehet sütni 12 perc alatt, hogy ujjainkat nyalogatjuk azóta is. Használata egyszerű:

1. a krumplit megmossuk, alaposan megtöröljük

 

 2. a zsákba tesszük

 3. a mikróban (nem grillezős, hanem sima mikróban) 900 watton 12 percig sütjük

 

 4. a 12 perc lejártakor a zsákból óvatosan kivesszük, baromi forró, ahogy az kell

 

5. igen jó étvággyal megesszük, de a látszat ellenére nem, nem héjastól.o)

 

Általánosságban elmondható, hogy három termetes vagy négy/öt közepes krumpli fér el a zsákban, arra kell figyelni, hogy ne a hosszuk, hanem a keresztmetszetük legyen hellyel-közel egyforma. A zsák mosható ugyan, de nem szükséges, tekintve, hogy nem történik semmi olyan tevékenység, amely miatt ez szükségessé válna, így egy zsák legalább két évet is kibír, ha nem többet (többről még nem számolhatok be, nekem két éve van).

Azért szeretem, mert a vízben főzős változathoz képest pillanatok alatt elkészül, az egyik adag fogyasztása közben készülhet  a következő, a sütőt be sem kell gyújtani, nincs mosogatnivaló, stb. És finom, sajnos, nagyon finom.

Egyelőre négy darabot varrtam, a következő színekben van (felhívom a figyelmet a csendélet egyszerűségben rejlő erőre, a két krumplinak a tudatalattira fejtett hatása páratlan):

1. zöldségeskertes:

 

 2. gyümölcsös:

 

 3. vagány:

 

 4. visszafogott:

Holnap rakom csak fel a Meskára, sok készül, elárasztom vele a piacot, mert rést láttam rajt', azonban ma még az olvasóké a választás lehetősége, s kedvezmény is jár, lehet kommentben, de lehet e-mailben (nyirati.rita@gmail.com) is jelentkezni. :o)

Csak mondom.

Babatakaró / Baby blancet

Végre elkészült az a babatakaró is, melynek nemcsak fazonja, de elkészítési határideje is többször módosult, egyik sem a megrendelő hibájából. A baba még odabent volt, mikor a tárgyalások elkezdődtek, még meleg volt bent is, kint is, most már csak abban bízhatok, hogy az idekinti melegséghez ez a személyre szabott takaró hozzájárulhat.

 

 

Kicsit nagyon ronda a fotó, se nem éles, sem a színei nem jók, sem befogni nem tudtam, ellenben készen van.

 

Pályázat

      Azokat az állásokat, amelyeknél alapfeltétel a jó megjelenés, meg sem nézem, továbbmegyek, mert tudom, hogy a fotóm alapján már kiesek a rostán, de ha mégis bent maradnék, akkor az első személyes találkozón, így van ez, nincsenek illúzióim. Most azonban megtaláltam azt az állást, ahol nem számít a megjelenés, a külcsín, kizárólag a belső értékek, a kristálytiszta logika, de ZM azt mondja, talán mégsem kellene próbálkozni, mert megtanulnám ugyan a szabályokat, átlátnám a dolgokat, felmérném a lehetőségeket, s annak megfelelően képes lennék a döntéshozatalra, csak a pókerarc, az hiányzik.

Kiegészítésképpen / By the way

 

 

Volt ez a táska, melyhez készült tolltartó és neszesszer is, jókedvűen kezdtem őket varrni, majd gyomorfájással fejeztem őket be, ehhez nekik semmi, de semmi közük, ha rájuk nézek, mégis ezt látom.

Some weeks ago I sewed this bag and now it was their turn. I have begun to sew them gleefully and finished them with a terribile stomachache, wonderful. :o(

Ajándék / Present

 

Luca (Középső) rajzolta, én varrtam, ő viszi szülinapra, de nem ám babazsúrba, hanem a 21 éves barátnőjének. És mert nagyon tetszik neki, varrhatok még egyet, meg majd sokat is, mindenféle színben, méretben, fazonban, mindenféle pofázmánnyal, persze.

It's a cat  drawed by my middle daughter, sewed by me. Lucy (the child) wants to present her female-friend with this cat but you must know Sophie (the friend) is 21 years old. :o) I can imagine my future: I will sew cats with diferent colours, size, shape, of course. :o)

Alvásilag

pedig úgy vagyok, hogy reményeimet a hétvégi idővisszakapásba fektetem, az az egy óra tökéletes ajándék, a lehető legjobbkor, s bár nem bánnám a havi ismétlődést sem, most tudok ennek nagyon örülni. 

Éjszaka sokáig varrok, s olyankor szoktam arra gondolni, hogy a blogolásban egy dolgot nem szeretek, a bejegyzések címadását, ha három sort írok, annak is címet adni mekkora marhaság, néha a hosszabbaknak is, valami más kellene. És arra is szoktam (sokat, sokat) gondolni, hogy milyen jó lenne, ha nem lenne szükségem a megjegyzések rovatra, ha nem érdekelne, ki mit mond, ki mit gondol, ki mit ír le, hanem csak irkálnék, varrnék, feltöltenék, de legfőképpen vállat vonnék, mert akkor azt érezném, hogy én én vagyok, nem függök senkitől, önálló, szuverén egyéniség, nem nézegetném, hogy írt-e valaki kommentet vagy sem. S hogy ezt még nem szüntettem meg, mutatja, hogy mekkora szükségem van a visszajelzésekre.

Lehet, hogy tényleg kell az az egy óra, s akkor a gondolataim is más irányba szállnak, mondom, várom azt az egy órát.

Főzés

A lasagna/e gyors is, finom is, egyszerű is, csak annál a pontnál torpanok meg, viszont mindig, hogy a mártásokat és tésztákat egyenlő mértékben osszam el, de még inkább előtte, hogy akkor x tésztához hány réteg mártás kell, alá-fölé-közé, mindig van valami, amit nem veszek figyelembe, jaj.

Lila testvérünk / Purple bag

A lila mi más lenne, mint piros és kék keveréke, világos, én azonban öntöttem mindenfélét a fazekamba, mert nem akart és nem akart kikerekedni a lila, végül már azt hittem, fekete lesz a textil, de nem, mert a nekem leginkább tetsző lila lett, mély és padlizsán, de nem fáradt, hanem éltető és lüktető. (nem, nem olyan, mint a képen)

Egy kicsit nehezebben válok meg ettől a táskától.

I had an order to sew a bag with free-motion quilting similar to the earlier ones but with purple. In case of these bags I dye the fabrics but the purple was a challenge for me (I hadn't thought it earlier) I have used (almost) all of the colours of the palette to achieve the wanted tone but the result makes it up to me for the tiredness. It's purple like the aubergine and vital and pulsating. (no, the photo can't give back the real colour)

Füzetek

Van az a füzetem, amelyikbe a terveket rajzolom, van az, amelyik a business-füzetem szerepét tölti be (megrendelés, postázás, bevétel, kiadás...), egy másikba írom (régóta) a verseket, megint másik a diétás füzetem (itt fontos dolgok vannak, tornáztam-e, mit ettem, hánykor, miért... miért, miért, csak), van háztartási füzetem, és van az egy füzet mind felett, amely nélkül ajtón ki sem lépek.

És nagyon gondolkodom, ne legyen-e egy füzetem, amelybe a füzeteimről írok.

Almafa

Örökké hálás leszek a kutyánknak, mert amikor kicsi volt ő is, meg az almafánk is, jól megharapdálta a törzsét, kiharapott belőle valami férgeket, azóta ontja a fa az almákat, s biztosan lehetne mást is tenni vele, mint csodálni a virágjait, majd a terméseit, gondolom én, hogy lehetne permetezni, nyesni, metszeni, mi azonban hagyjuk szabadon és önkényesen nőni. Olyan is, mint egy banánfa, fürtökben lógnak az almák, savanykásak ZM szerint, szerintem ehetetlenek, így viszont most készül(het)nek az almás  piték, lepények, torták, crumble-k, levesek, s ha valakinek van még ötlete, ne kíméljen, mert Csülöknek hála, almánk, az van.

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Fodor Ákos: Arcképcsarnok

Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
– lehet, hogy ez az igazi.

És van annyi arcunk,
ahányan csak ránk néznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
– lehet. Akkor ez a valóság.

Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány:
múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
– efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.

És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.