hazafiatlan, ebadta

beles dekrétum

back to...

ez bizony jelszavas

    Show encrypted text

ugyanaz, mégis más

Pedig nem is a ruha szín teszi a .. táskát.

Shackleton

Majd egyszer megírom, hogy mostanában mennyire szerteágazó az érdeklődési köröm, de még hoyg a vágy, hoyg most azonnal tudjam a Fibonacci négyzeteket, meg ilyen létfontosságú ismeretek, mindenesetre Shackleton-ról is olvastam eleget (ébredtél már úgy éjszaka, hogy de melyik sarkot is? és melyiket Amundsen? na, majd mesélek), így aztán mondhatom, hogy a mai erdei sétának indult túlélő túránál nyújtott teljesítményemre Shackleton elnézően megveregette volna a vállam.

 

 

maradjunk sík terepen, az (másoknak) egyszerűbb

Elolvastam ezt a cikket és én tényleg szeretnék szemét nélküli világot, milyen jó lenne így élni, de nemcsak arra gondolok, hogy nem lenne szemétdíj és nem lenne gond, ha hétfőnként elfelejtjük kihúzni a kukát vagy mint az utóbbi időben többször is, hoyg a hóakadályok miatt a kukásautó nem jött be az utcánkba, s kezdett a falu ezen része nápolyi hangulatot (meg egyebeket) árasztani, hanem arra is, hogy hát tényleg, na, nem lennének szeméttelepek például, nem terhelnénk a környezetet, meg egyáltalán ökotudatos gondolkozás, az lenne jó.

Na most elmondom, nálunk hogy is van ez.

Nem használunk öblítőt már nagyon régóta, egy ideje mosószódás mosószappannal mosunk,  nem használunk tusfürdőt, helyette csodás szappanokat kenünk magunkra. Tisztítószerből előnyben részesítjük a citromot és a szódabikarbónát.

Komposztálunk igen bőszen, külön (szellőzős) vödör van használatban, belemegy minden, ami utána a csodás EU kompatibilis komposztálónkban landol, szemét a konyhából alig. A használt étolajat gyűjtjük, hoyg majd leadhassuk.

Magazinokat nemigen veszünk, igaz, ez főleg érdektelenségből és nem környezettudatos gondolkodásból fakad.
Az ásványvizes palackokat külön gyűjtjük, visszük a megadott helyre, ugyanígy a fémhulladékot, a papírt és a veszélyes hulladékot is.

Ruhák: hát az nehéz terep, de nekem speciel nem sokkal több van a cikkben említett mennyiségből, legalábbis használatban, az azon kívüliek a "belefogyok" elnevezésű dobozban várja a sorát. Optimistán Ökotudatosan nem dobom ki,  természetesen.

Végiggondolva mindezt, nem tudok másra gondolni, minthogy valószínűleg a munkát kellene még beszüntetnem, mert az kifejezetten sok szemetet termelnek. Ha pedig befejezem ezt a létfenntartási dolgot, már csak egy lépés választ el az erdőbe településtől.*


update: a mindennapi kenyerünket is én sütöm, maradék étel nincs, mert van  Zsömi.

vö. Voltaire

hát, nem annyira jó

Valahogy azt képzelem,  ha elég óvatosan lépkedek a  jégtáblákon, azok nem törnek be alattam, vagy ha mégis, képes vagyok veszteség nélkül túlélni. Képzelem ezt, miközben a fél lábam, fél karom már a jeges tengerben önállóan, én pedig nem tudom, mi fáj jobban, a jéghideg vagy az elvesztés.

business

Megvan, kitalálta.

A Zsömikutyát (akit tulajdonságai és az e köré kialakított szokásai következtében  mi egyszerűen belesnek* hívunk) le kell fényképezni egy adott pillanatban (gyakorlatilag bármikor), amikor éppen   esdeklően néz fel ránk némi morzsáért, falatért, úgy,  mintha hetek óta nem evett volna, szóval, le kell fényképezni ezt a blahalujzás tekintetet, kirakni a fb-ra egy számlaszámmal és az adó 1 %-ának kérésével és dől a lé.
Én ezt továbbfejlesztettem és felvetettem a hasonló célra történő bérbeadást is.

Jó a csapat, na.

* hasonlók miatt a cicust újabban Pufókának hívjuk

az bagelnek nincsen párja

  (ez már az enyém bagel!)

Én a bagelt igen nagyon, legutóbb Leiden-ben tértünk be a Bagels & Beans nevű helyre, ahol mind a bagel alapanyagában, mind töltelékében óriási választék volt, szerettük. Egy bagel,egy nagy pohár narancslé, egy tejeskávé- tökéletes ebéd a turistának.

(közben kiderült, hoyg még mindig vannak  - fényképpel gazdagon illusztrált - feldolgozatlan témák  a holland úttal kapcsolatban)

Nem azóta, hanem már előtte óta (magyarul: korábban is) akartam én bagelt sütni, de a prioritási listán sosem került a top 10-be, most viszont elfogyott a kenyér itthon, a DNK-re nincs idő, így lett nékünk bagelünk.

A recept innen van, de én innen szedtem (Éci, látod! Ezt ettem!), egyedül a liszten változtattam, javarészt teljes kiőrlésű tönkölyliszt került bele, ja, meg mi jól megsütve szeretjük.

Két nehézségem van a dologgal, először is a hurkák karikává való összeillesztése, ez nekem még sosem ment, másodszor, hogy fene nehezen illeszthető be a lowcarb diet vonalába.

(mi egyébként kéksajtkrémmel és salátával fogyasztottuk - első körben)