Táskák, 18-an:
Bags, 18 pieces
Ilyen neszeszerek:
Pouches 1.
Meg ilyenek:Pouches 2.
Ilyenek is:Pouches 3.
De ilyenek is:Pouches 4.
Zsákocskák:
Sacks:
Finom meleg holmik a beígért hidegfrontra való tekintettel:
Knitted scarfs, hats:
2010. július 17., szombat
Készen / Ready
Ilyen neszeszerek:
Pouches 1.
Meg ilyenek:Pouches 2.
Ilyenek is:Pouches 3.
De ilyenek is:Pouches 4.
Zsákocskák:
Sacks:
Finom meleg holmik a beígért hidegfrontra való tekintettel:
Knitted scarfs, hats:
Tél lesz jövőre is, azaz kníálat I. / Fair I.
A kötött holmikat majd belerakom egy kosárba, talán, mert magam előtt is vicces a felvonultatásuk, de odaírom, hogy "fantázia kérdése". Aztán várom, kiről derül ki a végtelen képzelőerő. :o)(ennél több van, blokkolás van folyamatban)
I was knitting some scarfs and hats which will be delivered to the fair tomorrow although there is more than 35 degrees. It depends on the phantasy of my costumers. :o)
2010. július 16., péntek
2010. július 15., csütörtök
Nyári este, 23:03
Olyan szó, hogy "rekkenő",talán nincs is, csak a "hőség" szóval együtt, de én már önmagában is értem ezt a szót, sőt, mondok olyanok értelmetlenségeket is, hogy rekkenjen már meg ez a hőség. De gyorsan és iziben.
(ha mégsem, én úgy megrekkentem, de úgy)
(ha mégsem, én úgy megrekkentem, de úgy)
Vénusz / Venus-bag
Hogy egy kvízjátékban azt találtam mondani, a Vénuszon a hőmérséklet legalább 400 fok, lehetett ezen mosolyogni, de hogy még igazam is lett, sőt, alá is becsültem olyan 50 fokkal, erre gondoltam, miközben ezt a remek pink táskát varrtam. Nyilván a hőség miatt, mert egyébként én ezzel a színnel nem érintkezem, úgy tudom.Some years ago I was taking part in a quiz show and there was a question about the temperature of Venus. I answered (off the top of my head )400 degrees and people laughed at me but it came to light that I had been right what's more it's about 450 degrees. I thought of this fact during I was sewing this pink bag. Originally I don't touch this colour ... these dog days may be responsible for it, I guess.
Nem a Meskán, a Goubán!
Persze
Az meg (persze) nem ér, hogy odajönni és nem megismerkedni. Mert vásárolni nem, azt értem, de nem mondani, hogy izé vagyok, csak nézni és nem együtt örülni, csak úgy, az nem ér, tényleg nem.
Csak mondom.
Csak mondom.
2010. július 14., szerda
Ha / If
Ha nem kellene szinte mindennap valahová elmennem és órákat töltenem az ügyeletes intéznivalóval, ha nem lenne éppen ribizlibefőzés, ha nem most jutna eszembe a maradék két motring gyapjúfonalat befesteni, és legfőképpen, ha nem lenne 36 fokos meleg, elég jól haladnék a vásári előkészületekkel.
Ezek hiányában azonban.
(Nem, nem ennyi van, de ezek a kemencemelegek.)
I should prepare for the fair on Sunday but ... I have to arrange a lot of things, it's time for red-currant jam, I must dye my two wool-yarns, and of course there is 36 degree outside. It's difficult for me to focus on the fair.
(No, not so much products I have but they are brand-new.)
Ezek hiányában azonban.
(Nem, nem ennyi van, de ezek a kemencemelegek.)
I should prepare for the fair on Sunday but ... I have to arrange a lot of things, it's time for red-currant jam, I must dye my two wool-yarns, and of course there is 36 degree outside. It's difficult for me to focus on the fair.
(No, not so much products I have but they are brand-new.)
2010. július 13., kedd
Bizony / Fair
Egy házasság színei
Nehéz nekem a színekről írni, minden családnak megvannak a vitára okot adó, neuralgikus pontjai, nálunk több is van, a színek mindenképpen.
Ismerem én a színkört, hogy van elsődleges, meg másodlagos, primér és szekunder, mondom, hogy ismerem. ZM-ből kicsikarni egy-egy textil színét, az feladat, én csak azt akarnám hallani, hogy kék, meg zöld vagy piros, esetleg narancssárga, helyette azt kapom, hogy kék, de van benne egy kis zöld, de még sárga is, színelemzés kezdődik, így igazodjak el a világban.
Kaptam én akvarellpapírt, kaptam én festéket is, hogy fessek, én azonban inkább pacázni szeretnék, szép, nagy, kövét festékcseppeket a papírra, mert az nagyon jó, egyelőre-jó régóta inkább elmerültem a festéknevekben, nem is lehet nem ezt tenni, mikor azzal találkozik az ember, hogy égetett umbra, ez Itália, nekem az. A velencei vörös visszahozta a rózsaszínre fakult házakat, az indigó az kékfestő, mi más, a poroszkéket szigorúnak látom, vajh miért is. Fülledtséget hoz az égetett szienna, meg zápor utáni földet, esőerdőt a nedvzöld, a kínai fehér, az semmi érdekeset, de nélkülözhetetlent.
Aztán vannak olyanok, amelyeket csak kimondok és ízlelgetek, kadmium, cinóber, szépia, kármin, de vannak titokzatosak is, a viridián, a terra pozzuoli, az alizarin, ezeket csak suttogva és magamnak, sehogyan máshogyan. A caput mortuum, az egyenesen misztikum, halott feje, totenkopf, meg Osiris is, a barna nekem nem kedvencem, így még annyira sem.
Hogy a gumigutti mérgező (mármint ez eredeti, persze, van már szintetikus, hogyne lenne), fel nem foghatom, ezzel a névvel!, hogy sárga, az világos, de hogy Kambodzsa is kapcsolódik hozzá, de még Karinthy is eszembe jut, ennyi minden egy névben hogyan fér el, kimondani pedig szeretem, ruganyos szó, pattog, mint egy gumilabda.
Nehéz hát nekem a színekről írni, ZM miatt is, van bennem féltékenység is, érti azt, amit én csak sejthetek, ingerel a válasza, nem tagadhatom.
Így élni egy házasságban, az együttlétet megnehezítendő a színekkel, ugye, nem könnyű, tudom én, mondom én.
Ismerem én a színkört, hogy van elsődleges, meg másodlagos, primér és szekunder, mondom, hogy ismerem. ZM-ből kicsikarni egy-egy textil színét, az feladat, én csak azt akarnám hallani, hogy kék, meg zöld vagy piros, esetleg narancssárga, helyette azt kapom, hogy kék, de van benne egy kis zöld, de még sárga is, színelemzés kezdődik, így igazodjak el a világban.
Kaptam én akvarellpapírt, kaptam én festéket is, hogy fessek, én azonban inkább pacázni szeretnék, szép, nagy, kövét festékcseppeket a papírra, mert az nagyon jó, egyelőre-jó régóta inkább elmerültem a festéknevekben, nem is lehet nem ezt tenni, mikor azzal találkozik az ember, hogy égetett umbra, ez Itália, nekem az. A velencei vörös visszahozta a rózsaszínre fakult házakat, az indigó az kékfestő, mi más, a poroszkéket szigorúnak látom, vajh miért is. Fülledtséget hoz az égetett szienna, meg zápor utáni földet, esőerdőt a nedvzöld, a kínai fehér, az semmi érdekeset, de nélkülözhetetlent.
Aztán vannak olyanok, amelyeket csak kimondok és ízlelgetek, kadmium, cinóber, szépia, kármin, de vannak titokzatosak is, a viridián, a terra pozzuoli, az alizarin, ezeket csak suttogva és magamnak, sehogyan máshogyan. A caput mortuum, az egyenesen misztikum, halott feje, totenkopf, meg Osiris is, a barna nekem nem kedvencem, így még annyira sem.
Hogy a gumigutti mérgező (mármint ez eredeti, persze, van már szintetikus, hogyne lenne), fel nem foghatom, ezzel a névvel!, hogy sárga, az világos, de hogy Kambodzsa is kapcsolódik hozzá, de még Karinthy is eszembe jut, ennyi minden egy névben hogyan fér el, kimondani pedig szeretem, ruganyos szó, pattog, mint egy gumilabda.
Nehéz hát nekem a színekről írni, ZM miatt is, van bennem féltékenység is, érti azt, amit én csak sejthetek, ingerel a válasza, nem tagadhatom.
Így élni egy házasságban, az együttlétet megnehezítendő a színekkel, ugye, nem könnyű, tudom én, mondom én.
2010. július 11., vasárnap
Vasárnapi vers / Poem for Sunday
Kosztolányi Dezső
A nyár
A nyár az én szerelmem, érte égek,
halált hozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.
Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.
S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.
Zokogva már hűlő keblére fekszem
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)